„A magyar közösségi élet alakulása a Felvidéken” volt a téma, természetesen nem a mindennapok társas megnyilvánulásainak színtereiről, formáiról, hanem – ahogyan egy politikustól, társadalomkutatótól várható volt – egy nagy ívű elemzést kaphattunk a felvidéki magyarság közösségi tudatának állapotáról.
Duray Miklós az aktuális helyzettel kezdte, azzal, hogy a magyar sajtó az elmúlt hetekben sokkal többet foglalkozott Szlovákiával mint korábban, aminek oka az lehet, hogy a mai szlovák kormányra fontos partnerként tekint a magyar kormány abban a nehéz küzdelemben, amelyet az Európai Unióval folytat a migráció kérdésében. Ezért váltott ki nagy visszhangot a szlovák kormányválság.
Utóbbival kapcsolatban kérdés, hogy a válsághelyzetet az oknyomozó újságíró erőszakos halála váltotta-e ki, vagy a kormányváltást követelő tüntetések mögött azok az erők mozdultak meg, amelyeknek a V4-ek együttműködésének felbomlása a célja. Ezt várják a vasárnapi magyarországi választások eredményétől is.
Az előadás közönsége (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
Szlovákiában látszólag megoldódott a válsághelyzet, más összetételben, de ugyanazzal a kormánykoalícióval, benne egyetlen olyan párttal, amelynek magyar tagjai is vannak a szlovák mellett. Felmérések szerint támogatói között 60:40 a magyar-szlovák arány, jóllehet a mostani válsággal csökkent a párt támogatottsága. Ezzel együtt érdekes tény, hogy a párt magyar szavazói identifikálhatatlanok mind földrajzi, mind társadalmi szempontból. Csupán az biztos, hogy céljaik között az autonómia semmiféle formája nem szerepel.
Szomorú tényként állapította meg Duray Miklós, hogy
a felvidéki magyarok körében erős a dezorientáltság, a politikai tudatlanság.
A rendszerváltás idején ez még nem volt jellemző, az akkori felmérések kimutatták, például 1992-ben, hogy a felvidéki magyarok pontosan tisztában voltak saját érdekeikkel, és az autonómia valamilyen formáját 80%-uk igényelte, míg a szlovák politikai élet minden irányzata autonómia-ellenes.
A 19. századig nyúlik vissza a dilemma, hogy lehetséges-e közösségi jog vagy csak egyéni. Sajnos Eötvös József is az utóbbit vallotta, el is hagyták a nemzetiségi képviselők a parlamenti üléstermet a törvény szavazásakor. Társadalomlélektani jelenség, hogy a számbeli kisebbségtől mindig fél a számbeli többség, mert ha a kisebbség szerveződik, akkor számánál jóval nagyobb erőt képvisel. Különösen a veszélyeztetett kisebbség. Szomorú tény viszont az, hogy csak a magyarokra jellemző, hogy nemzeti kérdésekben is megosztott lehet. Más nemzeteknél ilyen nincs.
Duray Miklós (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
Ez a megosztottság már a rendszerváltáskor megmutatkozott, már akkor jelentkezett egy olyan magyar felvidéki kisebbség, amely szlovák oldalon képzelte el a jövőjét, míg más párt a politikai katolicizmust közös alapnak tekintette. Ezzel szemben Duray pártjának, az Együttélésnek az volt az elve, hogy nem szabad megosztani a magyarságot, amíg az autonómiát nem érik el. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt ezt elfogadva 1996-ban még egységesen utasította el a Meciar-féle közigazgatási reformot, de az 1998-as választásokon már Magyar Koalíció Pártja néven egyesülve, a kormánykoalíciós tárgyalásokon lemondott a benesi dekrétumok felvetéséről, az autonómiáról és az önálló magyar egyetemről. A párt támogatottságának csökkenése 2006-ra már szavazatvesztésben is megmutatkozott. 2007-ben új elnököt választottak, s rövidesen bekövetkezett a szakadás: a vezetés kilépő tagjai az új párt, a Most-Híd alapításával nyíltan vállalták az autonómiáról való lemondást. Ezzel az „elvszerű” politikával 2010 óta folyamatos a vegyes párt jelenléte a kormánykoalícióban – függetlenül a kormány jellegétől.
A magyarság politikai elbizonytalanodása, tájékozatlansága nyilvánvalóan hozzájárul a népszámlálási adatok alakulásához is. Míg 1910-ben 884 ezer, 1921-ben 650 ezer, 1961-ben 518 ezer, 1980-ban 560 ezer 1991-ben 570 ezer volt a magyarság lélekszáma, jelenleg 450 ezer körüli. Hogy hová lett 120 ezer magyar? A születési, házasságkötési és elhalálozási adatok nem mutatják ki a nemzetiséget. Az elszivárgás adatait még a polgármesterek sem tudják. Szerencsésebb esetben Magyarországra jöttek, de nem tudni hányan költöztek a nyugati országokba.
Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség alelnöke (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
Szlovák viszonylatban is nagy a kiábrándulás, de feltételezhető, hogy a magyaroké nagyobb. Erdélyből már érkeznek hírek a magyarok visszaáramlásáról, a Felvidéken ez még nem tapasztalható.
Tragikus tény, hogy a kommunista elnyomás alatt összetartóbb volt a társadalom.
A szétesés két fő okát abban látja Duray Miklós, hogy egyes vezetői csődbe vitték a felvidéki politikát, gazdaságilag pedig leromlottak a magyar területek. Ennek szándékos előidézése már a 80-as években elkezdődött, jellemző példája Csallóköz virágzó mezőgazdaságának tönkretétele, amit az erőltetett olcsó import révén mesterségesen levert árakkal értek el. Akik ezt végrehajtották, azokból lettek a rendszerváltók.
E folyamatokat látva, ő maga az Antall-kormány idején eljött könyörögni a gazdasági és pénzügyekkel foglalkozó miniszterekhez, hogy alakítsanak magyar bankot a Felvidéken, amely segítené az ottani gazdálkodókat, alakuló vállalkozásokat. Mikor a szlovák kormány nagy sokára beengedte az OTP-t, akkor az volt az ára, hogy le kellett mondani a közösségi jogokról. Ugyanez történt a MOL-al. A nemzetpolitikának nemcsak szólamnak kell lennie, hanem gyakorlatnak is. Az állampolgárság csak közjogi kérdés, csupán arra nem lehet építeni nemzeti intézményrendszert – fejezte be előadását a felvidéki politikus.
Pékó Zoltán felszólalása (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
Kérdésekre válaszolva Duray Miklós kifejtette, hogy a V4-ek még nem a teljes Közép-Európa, igazi együttműködési rendszert kellene kialakítani Ausztria, Horvátország, Szlovénia, a balti államokkal együtt, Szerbia és a balkániak támogatásával. Az egymásról való ismereteinket és történelmünk megismerését nem segítik a rossz tankönyvek, beleértve a földrajz hiányát is. Alapműveltség nélkül a felnövekvő nemzedékek félrevezethetőek lesznek, hiába tudják jól kezelni a számítógépet.
