1700. március 9-én nemesi eredetű bányászcsalád gyermekeként Selmecbányán született a jezsuiták Hont megyei származású jeles képviselője, Hausegger József misszionárius utazó és néprajzgyűjtő. Számon tartja őt a Magyar Katolikus Lexikon, Szinnyei Magyar Írók Lexikona, a Magyar Utazók Lexikona, a Magyar Néprajzi Lexikon és még több más kiadvány is. Felvidéki kötődései pedig széleskörűek. Jeles egyházi személyiségeként, néprajzosként és utazóként egyaránt számon tartják őt. Sárkány Mihály írja, hogy minden bizonnyal ő volt „az első magyar tudós, aki Indiában járt”. (Sárkány, 1978: 45. p.)
Selmecbányán már a XVII. századtól működtek jezsuiták, s valószínű, hogy a „kis családi fészekben” vallásosan nevelkedő ifjú jövőjére ők voltak döntő hatással. „Szellemükkel már gyermekkorában megismerkedett, s mindinkább megerősödött lelkében a meggyőződés, hogy felvéteti magát a rendbe.” (Miklósi. 1936. 94-95. 1.)
Tizenöt évesen került Pozsonyba, majd a bécsi rendházban töltötte az újoncéveket. Leobenben tanult, Bécsbe visszakerülve pedig filozófiát végzett. 1722-fől Lőcsén, Pozsonyban, Győrben és Ungvárott tanított szónoklatot és költészettant. Ezt követően négy évig teológiai tanulmányokat folytatott, s 1730-ban Kassán pappá szentelték. Rövid sárospataki működés után misszióba vágyott, s még felszentelésének évében Indiába utazott.
Goa portugál gyarmat, ahol Hausegger partra lépett (Világháló, Csáky K. repr.)
1731-ben érkezett Goa portugál gyarmatra, ahonnan a Malabar-parton fekvő ambalacatai missziós telepre irányították. Filozófiát tanított, s maga is tanulta a malabor nyelvet. Hausegger egyébként beszélt magyarul, németül, szlovákul és latinul is. Az ambalacatai missziós telepen olyan elődei voltak, mint Hanxleden és Bischopinek, akik a szanszkrit nyelvészet úttörői közé tartoztak.
Hausegger nyolc faluban hirdette az igét, miközben küzdelmes harcot kellett vívnia a hatalmaskodókkal, a szíriai papokkal, az éhséggel és a betegségekkel. Lakása egy erdő közepén épült kunyhó volt ,„lakói és szomszédjai patkányok, kígyók, vaddisznók, és hasonló, sokszor ártalmas állatok„. (Sárkány, 197S:48. p.)
Sorsáról az Indiából küldött levelekben adott híradást. Ezeket legtöbbször Mária Anna portugál királynéhoz, V. János feleségéhez és udvari papjaihoz írta latin nyelven. Tudósításaiból kirajzolódnak a Malabar-part lakóinak életviszonyai, vallásos képzetei, a gyarmatosítók egymás, valamint az indiaiak ellen vívott harcai. Érdekes képet kapunk India korabeli viszonyairól. A beszámolókban a földrajztudós, a történész és a néprajzkutató egyaránt találhat értékes adatokat. Valamennyiük számára kiváló források ezek a levelek.
A XVIII. században Grazban németre fordítva jelentek meg Hausegger levelei, a Dér neue Welt-Bott című jezsuita kiadványban. Magyarra fordítva Pinzger Ferenc adta azokat közre rövidített formában 1931-ben MAGASZTOS ESZMÉK ÚTJÁN címmel. Sajnos, épp azt a levelet kurtította meg erősen, amelyben a misszionárius a Malabar-part lakóinak vallásos képzeteit, mítoszait mutatja be. Ezt tette aztán közzé Sárkány Mihály a Messzi népek magyar kutatói kötetben MALABAR-PARTON címmel.
Írásaiban Hausegger többek között megjegyzi, hogy a malabar föld sok apró királyságra és kisebb területre oszlik. Miután azonban a hollandok, a bors- és fűszerkereskedők megvetették ott lábukat, az ellentétek tovább fokozódtak. A malaborok hitéletéről a lerövidített levélből is sokat megtudhatunk. „A malaborok átlag véve kétségtelen hitigazságnak tartják, hogy isten, mindennek teremtője, létezik. Mindazonáltal ezzel az igazsággal olyan tévedéseket kötnek össze, amelyek a józan észnek homlokegyenest ellentmondanak. Az egy isten mellett ugyanis még háromszázharminc millió istent fogadnak el. Általában hiszik és vallják, hogy ezeknek királya Devendiren, vagyis az összes istenek ura. Ki voltaképpen az igazi, egyetlen isten, erre nézve a nézetek eltérnek, ez az eltérés egyszersmind a felekezeti különbségek alapja” – írja Hausegger. (1978 51. p)
Malabar-part Indián belül (Csáky K. repr.)
A tudós malaborok a Csalhatatlan bölcsesség című könyvre hivatkozva állítják, hogy „az ő istenük mint élettelen és korlátokat nem ismerő lény, külső tiszteletnyilvánításokban nem talál tetszést, még a templom szent falai között sem lehet bezárni”. (Hausegger, 1978.:51. p.) Másik könyvük, a Véda, az Igaz Törvény könyve.
A malabor pogányok nagy része három istent fogadott el, Brahmát, Visnut és Radrat. Szerintük az örök bölcsességre kiválasztottak helye a mennyország, amelyből azonban ők ötfélét is megkülönböztetnek. A lelket isten teremtményének tartják, ám az szerintük egyik testből a másikba vándorol. Lélekvándorlással magyarázzák a feltámadást is. Az áteredő bűnt náluk nem a keresztséggel, hanem a Ganges vagy más folyóban való tisztálkodással vélik lemosni. A bűnök bocsánatának lehetséges módjai a virág- és füstáldozatok, a zsinórra fűzött kis golyók és szemek nyakban való hordása stb. A vízözönt náluk egy tök héjában menekülő emberpár élte túl Siva isten segítségével.
Hausegger levelei mára minden valószínűség szerint eltűntek. Kár, mert teljes lefordításuk és magyar nyelvű megjelentetésük sok-sok ismerettel gazdagította volna a néprajztudományt.
A nagy misszionárius élete Indiában ért véget. Halálának körülményeit nem ismerjük. Ám azt bátran elmondhatjuk, hogy élete példa, amely elsősorban a tudós hittérítő elszántságát, szívósságát, Istenbe vetett hitét példázza.
