A művészeti folyóirat ez évi, második száma kiemelten, 20 oldalon foglalkozik a Duna két partján elterülő Komárommal (Észak- és Dél-Komárom). A két önkormányzat még 1995-ben testvérvárosi szerződést írt alá, amelynek célja, hogy a két város együttműködése az élet legtöbb területére kiterjedjen. Ma már ez a kapcsolat szinte mindennapos, a civil szervezetek, egyházak, oktatási és kulturális intézmények működnek együtt, de születtek megállapodások gazdasági, kölcsönös munkavállalást elősegítő programokra is.
Észak-Komárom alpolgármestere válaszol
A Duna északi partján elterülő történelmi település várrendszerének felújítását érintő kérdésekről, maga a folyóirat főszerkesztője, Kopócs Tibor kérdezte Észak-Komárom alpolgármesterét, Knirs Imrét, aki hangsúlyozta, a monumentális épületkomplexum, amely körbeveszi a várost, ma már a város tulajdonában van. Bizonyos részei hasznosítás alatt, bérleti szerződéssel kiadásra kerültek, de a cél az volna, ha mind az Öregvár, mind az Újvár felújított, közművesített épületrészei „gazdákra“ lelnének. Az alpolgármester szerint „a vár most már a miénk, élettel kell megtölteni, rajtunk múlik a kihasználtsága“.
Észak-Komárom főépítészét kérdezték
Lacza Tihamér készített interjút a fiatal, tehetséges, alig egy éve Észak-Komárom főépítészének megválasztott Csémy Krisztiánnal. Csémy Krisztián a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem építész szakán végzett, másoddiplomáját a nemrégiben elhunyt, világhírű építésznő, Zaha Hadid műtermében szerezte. Jelenleg édesapja mellett, Komáromban a családi építészeti irodában főállásban dolgozik. A város főépítészeként rövid, közép és hosszú távú terveket fogalmazott meg az interjúban. Főépítészként feladatai közé a város arculatának formálását, valamint a tanácsadói szerepet sorolta. Az ötoldalas interjú egy rendkívül határozott, komoly elképzeléseket dédelgető fiatalember képét rajzolja ki – gazdagon illusztrálva Csémy Krisztián izgalmas látványterveivel.
Dél-Komárom nem szólal meg
Az újság szerkesztői szerették volna megszólaltatni a Duna déli oldalán elterülő város alpolgármesterét, Turi Bálintot és főépítészét, az Ybl-díjas Siklósi Józsefet is. Az alpolgármestert a 2011-ben megszűnt Kis Galéria helyére tervezett művelődési intézményről kérdezték volna, ám Turi Bálint visszautasította a megkeresést, arra hivatkozva, hogy a város vezetése jelenleg nem tartja időszerűnek az elképzelések publikálását. A város főépítészét a Csillag-erődbe tervezett nagyszabású beruházásról szerették volna kérdezni, de Siklósi József válaszul az írta: „egyeztetve az illetékesekkel, meg kell várni az alapkőletételt, sajtónyilvánosságot“, így nem nyilatkozhat.
A komáromi témához kapcsolódóan a következő két oldalakon részleteket olvashatunk Szénássy Zoltán Komáromi Olympos c. könyvéből, valamint a XXI.század küszöbén-Komárom c. könyvből. Majd Csémy Olivér, az Akvadrát építésziroda tulajdonosa és vezető tervezője személyes hangvételű írását olvashatjuk, amely Észak-Komárom városképével foglalkozik, mintegy üzenve a helyi képviselőknek, nem rejtve véka alá véleményét.
A következő oldalakon Szakolczay Lajos, művészeti író Hit, erkölcs, magyarság c. írásában a magyarságtudattal foglalkozik a kortárs magyar képzőművészetben. Szintén ezzel a témával foglalkozik Konkoly Gyula festőművész, különös tekintettel a Nagybányai iskola mentén. Mi a magyar képzőművészet? címmel értekezik a nemzeti képzőművészet fogalmáról, kialakulásáról, következtetéseket levonva.
Az Atelier második számában hírt kapunk arról, hogy Nagy János szobrász– és éremművészt, az MMA tagját a Szent György Lovagrend tiszteletbeli lovagjává fogadta Visegrádon, a királyi palota lovagtermében. A művészeti folyóirat beszámol a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete (MAMSzE) tagjainak az elmúlt negyedévben megvalósult kiállításairól. A lapban olvasható továbbá Lacza Tihamér, a somorjai Művelődési Házban nyílt KOMP-2017 címmel nyílt kiállításon elhangzott beszédének teljes szövege.
Áprilisban, második önálló kiállítását nyitotta meg a Fiatal Építészek Fóruma (FÉF) a Pozsonyi Magyar Intézetben X és Y generáció címmel. Szabó Krisztián építész tollából megtudhatjuk, hogy a szlovákiai magyar építészeti közösséget közrefogó nem formális szervezet, a FÉF, az elmúlt hat évben mit tudott megvalósítani és milyen irányban alakult tagjainak munkássága. Szabó szerint az X generáció képviselői a szabadság és a lázadás képviselői, a negyedik X-et is túllépve, mint mentorok tudnak részt vállalni az építészeti közösségben. Az Y generáció képviselői pedig közösségépítő szerepet vállalnak a FÉF-ben.
Végezetül a lap beszámol a 34. alkalommal megnyíló Salgótarjáni Tavaszi Tárlatról, amely a kortárs magyarországi képzőművészet átfogó seregszemléje. A kiállítás kapcsán rövid beszámoló is olvasható a lapban, melyből kiderül, hogy a MAMSzE képviseletében, Kopócs Tibor elnök együttműködést ajánlott fel a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság tagjainak. A két társulás megegyezett, hogy az együttműködést közös kiállítással pecsételik meg 2018-ban, a rév-komáromi Limes Galériában.
Az Atelier, a tőle megszokott módon, könyv- és kiállítás ajánlókkal ér véget.
