A Henszlmann Imre Történeti Társaság (HITT) és a Rovás közös programjaként, az aradi vértanúkra emlékezve, Halász György, a HITT elnöke vezetésével sétára indultunk a kassai Szent Rozália temetőben október 7-én. Ősszel mindig az ebben a temetőben fellelhető 1848/49-cel kapcsolatos sírokat koszorúzzuk meg, tavasszal a köztemetőben nyugvó személyiségeket.
De nem csupán az ő sírjaik mellett álltunk meg, hanem más jeles személyiségekénél is, először az egykori katonasíroknál.
Ez a temető a város északnyugati részén található, a Vörös-hegy lejtőjén, miután a városközpontban felszámolták a temetőket. A Helytartótanács 1777-ben kiadott rendelete megtiltotta a templomokba és azok kertjébe való temetkezést, egyben elrendelte a települések szélén bekerített temetők nyitását. A temetőkápolnát 1715-ben szentelték fel. 1764-től mindmáig temetkeznek erre a szép helyre. Az idők folyamán sírboltok, kriptakápolnák és síremlékek százai készültek.
A Szt. Rozália temető egyik bejárata (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Jelentős személyiségek pihennek itt. Azt szokták mondani, hogy végső nyughely, de ebben nem lehetünk biztosak. Hiába védettek a sírok, sok közülük elhanyagolt, vagy vandálok áldozata lett. A fémből készült keresztek, szobrok eltünedeznek. Nincs megoldva a temető védelme és a műemlékvédelem sem jeleskedik. Erről sajnos sétánk során is többször szomorúan megbizonyosodhattunk. Nincs megoldva a terep rendezése sem. A növények elfedik a sírköveket, benövik a kripták tetejét. Néhány kripta katasztrofális állapotba jutott. A sírok számozásában sem találunk logikát, így aztán az ember akár órákig is bolyonghat, míg megleli azt a sírt, amelyet keresett.
Id. Novelly Sándornak (1826-1897), az Ipari és Kereskedelmi Kamara díszelnökének sírjánál álltunk meg, aki 1848/49-ben alhadnagyként térparancsnok volt Pesten. Br. Karl Böhm könnyűlovas kapitányt 1849. január 27-én találták holtan a csatatéren. Ardüzer Keresztély (1821-1900) nemzetőr kitanult cukrászmester volt.
Id. Novelly Sándor obeliszkje (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Concoreggio Horatius von Edler (1806-1848) császári lovassági őrnagy az első kassai csatában esett el (1848. december 11.). Bajtársaival üldözőbe vette a visszavonuló honvédeket. A bárcai kocsma udvarán táborozó lengyel szabadságharcosok sortűzzel fogadták a lovasokat (I-175b). „Lengyel legionárius számára az volt a legnagyobb kitüntetés, ha Władisław Tchorznicki későbbi ezredes kérdésére azt válaszolhatta: Én ott voltam Bárcánál!” – írja Kovács István, történész, polonista. Először másutt volt eltemetve, ám azt a temetőt felszámolták és akkor helyezték ide földi maradványait. Az egyik kripta lakója Girsík Adolf (1827-1901), aki honvéd főhadnagyként szolgált. A Mészáros és Fegyverkovács u. sarkán álló ház tulajdonosa volt, melyet nemrégiben szépen felújítottak.
Horatius Concoreggio őrnagy sírja/A Girsík család sírboltja (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Az egész temetőt bejárni egy alkalommal képtelenség. Közben más jeles személyiségek sírjánál is megálltunk. Kassa főbírájának 1823-34 között, Fischer Károlynak (1787-1850) obeliszkje teljesen szétmállott, a Rozália-temetőkápolna tövében áll. Hasonlóan rossz állapotban van közel hozzá Johann Georg Kitzling (1764-1809) bécsi udvari műépítész sírja, aki a kassai evangélikus templom terveit dolgozta ki.
Halász György (jobbra) ismerteti a sírokat (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Johanna Cristina Landerer (1800-1824) Landerer Ferenc nyomdatulajdonos fiatalom elhunyt leánya volt. Ő 1796 és 1821 között működött Kassán. A nevezetes család szerepet játszott Petőfi Nemzeti dalának kinyomtatásában. Ez az egyik legrégebbi megmaradt sírkő ebben a temetőben. Annak köszönheti megmaradását, hogy Sandvoss Ernő Frigyes (1777-1853) 1848-ban restauráltatta, így aránylag jó állapotban maradt meg. Nyilván azért, mert amikor Kassára jött, a virágzó Landerer nyomdába állt be segédnek.
A kriptákat elnyeli a növényzet (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Lévai Koós Gyula (1871-1926) honvéd ezredes családi sírboltját teljesen elborítja a növényzet. Fejérváry Géza (1833-1914) táborszernagy 1905-06 között volt miniszterelnök. Édesanyja, Paulich Antónia (?-1874) obeliszk formájú sírköve a földön fekszik. Gróf Dessewffy Ágoston nagybirtokos neogótikus családi sírboltja nagyon rossz állapotban van.
Gróf Andrássy Imre (1795-1885) sírkövénél az embernek óhatatlanul Maurer Artúr szavai jutnak az eszébe, aki a család történetét dolgozta föl: László „testvéréhez hasonlóan elhibázott életű ember volt; atyja életében birtokot nem kapván, céltalan életet élt, adósságokba verte magát, úgy, hogy örökölt betléri birtoka csődbe került.” Az ősi családi fészket végül unokaöccse, Andrássy Manó vásárolta vissza. Imre Kassán élt egy színésznővel. Hogy törvényesítse leányát, előrehaladott korában feleségül vette élettársát. Manó jóvoltából évjáradékot kapott. A harmadik testvér, Ferenc is elpazarolta minden vagyonát. Utolsó éveit szintén Kassán élte le. A szakácsnőjét vette feleségül.
Elhanyagolt családi sírboltban pihen Mildner Ferenc (1881-1919) tüzérszázados, aki sírfelirata szerint „Martyr halált szenvedett”.
A Mildner-kripta (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Befejezésül érdemes az ő sorsát ismertetnünk, mert neve feledésbe merült és halálának körülményei nem közismertek.
Az 1919. június 24-én a Tanácsköztársaság megdöntésére indított ludovikás ellenforradalmi felkelésben veszítette életét Lemberkovics Jenő, Ivándai Karátson István századosokkal, Erdődy Ödön tartalékos főhadnaggyal és Pogány Jenő akadémikussal. Az események első évfordulóján a budapesti Ludovika Akadémia kertjében emlékoszlopot avattak a harcokban elesett hősök tiszteletére. A 2019-ben újra felállított emlékmű ennek a hiteles másolata. Hogy mi történt pontosan Mildnerrel, azt egy Nagykárolyban megjelenő hetilapból tudhatjuk meg. A 1920. január 4-i szám második oldalán jelent meg egy cikk Kun Béla „hazaküldte” Mildner századost címmel. Ebben olvassuk:
Mildner Ferenc vértanú százados sírköve (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
„A budapesti büntető törvényszék gyorsított eljárás szerint működő tanácsa dr. Stengl Antal táblabíró elnöklésével megkezdte annak a kommunista bűnpernek a tárgyalását, amelyben az államügyészség a szökésben levő Kun Béla népbiztos ellen is vádindítványt terjesztett be gyilkosság bűntettére való felbujtás miatt. Az ügynek az előzménye az, hogy a június 24-iki ellenforradalom leverése után a vörösök letartóztatták többek között Mildner Ferenc tüzérszázadost, a Ludovika Akadémia tanárát is. Azzal vádolták, hogy az ellenforradalom napján a Ludovika épületében ellenállásra buzdította a Ludovika növendékeit. A katonai törvényszék azonban bizonyítékok hiánya miatt Mildnert szabadlábra helyezte. Erre a Ludovika Akadémia lóápolói közül Csekő Antal, Kis András és Dörge Zsigmond a forradalmi törvényszéknél jelentették fel Mildnert. Dinnyés József, a forradalmi törvényszék vádbiztosa vitte el a feljelentést Kun Béla népbiztoshoz, aki Dinnyés Józsefnek ezt válaszolta:
»Ne kísérjétek Mildnert a forradalmi törvényszékhez, hanem küldjétek haza.«
Azután érdeklődött Dinnyésnél, hogy van-e a hazaküldéshez alkalmas emberük. Kun Béla felbujtása folytán Polomisei Armin, Dinnyés József és Olári Miklós június 29-en elfogta Mildner tüzérszázadost és éjszakának idején maguk mellé véve Hahn Miklóst, Kolbauer lmrét és Pesti Ferencet, a tüzérszázadost elvitték a budai Duna-partra. A Margit rakparton az összekötözött tüzérszázadost a földre teperték, fojtogatták, majd szuronyokkal össze-vissza szurkálták. Mikor már halott volt, a Dunába dobták, ahonnan a holttestet augusztus 7-én fogták ki.”
Viszont a sírkövén a halál napjaként 1919. július 21-e van megjelölve.
Medveczky Ede nagyprépost megsérült sírja (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Medveczky Ede nagyprépost sírján a kereszt egy baleset folytán kérdőjellé vált. Nagy kérdés, miért nem becsüljük a múltat? Persze, a választ tudjuk. A temető egyesek számára kellemetlen dokumentum, leleplezheti a hazugságokat…
Emberi sorsok sorakoznak egymás mellett. A háromhektáros Szent Rozália temetőben nagyjából 2000 sírhely található. Nagyon sokuk sorsáról könyvet kellene írni!
