Hazai viszonylatban ritkaságszámba megy, ha valaki hadisírkutatással foglalkozik, a háborúkban elesett magyar katonák sírhalmait, emlékeit, csontjait keresi temetőkben, utak mentén, emlékműveken, emlékhelyeken.
A barti származású, párkányi lakhelyű Bréda Tivadar egy ilyen megszállott ember, aki már sok-sok évvel ezelőtt elkezdte kutatni a hazai temetők kopott, gazos, néhol már olvashatatlan fejfáit. Csak úgy „kíváncsiságból“ kezdte, de maximális igyekezettel végzi napjainkban is.
Így lett a párkányi, illetve nánai székhelyű Limes–Anavum Regionális Honismereti Társulás tagja is, és általa terjesztették ki a társulás programját a hadisírkutatásra.
A magyar honvédelmi minisztériummal is kapcsolatba került, s immár egy civil szervezeten belül mintegy hivatalos képviselője a felvidéki hadisírkutatásnak, emlékjelek állításának.
Szlovákia temetőit járva, rendszeresen rálel az egykori magyar katonák sírhalmára, s elkerülhetetlenül kapcsolatba kerül a helyi hatóságokkal, s a hazai belügyminisztérium illetékes osztályának embereivel is.
A magyar polgármester és a szlovák hadisírkutató elhelyezik a breznóbányai földet a katona sírhelyén (Fotó: Bréda Tivadar/Felvidék.ma)
Eredményként könyvelhető el, hogy a közelmúltban egy kétnyelvű emléktáblát helyeztek el a vámosi (Mýto pod Ďumbierom) temetőben az ott elesett 11 magyar katona emlékére, akiknek a neve is felkerült a táblára. Az ünnepélyes táblaátadáson ott voltak a helyi képviselők, a Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum képviselői, és a katonai attasé, Talián István ezredes. A LIMES–ANAVUM nevében Bréda Tivadar és Juhász Gyula helyezték el az emlékezés koszorúit a Párkányban készített táblára.
A közelmúltban egy újabb közös szlovák–magyar kegyeletnyilvánításra került sor Ászáron.
Erről a következőket mesélte el Tivadar:
„2017. július 7-én Ászáron (Magyarország) jártunk Nepšinsky Luboš önkéntes hadisírkutatóval Breznóbányáról. Nepšinsky már évek óta kutatja és gondozza Breznóbánya környékén a II. világháborúban elesett katonák sírjait, nemzetiségre való tekintet nélkül. Tavaly együtt kutattunk a breznói városi múzeumban a Breznóban elesett magyar katonák sírjai után. Akkor állt elő a javaslattal, hogy keressük meg az egyik elesett magyar katona szülőházát és hozzátartozóit. Így jutottunk el Ászárra, Somogyi László zászlós szülőfalujába.
Előzőleg emailben érdeklődtem a polgármesteri hivatalban, hogy valóban ott született-e Somogyi László. A hivataltól rövid időn belül pozitív választ kaptam és rövid tájékoztatót, hogy leszármazottai nincsenek a faluban, mivel fiatalon vonult be katonának, viszont a településen a katolikus temetőben 2001-ben létesítettek egy szimbolikus temetőt a II. világháborúban elesett ászári katonák emlékére, akikről a rendszerváltás előtt még csak megemlékezni sem volt szabad.
Nepšinsky Luboš ezután egy maroknyi földet szedett a Breznóbányán lévő tömegsírról, ahol Somogyi zászlós is el van temetve, és elhozta Párkányba, majd együtt meglátogattuk a Komárom–Esztergom megyében található Ászáron a szimbolikus temetőt és a földet a polgármester úrral közösen elhelyeztük Somogyi László szimbolikus fejfájánál. Majd a polgármestertől és a honvédelmi egyesület elnökétől, Kálmán Jánostól érdeklődtünk, hogy áll-e még Somogyi szülőháza. Sajnos a házat már lebontották, azóta új került a helyére, így a polgármester javaslatára megkerestük a református temetőben Somogyi zászlós szüleinek a sírját és innen gyűjtöttünk földet, melyet a breznóbányai temetőben Somogyi zászlós sírhelyénél helyeztünk el.
Nepšinsky hasonlóképpen ellátogatott már Ukrajnába, Németországba, Lengyelországba, Romániába és Oroszországba, ahová ugyancsak földet vitt és földet hozott”.
Röviden ennyi a történet – mesélte Bréda Tivadar, de a hozadéka ennél sokkal több. Egymás, illetve közös múltunk megismerése az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk azért, hogy megbecsülni, elfogadni tanulja egymást az évszázadok óta együtt élő két nép.
