Ebben már nem lesz béke? Vagy csak akkor, ha nem lesz többé Szlovákiában magyar iskola?
Mert Szlovákiában a magyar iskola állandó szálka – sőt: gerenda – a többségi nemzet szemében. Újabban érdekes jelenséget tapasztalhatunk. Eddig az volt, hogy kisebbségi magyar iskolát kell nyitni, majd mindenféle rafinált, trükkös és aljas támadás elől kell megvédeni. Aki azt gondolta, ennyi az egész, tévedett. Mert megszoktuk: a leghatékonyabb megtámadni az iskolát és a templomot. Egy kis csavarral most még dörzsöltebb lett a nyomás az őshonos, Szlovákiában élő magyarokra – nyilván kárpótlásként az ezeréves elnyomásért. Az egyháznak sajnos mindegy, milyen nyelven fohászkodnak a hívők, a neoliberális tendenciák pedig magát a hitet próbálják kiiktatni, a soviniszták meg az iskolát. Lehetőleg egészen. Legújabban a szlovák iskolák kisebbségi közegben való védelme címén.
A követelés, hogy szlovák gyerek szlovák iskolába járhasson, legitim és rendben van. Csakhogy ez az igazság csupán egyik oldala. A másik az volna, hogy ugyanúgy el kéne ismerni a magyar gyerekek jogát a magyar tannyelvű iskolára. Éspedig mindenféle ellenpropaganda nélkül – ezek közül a legszívósabb az az objektívnek hazudott nézet, hogy akkor érvényesül a gyerek, ha szlovák iskolába jár. Ha ugyanis a Szlovák Köztársaság magáévá tenné a pozitív diszkrimináció elvét, maga irányítaná a magyar nemzetiségű gyerekeket a magyar iskolába. Csakhogy az ilyen elképzelés Szlovákiában teljesen irreális és abszurd. Pedig nem fájna.
A Kotleba-féle ĽSNS nemzetieskedő párt most azzal érvel, hogy ahol a szlovákok kisebbségben vannak (ami számukra nyilván eleve elképzelhetetlen szörnyűség), ott nem mindig van szlovák iskola. Márpedig szerintük legyen, ha legalább öt gyerekről van szó és néhány kilométernyi körzetben nincs elérhető szlovák iskola. A szlovákok szempontjából ez igen szépen hangzik, de ha megfordítjuk, akkor azt is kéne követelni, hogy ahol legalább öt magyar gyerek van, ott legyen magyar alapiskola is. Akár Besztercebányán, Zsolnán, vagy Eperjesen.
Vagy ez már nem hangzik olyan jól?
Pedig nem migránsokról van szó, hanem rendes szlovák állampolgárokról.
Márpedig egy magára valamit is adó állam minden állampolgáráról egyformán köteles gondoskodni. Igaz ugyan, hogy az alkotmány értelmében nem vagyunk teljes értékűek (my národ slovenský), de adókedvezményt mégsem kapunk ezért. Meg aztán hány szlovák gyerek jár tulajdonképpen magyar iskolába? És hány magyar gyerek szlovák iskolába?
Ráadásul ott a probléma másik tényezője: azt mondják, a magyar helyi közigazgatás pénzhiányra hivatkozik (illetve azt használja kifogásnak), ezért képtelen szlovák iskolát (osztályokat) nyitni. A megoldás tehát az volna, hogy az állam pénzén alapítsanak szlovák iskolát. Nem tudom, a javaslók mennyire kerültek az iskola közelébe, de egy iskolát nem lehet úgy megnyitni, mint egy pártgyűlést. Mert pénzen kívül – például – szakember is kell hozzá, egy pedellus vagy megbízható párttag nem elég. Azt sem tudni, hány osztályban gondolkodnak a bölcs javaslók, de minél több évfolyamban, annál több tanító is kell. Nem beszélve arról, hogy az összevont osztályú iskola nem föltétlenül az ideális megoldás.
Vagy inkább úgy képzelik, hogy a szlovák iskola (vagy részleg) megnyitása után fokozatosan elsorvasztják a magyar iskolát? Ha valaki azt gondolná, alattomos csúsztatás az ilyen föltételezés, nézzen csak utána, miféle aljas módszerekkel támadták már magyar iskoláinkat: immár száz éve ezen munkálkodnak. És borítékolható, hogy nem ez az utolsó próbálkozás.
Ebben az országban ugyanis sajnálatos módon orwelli módszerek érvényesülnek, ahogy azt az Állatfarmból ismerjük: vannak, akik ugyan egyenlők, de olyanok is vannak, miként azt a ĽSNS-ban Kotlebáék (de nemcsak ők!) gondolják, akik egyenlőbbek.
