A Pozsonyi Magyar Intézetben mutatták be a Szenci Városi Múzeum gondozásában kiadott szép kivitelezésű és tartalmában rendkívül értékes Az Esterházyak fraknói ifjabb ága című kötetet.
A mű 2017-ben jelent meg a Szlovák Kormányhivatal és a pápai Esterházy Múzeum támogatásával és azokat az előadásokat tartalmazza, amelyek a Szenci Városi Múzeum által szervezett konferenciákon elhangzottak az Esterházyak fraknói ifjabb ágával kapcsolatosan.
A kötet magyar és szlovák nyelvű tanulmányai a család Szenchez, Semptéhez, Tallóshoz, Cseklészhez, Galántához, Pápához kötődő történéseit tárják az olvasó elé. A monográfia kollektív munka, abban 19 szerző anyaga szerepel, amelyek mindegyike komoly, körültekintő, alapos levéltári kutatás, restaurálási feltárások eredményei alapján készült.
Az 552 oldalas könyvet akár történelmi olvasókönyvként is forgathatnánk, az írásokat tematikus csoportokba rendezték, bőséges képanyaggal látták el és külön mellékletként színes képanyag gazdagítja. A képek a kiterjedt Esterházy-család tagjairól készült festmények reprodukciói. A grafikai elrendezés, a technikai kivitelezés Oros Zsuzsa munkája.
A pozsonyi könyvbemutató moderátora Korpás Árpád, a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás alelnöke volt, aki Strešňák Gáborral, a Szenci Városi Múzeum igazgatójával, a kötet összeállítójával és Nagy-Luttenberger Istvánnal, a pápai Esterházy Múzeum igazgatójával együtt részletezte a kötet megszületését, az Esterházyak rendkívül széleskörű történetét, a család egyes személyiségeinek nagyívű pályáját, mindazt a hatalmas értéket, anyagit és szellemit egyaránt, amelyet megteremtettek.
A kötetet Korpás Árpád moderálásával Strešňák Gábor és Nagy-Luttenberger István mutatta be (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Strešňák Gábor elmondta, nem volt véletlen, hogy éppen az Esterházy-család fraknói ifjabb ágának képviselőit helyezték a konferenciáik középpontjába. Bár ez a család a történelem során elismerten a legnagyobb jelentőségű, legtekintélyesebb vagyonnal rendelkező, legbefolyásosabb família volt, birtokaik kiterjedtek az egész Kárpát-medencére, sőt azon túl, Csehországban és Morvaországban ugyancsak nagy birtoktestekkel rendelkeztek, aránylag keveset foglalkoztak velük a történészek. Igaz, a család mindig megosztott volt, hol az egyik oldalra, hol a másikra álltak, a Rákóczi felkelés idején például egyik részük az uralkodó, másik részük a felkelők pártját erősítette és így volt ez számos történelmi megmozdulás során is.
Tény azonban, hogy a mai Felvidék olyan építményeket, létesítményeket, templomokat köszönhet nekik, amelyek mellett elmegyünk anélkül, hogy tudatosítanánk, mit hagytak ránk. A szenci kastély ugyan már nem áll, de a galántai, a tallósi, a cseklészi igen. Alapításakor a szenci Collegium Oeconomicum egyedülálló intézmény volt, csakúgy, mint a tallósi, a pozsonyi, a szenci királyi árvaházak, templomokat építettek, bőkezű mecénások voltak, támogatták a művészeteket és művészeket, szorgalmazták a lótenyésztést, nyomdát alapítottak, gazdag könyvtárakat létesítettek, de még a selyemhernyótenyésztést is felkarolták. A semptei uradalomban hozták létre a 18.század második felében Pozsony megye legkiterjedtebb selyemhernyótenyészetét, erre építve pedig a cseklészi és a szenci birtok textilmanufaktúráját.
Nagy-Luttenberger István, a pápai Esterházy Múzeum igazgatója arról szólt, hogy amikor hírét vették a szenciek által szervezett első konferenciának, ismeretlenül bár, de elutaztak Szencre, mert nem titkolt szándékuk volt, hogy Pápát, mint az Esterházy-família egyik ősi fészkét összekötik a felvidéki birtoktestekkel.
A kötet színes mellékletének képei (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A két múzeum kapcsolata azóta is tart és kölcsönösen gazdagítják egymást kiadványok cseréjével, szakmai tapasztalataik átadásával. Elhangzott az is, hogy a pápai kastély Nádor-termében levő 1927-ből származó festményen megörökítették a fraknói ifjabb ág birtokállományának gerincét képező négy kastélyt, ez a pápai, szenci, tallósi és devecseri. Nagy-Luttenberger István nagyon érdekesen vázolta fel a hitbizományok szerepét az Esterházy-család életében. A hitbizományokat a 18-19. században hozták létre befektetés, vagyonszerzés, vagyonmegtartás céljából. Ennek köszönhetően sorra épültek a család tulajdonát képező kastélyok, kúriák, paloták, állandóan fejlesztettek, építettek, átépítettek, gazdasági újításokat vezettek be.
Közben ebből a famíliából került ki kancellár, és gróf Esterházy Miklós személyében még szentpétervári nagykövet is. Az Esterházyak élete és mindaz, amit ebben a kötetben is olvashatunk, bizonyítja, hogy a magyar főúri családok egyáltalán nem léha, semmirekellő, tékozló életet éltek. Mindazt, amit létrehoztak, évszázadok munkája, okos gazdálkodás, átgondolt építkezés eredménye volt, amelyet azonban a vörös hadseregtől nem tudtak megóvni és az államosítást sem kerülték el, amikor a családot megfosztották birtokaiktól, vagyonuktól.
A kötet, amelynek szerzői között találjuk Fazekas Istvánt, Fülöp Éva Máriát, Denis Pongráczt, Bartos Györgyöt, Szekér Barnabást, Nagy Andort, Verók Attilát, Duchoňová Dianát, László Henriettát a múzeum hetedik kiadványaként jelent meg. Könyvesboltokban, elárusítóhelyeken nem kerül forgalomba, intézmények, könyvtárak, múzeumok kapják meg, ahol az érdeklődők hozzájuthatnak, bemutatását pedig több helyen tervezik, legközelebb májusban Pápán. Amennyiben iskolák, magánszemélyek részéről nagyobb érdeklődés mutatkozik, a kötet második kiadására is sor kerül.
A kötet színes mellékletének képei (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
