A hétfőn este Bejrútot megrázó hatalmas robbanás 140-nél több halottat követelt, százak sebesültek meg, és több mint 300 ezer embernek kellett elhagynia részben vagy egészen romba dőlt otthonát. A német református hírszolgálat ugyanúgy, mint angol nyelvű keresztyén és nem keresztyén portálok folyamatosan beszámolnak a tragédiáról. Világszervezetek, kormányok, segélyszervezetek, egyházak sietnek a helyszínre személyes, és anyagi segítségnyújtással. Magyarország kormánya 1 millió eurós támogatást nyújt az újjáépítéshez és a rászorultak ellátására.
A bejrúti Nemzeti Evangéliumi-Protestáns Egyház és a NEST, a Közel-Keleti Teológiai Akadémia képviselői súlyos károkról számolnak be. George Sabra, a NEST elnöke így nyilatkozott a hétfő esti tragikus robbanás után:
„Köszönjük Istennek, hogy abban a hatalmas robbanásban, ami Bejrút nagy részét megrázta, Akadémiánkon, a NEST-ben tartózkodók közül senki sem sérült meg. Akik az épületben voltak, sértetlenül jöttek ki onnan a robbanások után. Az anyagi kár azonban igen jelentős. Ajtók, ablakok, hatalmas üvegfelületek törtek apróra a több emeletes épületben. Így ez az épület még soha nem sérült meg, még a 15 évig tartó libanoni háború idején sem. A város más részein még ennél is sokkal súlyosabb károk keletkeztek”.
Sokakat rémület töltött el, amikor 2750 tonna ammónium-nitrát robbant fel a földközi-tengeri kikötőben és a környező városrészekben. A robbanás ereje 3,3-as földrengésnek megfelelő volt mélyen a libanoni tengerparti hegyekben és olyan távol, mint Ciprus.
Bejrút 12 protestáns lelkészének vezetőjével készített interjú során Joseph Kassabot, a szíriai és libanoni protestáns közösség legfelsőbb tanácsának elnökét is megszólaltatta a Christianity Today helyszíni tudósítója, aki elmondta: – A kelet-bejrúti kikötőhöz legközelebbi területek elsősorban keresztyén környékek, és általában szegényebbek lakják. De még itt is, a hegyekben, törött ablakok jelezték a robbanást.
Az egyik leginkább sújtott épület a Jézus világossága templom, a Keresztény Szövetség felekezeteinek egyike. Hasonlóan óriási épületkárok keletkeztek a belvárosi anglikán templomban, s a történelmi Nemzeti Evangélikus Egyház minden ólomüveg ablaka kirobbant.
A lelkészt megrémítette az első vibráció, majd a második robbanás, ami nem válogatott: mindenkit érintett. Katolikusokat, ortodoxokat, és a muszlim környékeken is megsérültek emberek és épületek. Ebben a helyzetben pénzre van szükségünk a házak, orvosi ellátás és élelmiszerek javításához, beszerzéshez. A kitört épületelemek pótlásköltségei most már a tényleges minimális havi bér kétszeresét is elérhetik. És készpénzben kell fizetni, amivel szinte senki sem rendelkezik. Igen sok ember került kitelepítésre otthonából. A robbanás elpusztította az alapvető javakat is a kikötőben, köztük a búzaraktárakat a gabonával együtt. Az oktatásban is szenvedünk, és arra kérjük az evangélikus barátainkat, hogy támogassák a protestáns közösség intézményeit. Ez fenntartója protestáns identitásunknak és küldetésünknek – mondta a vezető bejrúti protestáns lelkész.
Fotó: Newsweek
Elég ez: segíts magadon, Isten is megsegít?
A libanoni protestáns iskolák delegációt fognak felállítani, hogy segítséget kérjenek az Egyesült Államoktól és a brit nagykövetségtől, ugyanúgy, ahogy a francia külügyminiszter ígéretet tett segítségre a katolikus iskolák számára. De szeretnénk felhívni a testvéreink figyelmét Nyugaton és különösen az Egyesült Államokban. A közös történelem és a küldetésünk 200 évvel ezelőtt kezdődött. Mi mindennek ellenére folytatni szeretnénk azt, amit az őseink kezdtek el, ez az örökségünk.
Az egyházban attól tartunk, hogy jelentős migrációs hullám indul be. Elvándorlás, ami a keresztyén közösségeket érinti a legsúlyosabban.
Segítenünk kell az embereket igényeik elérésében és csökkentenünk kell a keresztény közösség által elszenvedett károkat. Ilyen súlyos fájdalmak közepette jobb egyházakká kell válnunk. Nem azért vagyunk keresztyének, hogy a sarokban üljünk, hanem hogy Krisztus tanúi legyünk és Isten királyságának építésén dolgozzunk Bejrútban is – hangsúlyozta Kassab lelkész.
Szilánkok a lelkekben, az utcákon – de élni kell!
A Bejrútra néző hegyekben található Arab Baptista Teológiai Szeminárium (ABTS) a kibocsátó sokkhullámok közül a legrosszabbat megúszta. Miután elvesztette hallgatóit a COVID-19 miatt, már megnyitotta kollégiumait az egészségügyi dolgozók számára.
A bejrúti Feltámadás Egyház sok családtagja otthonában szenvedett károkat. Tehát megszervezték a bútorok beszerzését, és elküldték önkénteseiket a belvárosba, hogy segítsék megtisztítani az utcákat a törmeléktől.
„Itt az ideje, hogy a sebesült egyház ismét felkeljen – mondta Hikmat Kashouh lelkész –, és gyógyító szerepet töltsön be Isten megbízásából a gyakorlati és gondozó módon történő helyreállításában.”
A bejrúti maronita Szent György-katedrális 2020. májusában – és augusztus ötödikén (Fotók: Getty Images/BBC)
Kérdőjelek
A libanoni keresztények azonban nem egységesek a nemzeti veszélyforrások megítélésében. A keresztények, szunnita muszlimok és síita muszlimok között nagyjából egyharmad arányban felosztott nemzetben a közösségük nemzeti elnökséget kap. (Összehasonlításképpen az egyiptomi kopt keresztények csak a lakosság mintegy 10%-át alkotják.) Ralph Zarazir, a Szabad Hazafias Mozgalom képviselője kérdéseket tesz fel Nyugatnak. Eddig minden támogatás a gazdasági és a politikai reformtól függött. Annak ellenére, hogy jelen vannak bizonyos csoportok, amelyeket a Nyugat korábban sem szeretett hazánkban,
olyan országban vagyunk, ahol a keresztények a legnagyobb százalékban vannak jelen a Közel-Keleten, és nagy protestáns közösségünk is van – mondja.
A reménytelenség ellenére remény
A libanoni protestánsok csak Istenben bízhatnak, legalábbis az egyéni életükben. „Imádkozunk azokért, akik elvesztették szeretteiket” – mondta Raymond Abou Mekhael, a Krisztus és Biblia Baptista Gyülekezet lelkésze, aki sértetlenül élte túl a robbanást. „Arra kérjük az Urat, hogy használja ezeket a körülményeket azért, hogy visszahozza az embereket Isten Igéjéhez, hogy az életében keressük meg az Ő akaratát.”
A nemzetnek, mint általában a libanoni embereknek, ez a kollektív kétségbeesés pillanata. „Országként elérjük a mélypontot. Más dolgok rosszra fordulhatnak, de a legrosszabb eset sem lehet ennél rosszabb” – mondta Charlie Costa, a Ras Bejrút Baptista Egyház lelkésze.
Van valami remény? Igen. Csak Isten! Ő talpra tud állítani!
