Vitafalva nevét 1253-ban IV. Béla király adománylevelében említik először. A király Vitnek és utódainak adja a Hernád melletti erdőt. A falu Szent Fülöp és Jakab apostoloknak szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, a 18. században barokk stílusban átépítették. Freskói a 14. században készültek.
László király trónra lépésekor rendkívül fontos volt a pogánylázadások és a belháborúk miatt szétzilált egyházi szervezetek megszilárdítása. A lovagkirály ezt felismerve az országot nem csupán az ellenségtől akarta megóvni, de a hitélet megerősítésével is az ország megszilárdításán dolgozott. Akkoriban a szentté avatás még helyi kezdeményezésre is történhetett, így volt ez 1083-ban is, amikor László király rendeletére felemelték „azoknak a testét, akik Pannóniában a hit magvait elvetették, és prédikációikkal vagy intézkedéseikkel az országot Istenhez térítették”. A szentté avatások a hatalmi helyzet megszilárdítását és a Szent István-i örökség vállalását mutatták – írja Kovács László a szél-járás különszámban. Politikailag István felemelése volt a legjelentősebb, hiszen ezzel egy Vazul unoka ismerte el nagyapja ellenségét. László korára a történelem igazolta István király törekvéseinek jogosságát. Az István tisztelet már korábban is erősen jelen volt, ezt bizonyítja, hogy augusztus 15-én, halálának évfordulóján tartották Székesfehérváron az évi törvénynapokat.
László király István király egyházszervező munkásságát is folytatta. Az új rend megszilárdítása is neki köszönhető. László uralkodása alatt megszilárdult az ország belső helyzete, javult nemzetközi megítélése. Legendájának írója Szent István mellé helyezi. A legenda írója így értékeli a lovagkirály történelmi szerepét: „Midőn uralkodott, egész Pannónia annyira rendezett s meggyarapodva virágzott, hogy boldog István ideje óta soha még ilyen csodálatosan nem csillogott. Magyarország kezdte gazdagságban, rangban és dicsőségben szinte valamennyi országot fölülmúlni.”
Szent László és a kun harcos birkózása (fotó: Görföl Jenő)
Az Iglói járáshoz tartozó Vitafalva 14. században készült legendaciklusa egyedülálló a Szent László-legendák között. Az első ábrázolások egyike, de csak 1905-ben fedezték fel. Prokopp Mária az 1330-as évekre datálja, közvetlenül a kakaslomnici freskó elkészülte utánra. Más szempontból is más ez a falikép, mint a többi, népiesen naiv ábrázolású, a közismert jeleneteket mesékre emlékeztető módon rajzolták meg. A történet első részét nem látni, mivel a karzat takarja, az első jól kivehető jeleneten, Szent László és a kun harcos látható. Kovács László – Görföl Jenő A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvben így írják le a jelenetet: „az első jól kivehető jeleneten elénk tűnik Szent László és a kun harcos birkózása, s a kun lábába bárddal belevágó, kis méretű leány. Mellette, jobbra, a kun lefejezésének jelenete látszik, egy szívlevelű fa előterében.” Vitafalva templomának freskóján is kicsinek ábrázolták a leányt, aki a jeleneten felfelé tartott bárddal csap a kun harcosra, akinek a feje szinte leválik a testéről, kezeit a halottaktól megszokott módon, egymáson keresztbe fektetve látjuk. Kovács László leírása szerint „a fa többször visszatér a képeken: a kivégzés ábrázolásától jobbra is látjuk, különös alakokkal, madarakkal a törzsnél, s mellette a holttest fekszik, a kivégzés pózában, ám fej nélkül. A faliképnek ez a részlete egészen egyedi: nem jelenik meg ilyenformán sehol másutt (igaz, pl. a szepesmindszenti, szentmihályfai freskókon is látjuk a kun fejét póznára tűzve). Különös az is, hogy a halott testét állatok eszik: két madár a nyakán lakmározik, egy négylábú az oldalát kezdi ki, további madarak a fa gallyain várakoznak.”
Szerelmes zárójelenet (fotó: Görföl Jenő)
A fa baloldalán egy különös, torz alakot látni, amely fejjel lefelé lóg, vértelen emberi alakról van szó, ami nem más, mint a kun harcos lelke. A torzalak maga az ördög, amely lefelé indul a pokolba a lélekkel.
A diadalív hajó felé néző falán egy nagyobbra festett szerelmi zárójelenet látható. A lányt itt már nem kicsiben ábrázolják. A másutt megszokott zöld erdő és természeti környezet helyett a leány egy trónuson ül. Kezét a király fején tartja, fejével gyengéden ráhajol. „De az ölében tartott szent király két kezét nem őfelé, hanem felfelé nyújtja. Az égből egy csillag alatt, két szárnyas angyal jelenik meg és koronát hoz neki, ezt a koronát fogadja kezeivel. A jelenetet a kun lándzsára tűzött, levágott feje zárja. A vitafalvi freskóciklusnak vannak olyan elemei, amelyek másutt nincsenek. Ilyen az ördög, akinek tüskés feje, háromágú szakálla van, és vállán viszi az emberi lelket. Ahol megjelenik az ördög, ott a helye az angyaloknak is. A két angyal hozza Szent Lászlónak a koronát, amelyet a mennyből fogad” – tudjuk meg Kovács László leírásából.
