Az új köztársasági elnök beiktatását követően megjelenő áradozásokat olvasva fölmerült bennem az a kérdés, hogy ki is az a nagy egyéniség, akit ennyire ünnepelni és dicsőíteni kell?
Ugye azt mégsem válaszolhatom az ilyen kérdésre, hogy egy senki, mert annak ellenére, hogy számomra és talán rajtam kívül még néhány embernek korábban semmit sem mondott ez a név, azért mégiscsak a legtöbb szavazatot kapta azon a bizonyos megmérettetésen.
Ugyan már pár évvel ezelőtt egy Kopernikusz nevű gondolkodó, majd őt követően egy Gresham nevű zsidó bankár megalkottak egy törvényt, ami jól jellemzi az emberi társadalmat is azon túl, hogy a törvényt elsősorban a gazdaságban megfigyelhető jelenségek alapján alkották meg:
Mindig és mindenhol a gyengébb minőség az, ami teret nyer és elterjed, mert az igazi minőség természetéhez nem társul semmiféle hivalkodás.
Ezek szerint a választások során kiválasztottakra jobban illik az emberi selejt c. jellemrajz, mint a valódi minőség megkülönböztető feltételezése. Másik oldalról közelítve a dolgot egy ilyen tisztséget betöltő leg-leg embernek valahogy illene nyomot hagyni maga után.
Félek tőle, hogy úgy ahogy az eddig hivatalban levők egyike sem volt különösebb befolyással a szlovák állampolgárok erkölcsi mivoltára, ugyanúgy ez a néni sem fog a sok hazug, csaló és nyerészkedést megtűrő és az isteni csodára várakozó semmittevők erkölcsén változtatni, mert talán nagyobb befolyással van egy élsportoló, vagy előadó művész, mint egy köztársasági elnök, ráadásul egy olyan köztársasági elnök, akinek az emberi, családi viselt dolgairól mélyen hallgat a nagy dicshimnuszt zengő média.
Csak nem, hogy a sok utcasarki szolgáltatónak kiadta az ukázt a főnök, hogy miről lehet, és miről nem lehet elmélkedni? Mert nekem erősen bűzlik ez a nagy dicshimnusz-tömeg, és az összes VALAKI magánéletéről való nagy csend, mert talán olyan mélységek kerülnének napfényre, hogy a neveletlen, vagy az utca által neveltek szintjén sínylődők is eltörpülnének viselt dolgaikkal a nagy példaképek mellett?
Mindezek ellenére, vagy mindezen kételyeimmel együtt kívánok az új elnöknek sok sikert, de elsősorban olyanokat, amiknek a sikernek elkönyvelhető minőségéről ő maga is ott legbelül mélyen meg van győződve, valamint a sikereken túl elsősorban jó egészséget, boldog és lehetőleg élménygazdag emberi életet, és olyan környezetet, elsősorban emberi környezetet, ahol az előre vivő egyetértés, a kölcsönös segítség és a megértő támogatás (szeretet) az úr!
