Esterházy János emléke a Zoboralján ma is elevenen él. A felvidéki magyarság legnagyobb formátumú, mártír sorsú politikusa örök csillagként hirdeti az isteni békét és igazságot a szülőföldjén. Végső nyughelyén, Alsóbodokon március 6-án emlékünnepséget tartottak, melyen részt vett Áder János magyar köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita is.
Alsóbodokon 2017. szeptemberében helyezték örök nyugalomra a csehszlovák és a szovjet hatalom által szintén üldözött Esterházy János hamvait. Ekkor szentelték fel a Szent Kereszt Felmagasztalása-kápolnát is, ahol végre végső nyughelyre lelt a mártír politikus. A rendezvényt az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola nagytermében tartották meg. A megemlékezésen az Alsóbodoki Női Éneklőcsoport énekelt és Gyepes Lajos, a Csemadok Nyitrai Területi Választmányának elnöke Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét adta elő.
Áder János beszédében Esterházy János tisztességéről, szabadságszeretetéről szólt, aki hűséges volt a magyarsághoz, a szülőföldjéhez, a keresztény hithez. Az államfő úgy fogalmazott, a legjobban Hetényi József, Esterházy János rabtársa jellemezte a mártír politikust, tőle idézte: „A csont és bőrre lesoványodott Esterházy János, olyan rossz állapotban került hozzánk, hogy három napig szinte önkívületben feküdt az ágyán és egy szót sem tudott szólni. Súlyos TBC-s betegként enni sem tudott, s az egyik felcser néhány deci kecsketejet szerzett számára, hogy éhen ne haljon.” Hetényi József szavait idézve ismertette azokat a borzalmakat, az éhezést és kínzásokat, amelyek Esterházy János életét keserítették a fogságban.
„Szinte lépésről lépésre magyarázta el nekem a kisebbségi magyarság Trianon utáni tragédiáját, a háború előtti tarthatatlan helyzetét, a háború alatti megpróbáltatásait, majd a mindezt messze meghaladó II. világháború utáni tragédiáját, amelyről akkor még maga is csak töredékes ismeretekkel rendelkezett. Nem tudta például azt sem, hogy miközben mi halkan magyarul beszélgetünk egy sarkkörön túli szovjet fogolytáborban (…) őt odahaza, szülőföldjén már több mint egy éve halálra ítélték, és ha ez hóhérain múlott volna, már régen ki is végezték volna. Én azt hittem, amíg János bácsival nem találkoztam, hogy a velem történt igazságtalanság a legnagyobb a világon. Mérhetetlen keserűség és reménytelenség volt bennem. Nem is tudom, hogy végződött volna az életem, ha vele nem találkozom ott a „jéghideg pokolban”, ahogy ő nevezte a sarkkörön túli kényszer-lakhelyünket. Csak amikor az ő életsorsával megismerkedtem, akkor döbbentem rá, hogy az ő szenvedései, a vele történt igazságtalanság sokkal nagyobb az enyémnél, és mégis ő mindezt olyan szelíd békességgel viselte, amit én szinte felfoghatatlan dolognak tartottam akkor. Nem értettem azt sem, hogy amikor saját megpróbáltatásairól kérdeztem, általában igyekezett kitérni a téma elől, és csak a legszűkebb információkkal válaszolt. A témát leginkább azzal kerülte ki, hogy szemében nemegyszer könnyekkel részletezte, mennyit kell szenvednie az ő szeretett magyarjainak a Felvidéken és szerte a világon” – idézte Hetényi szavait Áder János köztársasági elnök.
„Merítsünk erőt Esterházy János emberi tartásából, adjuk át hitét gyermekeinknek, minden esztendőben emlékezzünk rá, és keresztény türelemmel várjuk a pillanatot, amikor a történelem igazságot szolgáltat számára” – kérte Áder János beszéde végén az emlékezőktől.
Áder János ezt követően megtekintette az Esterházy János-emlékszobát, valamint fejet hajtott Esterházy alsóbodoki síremléke előtt.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
