Évek óta követem a történelem oktatás megoldása körüli vajúdást és nem tudom elhinni, hogy az állam (az iskolaügyi minisztérium) valaha is támogatni fogja a „magyar történelem” oktatását Szlovákiában.
A magyar történelem oktatását nem támogatták, sőt egyenesen ellenezték az 50-es, 60-as, 70-es stb. években is, egyes iskolákban (pl. a kassai ipariskolában) mégis tanították.
„Múlt nélkül nincs jövő”. A történelmi múlt ismerete ezért (is) döntő fontosságú magyarságunk megőrzése és jövője érdekében, tehát tanítani kell!
Azt olvasom az Új Szóban (június 14.), hogy a minisztérium határozata értelmében csak a 9. évfolyamban lesz plusz egy történelem óra a szabadon felhasználható órák kárára.
Ha abból indulunk ki, hogy a tanulók heti óraszáma nem növelhető, akkor csak a minisztérium által is választott megoldás jöhet számításba, tehát csak az ún. szabad órák rovására lehet az alsóbb évfolyamokban is bevezetni, illetve bővíteni a történelem órák számát.
Ez viszont megoldható már most is, a felsőbb hatóságok beleegyezése nélkül.
Az iskolai program ugyanis két részből áll: a kötelező állami oktatási programból és az iskola által kidolgozott iskolai oktatási programból.
Ha tehát az iskola úgy dönt, hogy a szabadon felhasználható órákból minden évfolyamban hozzáad egyet-kettőt (ha van ennyi szabadon felhasználható óra) a meglévő történelem tantárgyhoz, akkor a helyzetet részben kezeltük. Jobb megoldásnak tűnik persze az, hogy az iskola által kidolgozott pedagógia programban megfogalmazzuk és kidolgozzuk azt a tananyagot, amit a tanulóknak közvetíteni akarunk. Ez a tananyag vonatkozhat bármire, amit a pedagógusok javaslatára a szülők és a tanulók is elfogadnak: a regionális ismeretekre, a hagyományok ápolására, de akár a magyar történelem oktatására is.
Véleményem szerint tehát nem kell várni megemelt óraszámokra, sem kerettantervekre.
Saját hatáskörben is ki lehet dolgozni és tanítani lehet, illetve kell a magyar történelmet!
