1956 címmel rendhagyó megemlékezést tartottak pénteken Komáromban a Duna Menti Múzeum dísztermében, melynek főszervezője a Csemadok Komáromi Területi Választmánya volt, amelybe társszervezőként bekapcsolódott a Csemadok Komáromi Városi Szervezete is.
Az emlékezőkhöz szóló beszédét egy Márai-idézettel kezdte Hrubík Béla, a Csemadok korábbi országos elnöke, Ipolynyék polgármestere.
Nem érti ezt az a sok ember.
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Majd ünnepi megemlékezésében kitért arra, hogy miért tartja furcsa népnek a magyart. Mert amikor nagy a baj, akkor össze tudunk fogni, ha nincs ellenségünk, akkor többnyire egymással harcolunk. S ebben nagyon igaza van.
Sólymos László miniszter, az ünnepség támogatója, betegsége miatt nem tudott részt venni az eseményen, ezért beszédét Cúth Csaba olvasta fel. „A forradalmaknak – ha igaziak és tiszták – van egy sajátosságuk, ami minden más történelmi eseménytől megkülönbözteti őket: a szeretet hatja át az emberi lelkeket” – szólt a miniszter beszéde.
S hogy mitől vált rendhagyóvá és szeretetteljessé ez a megemlékezés? Mert Nagy Richárd úr jótékonyságának köszönhetően csodálatos koncertet varázsolt ide a budapesti Viva la Voce vonósnégyes (tagjai: Czenke Csaba, Fehér Anna, Apró Ágnes, Kószás Ágnes) valamint a Liszt Ferenc-díjas csellóművész Faludi Judit. A 30 éve működő vonósnégyes a Magyar Virtuózok Kamarazenekar legkiválóbb muzsikusaiból áll. Magyarország olyan rangos koncerthelyein lépnek fel, mint a Zeneakadémia, a Kongresszusi Központ, a Mátyás templom vagy a Művészetek Palotája. Vivalditól kezdve Mozarton át Brahms Magyar táncok című alkotásáig több zenemű is felcsendült a Kultúrpalota patinás dísztermében a hallgatóság nagy örömére. Így is lehet emlékezni, így is kifejezhetjük tiszteletünket 56 hősei iránt.
Zárásként ismét Hrubík Béla szavait idézném: „Hajtsuk meg fejünket, térdeljünk le és mondjunk el egy imát. Tisztelet az 56-os hősök emlékének. Ha van másvilág, üzenjük: Voltunk, vagyunk, leszünk.”