A címben jelzett kérdés összetettségét és nehézségeit jól világította meg az a kerekasztal-beszélgetés, amelyet a Külügyi és Külgazdasági Intézet tartott. Végighallgatva csak még nagyobb tiszteletet érezhetünk azok iránt, akik felvállalták a MinoritySafePack ügyét és összegyűjtve a szükséges egymillió aláírást, elvitték a kisebbségvédelmi kezdeményezést addig a pontig, amelyen most várakozik az új Európai Bizottság felállásáig.
Az Ugrósdy Márton igazgató vezette eszmecsere alapját Brucker Balázs politológus előadása képezte, amely nemrég megvédett doktori disszertációjának összefoglalója volt. Hangsúlyozta,
hogy egységes kisebbségi kérdésről az Európai Unióban nem beszélhetünk, csak a szakpolitikában (oktatás, kultúra, alapvető jogok) jelennek meg a kisebbségi problémák.
Ezért is van jelentőségük a formalitás és informalitás határán működő intergroup-oknak, azaz közös munkacsoportoknak, amelyeknek munkáját, szerepét mutatta be Brucker Balázs.
A közös munkacsoportok, – mint mondta – nem képezik az Európai Parlament hivatalos szerveit és nem képviselik az EP hivatalos álláspontját sem, de ajánlásokat fogalmaznak meg, nyílt leveleket intéznek a döntéshozókhoz, és sajtótájékoztatókat tartanak, tehát nem elhanyagolható a szerep, amit betöltenek.
A Nemzeti Kisebbségi Intergroup 1983 óta működik, de csak 2004-től került be munkájába az őshonos kisebbségek jogainak kérdése. Bár 22-26 ország képviselői vesznek részt a bizottságban, különböző pártcsaládokból, mégis mindig van magyar társelnöke: Tabajdi Csaba, majd Gál Kinga váltották egymást a poszton. Az erős magyar képviselet ellenére is gyakrabban foglalkoznak horizontális, vagy általános problémákkal, mert ezekben könnyebb egyetértésre jutni.
Egy javaslat érvényre juttatásának esettanulmányaként a politológus Francois Alfonsi franciaországi korzikai, zöld-párti képviselőt említette, aki 2010-ben a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről kívánt ajánlást benyújtani a Kulturális Bizottságnak. Rengeteg módosító indítvány született, a legaktívabb képviselő:
Tőkés László önmaga 26-ot nyújtott be. Többek között az ő érdeme, hogy a kihalástól fenyegetett, vagy veszélyeztetett nyelvek fogalma kiegészült az őshonos nemzeti kisebbségek nyelvével. A bizottság elfogadta a munkacsoport beadványát, és 2013-ban plenáris ülés elé került, amely többségi szavazással el is fogadta.
Brucker Balázs megjegyezte, hogy a Kulturális Bizottság nem szívesen vesz napirendjére nemzeti kisebbségi kérdéseket, mert túl sok a politikai vonzatuk. Szívesebben foglalkoznak például szerzői jogi problémákkal. Maga az EP is a nemzeti kisebbségi ügyeket biztonsággal kapcsolatos kockázatnak tekinti.
Az előadást követő vitában Kovács Attila, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső szakértője az elhangzottakhoz hozzátette, hogy az intergroupokban való részvétel a képviselők külön vállalása, ezért sokat számít, hogy saját pártjuk hogyan értékeli a munkát, amelynek az intergroupon kívül fontos lehetősége a láthatóság. 2010 óta a nemzeti kisebbségi téma nagyobb hangsúlyt kapott, de éppen ennek érzékenysége mindig óvatosságra is inti a képviselőket.
Hogy milyen változásokat hoz e téren az új Európai Parlament, amely politikailag töredezettebb, azt a jövő dönti el.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója leszögezte, hogy a nemzeti kisebbségek folyamatosan azt érzékelik, hogy a jogaik nincsenek biztosítva, és azt várnák el, hogy az állam a többség jogaihoz hasonlóan biztosítsa az övékét is. Ez a nagy cél, ez bontható kisebb célokká, amelyek szóba hozatalára az intergroupok mellett a petíciós, az alkotmányjogi és a kulturális bizottság a lehetséges porondok.
Az elmúlt év eredményeihez sorolta a Csáky-jelentést és a Nagy József-jelentést.
Ugrósdy Márton megjegyezte, hogy az EP nem kerülheti ki a vitát a politikai és kisebbségi kérdésről, amihez Kántor Zoltán hozzátette, hogy Ukrajna és a migráció ügye is előtérbe fogja hozni a kisebbségi problémát.
Brucker Balázs szerint a politikai töredezettség nem biztos, hogy a jövőben problémát fog jelenteni, hiszen eddig sem volt koalíció az intergroupon belül, ugyanis az adott képviselő állásfoglalását az dönti el, hogy ő maga kisebbségi-e vagy sem.
A közönség soraiból érkezett javaslatra, hogy vezessék be a “kényszer-kisebbség” fogalmát, hiszen nem önszántukból került a határon túli magyarság kisebbségi helyzetbe, Brucker Balázs azt válaszolta, hogy már az is nagy eredmény, hogy meg tudtak egyezni az “őshonos kisebbség” fogalmában, mert az EP nem tartotta fontosnak, hogy ezt pontosítsa, inkább arra törekszik, hogy felhígítsa roma-, migráns- és LMBTQ kisebbséggel.
Ugyancsak a közönségből kérdezték a határon túli magyar kulturális értékek védelmét, amire Kántor Zoltán válaszolta röviden, hogy azok megóvásáról főként a magyar állam gondoskodik.
Végül ismét az EP-n belüli munka került szóba, s Brucker Balázs rámutatott, hogy már az sem könnyű feladat, hogy egy nemzeti kisebbségi kérdés szakbizottsági napirendre kerüljön, mert még a néppárti képviselők közül is a román, a szlovák és a spanyol igyekszik elkerülni a magyar felvetést, viszont lehet számítani az EU országok orosz nemzetiségű képviselőire.
