A szalkai tájház az egyetlen, amely állandó jelleggel működik, él, évszakoktól függetlenül várja látogatóit, a gyermekeket, a kézművességgel ismerkedni vágyó fiatalokat, felnőtteket.
2003-ban, amikor megnyitották ez Ipoly parti kis faluban a határ mentén a tájházat még a SZAKC is támogatója volt, sőt Pogány Erzsébet annak idején személyesen is üdvözölte a hagyományok házának megnyitóját.
Annál is inkább, mert akkor még igen kevés helyen nyitottak falumúzeumot, főleg civil kezdeményezésre.
Dikácz Zsuzsanna, az Ipoly Menti Kulturális és Turisztikai Társaság alapítója volt az a bátor, aki felvállalta, s látott benne „fantáziát” a hagyományokat még őrző lakosok, a helyi népművészeti csoport bevonásával, hogy élő tájházat álmodjon az Ipoly partjára. S lám a céltudatos munka, a kitartás, a következetesség meghozta gyümölcsét.
2003- ban az általuk megvásárolt, egyetlen régi formájában megmaradt, 1867-ben épült vályogházat pályázati segítséggel megvásárolták. A sátortetős, kék-zöld eredeti virágornamentikával díszített ház egyre ismertebb lett határon innen és túl. Az addig határ menti település nemcsak a nyári Ipoly parti randevú szervezéséről lett ismert, de a látogatókat mindig nyitott ház várta, – s várja azóta is – ahol mindig sült valami a kemencében, vagy főtt valami hagyományos étel a kiskonyha régi sparheltjén.
2001- ben a Limes – Anavum Szalkán rendezte meg a régió első kézműves táborát, a helyi sportcsarnokban, 2003 óta viszont ez a helyi társulás szervezi a nyári kézműves táborokat, napjainkban is, több korosztály részére és az egész nyár folyamán kéthetes turnusokban.
Télen a helyi iskola diákjainak hagyományőrző szakköre gyakran a házban tartotta a foglalkozásait, bővítette ismereteit. Itt fedezték fel a még eredeti kézműves mestereket: a kötélverést, a sústya (csuhé) feldolgozását, a kosárfonást, a szövést és számos értékes régi, ma már divatos és hasznos kézművességet.
A mesterek közül többen már sajnos meghaltak, de a helyiek közül ifjabbak megtanulták az oly ritka mesterséget is pl. mint a kötélverés, vagy a szőnyegszövés, fafaragás. Mindig volt és van e háznak 15 kézművese, akik nyaranta tanítják az érdeklődő gyerekekkel, ifjakkal a mesterségeket, s persze vendég oktatóval is dolgoznak.
Pár éve már nemcsak kézműveskednek, de Dikácz Zsuzsanna, és azon felnőttek, akik még ismerték az egészséges táplálkozás alapjait, bevezették a vegyszerek és tartósítók nélküli befőzések készítését, lekvárfőzést, kemencében sült kalácsok, rétesek, lepények készítését. Megismerkednek a teljes kiőrlésű gabonafélék termékeivel, amelyeket az udvari kemencében készítenek, s ma már rendeléseket is felvesznek.
A ház bővítése is állandó folyamatban van, sőt rendszeres pályázatokból, bővítik a ház szociális helyiségeit, és foglalkozási lehetőségeit. A ház mellett megvásárolt telken konyhát, alkotóműhelyt, társalkodó termet hoznak létre.
Ezzel bekapcsolódva két területi projektbe, amely az idősek foglalkoztatását is szolgálja. A falu régi óvodájában idősek otthonát tervezik. Céljuk, hogy az idősebb generáció a fiatalokkal együtt alkothasson régi ill. új módszerekkel. Sőt, szakosított táborok megvalósítását is tervezik a jövőben.Az építkezések, bővítések 2021-ben kezdődnek.
Ez évben is meghirdették, s már zajlik is a kézműves tábor, melyre még várnak jelentkezőket. Sőt, egynapos részvétel is lehetséges.
Idén is az évkör munkálatainak 15 kézműves foglalkozását tanulják a táborozók, az alkotásaikat hazaviszik. Tanulják a helyes táplálkozás szerinti étkezést – ősgabonák, kenyérsütés a kinti épített kemencében, eltevési technikák nagymamáink receptje alapján tartósítószer nélkül. A gyerekek játszva tanulnak, barátokra lelnek, és sok új élménnyel gazdagodnak.
Közelebbi információ honlapukon vagy facebook oldalukon található
