A Papa különböző hangszereken hegedül darabot először az előadásban elhangzó történetek egyik helyszínén, Dunamocson láthatta a közönség június 9-én. Az előadás hivatalos bemutatójára pedig a Jókai napokon kerül sor, 2018. június 14-én 20.00 órától.
A Papa különböző hangszereken hedegül című előadás – a Dialóg nonprofit szervezet 5. bemutatója – ezúttal elrugaszkodik a társadalomkritikai szemléletmódtól. Világában, hangnemében kötődik az előző előadásokhoz – hiszen A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd szereplőinek a sorsát, s az Egy disznótor pontos leírásának dramaturgiai megoldásait viszi tovább, de a történet maga csak lazán, tágabb értelemben kötődik a csehszlovákiai magyar történelmi valósághoz.
Témája is líraibb, bensőségesebb, és a helyzet alapvetően történeti időn kívüli: Papa és a Jóisten kapcsolatát, vitáját és egyezkedését meséli el, találkozásuktól Papa végső hazatéréséig. Ebben a keretben persze meg-megjelennek a Soóky univerzum ismert szereplői, főleg a Búcsi Jazz zenekar tagjai, s végigkövethetjük a zenekaralapítás kálváriáját, valamint egy vagy két lakodalom pontos leírásával is megismerkedhetünk, vissza-visszatérve az Ember és az Isten vitájához, évődéséhez.
Lajos András (Fotó: Dömötör Ede)
Aki azt hiszi, hogy az előadásban a Jóisten bármelyik vallás kanonizált istenképéhez hasonlatos, téved, s nem is sejti, milyen egyezségekre jutott Papa a csukákat, s a pálinkaivást illetően a Jóistennel. Ahogy azt sem, miért és hogyan rendeztek Dunamocson zsoltáréneklő versenyt az Úr tiszteletére, s ennek fejében milyen engedményt adott az Úr egy vasárnapon…
Az előadás másik vonala a közösségépítés komikus pillanataiba vezet be bennünket, azt az esetlegesnek mondható folyamatot mutatja meg, ahogy a háborús éveket követően összeállt egy csapat, történetesen egy zenekar, a Búcsi Jazz, tagjai ugyan nem igazán tudtak muzsikálni, de a tenni kéne valamit szándék erősebbnek mutatkozott…
A zenekaralapítás hogyanjáról így ír a monodráma szerzője, Soóky László: „Egy zenekar létrehozása rendkívüli körültekintést igényel. Különösen akkor, ha a zenekar későbbi tagjai elszántak ugyan, csak éppen semmilyen hangszeren nem tudnak játszani. Ezért a hangszerek beszerzése után nagyon fontos, hogy a nagydobra, mint a legnagyobb hangszer felületre Tungly tanító úr ráírja a zenekar nevét: BÚCSI JAZZ, a név alá pedig odafessen egy szőlőfürtöt, illusztrálva, hogy a zenekar tagjai élnek, halnak a szőlőért, áttételesen. Azt se tekintsük véletlennek, hogy a zenekar építkezése ugyanazon a napon kezdődött, mint a szocializmus építése a bravúrosan létrehozott Csehszlovákiában azzal a különbséggel, hogy a BÚCSI JAZZ zenekar prímásai műkedvelők voltak, a szocializmus építményének pallérai viszont dilettánsok. Ezért nem kellene csodálkoznunk afölött, hogy Noszkay József, Bielokosztolszky László, Kara Vilmos, Kalocsay Sulák József, Gatyás Imre és Gál Sándor parasztzenészek húsz évnyi együttmuzsikálás után egy farsangi vasárnap reggelen a jonathán almafa alatti asztalon elosztották a lakodalomban kimuzsikált papírpénzt és szeretetben elváltak. A szocializmus tájainkon másként szocializálódott, ezért másként is ért véget; az persze már egy másik történet.”
A zenekaralapítás történetét Lajos András, a dunamocsi származású színész – a Miskolci Nemzeti Színház tagja meséli el a nézőknek. Az előadást Keszég László, vajdasági születésű, ma Budapesten élő rendező állította színpadra, dramaturg: Varga Emese.
