Csak tudnám, hogyan fogunk tudni kerékpárral közlekedni ősztől az új körforgalomban! – meséli a buszmegállóban egy idős asszonyka. Mondom neki, hát az majd kiderül, a puding próbája meg az evés, s hozzáteszem, tudtommal a kialakításánál kimondottan gondoltak a biciklistákra is.
Bősön, a kisváros központjában, a nagy útkereszteződés alakul át piskótaalakú körforgalommá, hogy biztonságosabb és folyamatos legyen a közlekedés. Itt tehát valóban újdonság lesz a körforgalom az autósok, a biciklisták és a gyalogosok számára is. Fontos gondolni mindhárom csoportra, hiszen nemcsak gépkocsiból dübörög át egyre több a városka központján, de az ott élők kedvenc közlekedési eszköze még mindig a kerékpár és bizony sok a gyalogos is.
„Tudja, az a legnagyobb baj, hogy a sofőrök nem ismerik a közlekedési szabályokat. A múltkor is nekem volt előnyöm, de egy suhanc kihajtott elém az autójával. Rászóltam, hékás, tessék szépen visszatolatni, mert itt most én megyek át elsőként…” – folytatja a megkezdett témát alkalmi beszélgetőtársam. Mire én csak bólogatni tudok, mert magam is tapasztaltam már nem egyszer, hogy az ominózus útkereszteződésnél azért állt a forgalom, mert senki se mert kihajtani… Ez azért van, mert nem ismerik a szabályokat, nem tudják, kinek van előnye, vetette oda egy alkalommal hivatásos sofőr ismerősöm.
Hoppá! Hát itt volt és van a kutya elásva. Úgy látszik, mi már csak jelzőlámpák segítségével vagyunk képesek közlekedni, a szabályokat meg nincs kedvünk megtanulni és észbe vésni. Ily módon viszont a volán mögött ülők többsége időzített bomba… minimum a koccanások veszélye nagy, hogy az ütközésekről már ne is beszéljünk. Kimondottan jó, hogy megépül a körforgalom, s remélhetőleg az azon keresztüli közlekedés szabályait mindenki hamar megtanulja.
S hogy miért is írom le mindezt? Csak mert az életünk is körforgalmak és útkereszteződések sorozata. S bizony sokszor nem ismerjük, vagy fittyet hányunk a szabályokra. Az egyenes úton, ha ezt választjuk, viszonylag szépen elboldogulunk, ám ha jönnek a kereszteződések, sokszor nem tudjuk, melyik irányba „hajtsunk”… Könnyű a rossz utat választani és a koccanások, sőt akár a frontális ütközések esélye nagy!
Felvidéki magyarságunk sorsa is göröngyös utakon „szalad”, útvesztőkkel, kacskaringókkal. Sokszor tévesztjük el a jobb- vagy a balirányt. Van, hogy balgán azt képzeljük, gyermekünknek többet nyújthat egy városi iskola, mint a falusi. S rátérünk a rossz útra, aminek a vége, hogy lakat kerül iskoláinkra. Meg az is nagy hibánk, hogy nem tudunk egy úton és egy cél felé haladni. Mellékutakra kanyarodunk, hogy vélt vagy valós előnyökhöz juthassunk… Főleg, ha meg vagyunk győződve mindenhatóságunkról.
Egy szó, mint száz, kellenek nekünk a szabályok, a körforgalmak, az útjelző táblák. Hogy megtaláljuk a helyes irányt és az egyenes utat. Lehetőleg ütközések nélkül.
