A SZAKC és a Széchenyi Társaság közösen indított „Versailles 100 év távlatából” című előadássorozatának utolsó előtti programjára 2021. szeptember 9-én került sor Sátoraljaújhelyen, ahol a rendezvénynek a Magyar Nyelv Múzeuma adott otthont.
Az előadás megnyitásaként a sátoraljaújhelyi Hangásznégyes kamaraegyüttes színvonalas játékával varázsolta el a közönséget. Ezt követően Nyíri Péter, a Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója bemutatta a vendégeket és az előadókat. Köszöntőt mondott Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere, aki kitért Sátoraljaújhely Trianon következtében elszenvedett veszteségeire.
Hangásznégyes kamaraegyüttes (Fotó: Jandura Péter/Felvidék.ma)
A köszöntőt követően Duray Miklós, a SZAKC tiszteletbeli elnöke tartott előadást A bukás szükségszerű volt-e vagy törvényszerű? címmel.
„A kérdés az, hogy Trianon szükségszerű volt-e vagy törvényszerű? Mind a kettőt el lehet fogadni, de azt biztos nem, hogy véletlenszerű. ”
– szögezte le az elején.
907-ben a pozsonyi csatában a magyarok győzelmével lehetővé vált Árpád magyarjai számára az államalkotás a Kárpát-medencében. 1335-ben megvalósult a visegrádi királytalálkozó, ami a mai V4-ek elődjének tekinthető. 1860-ban fogalmazódott meg az a szándék, hogy a franciák kelet felé szeretnének nyomulni, ami a világháború közeledtével valósággá vált. Egyetlen ország sem szenvedett olyan megalázó és gyalázatos veszteséget a háború végeztével, mint a magyar nép – hangsúlyozta Duray Miklós.
Duray Miklós (Fotó: Jandura Péter/Felvidék.ma)
„Gondoljunk csak bele a mába. Mennyi támadás éri Magyarországot, mennyi megaláztatás, kisemmizés éri a magyar népet a Kárpát-medencében? Ez nem véletlen. Ez mind annak a folyamatnak a része, amely 1920-ban elkezdődött. Lehet, hogy nem ugyanazzal a szándékkal, de ugyanazon észjárás szerint. Nem találhatunk rá racionális magyarázatot, hogy mi bajuk lehet a magyarokkal. Talán az, hogy mi teljesen mások vagyunk. Ez is lehet egy ok, de nem elegendő.’’
– zárta szavait az előadó.
Dr. Vizi László Tamás előadásában az Apponyi-féle 66 fős delegációt méltatta. Több kiemelkedő személyiség volt a megbízottak között, mint Bethlen István gróf, Lers Vilmos báró, Popovics Sándor, Somssich József gróf, Teleki Pál gróf, Csáky Imre gróf és Praznovszky Iván.
A sajtónak nagy szerepe volt a közvélemény felkészítésében, hamis illúziókat, reményeket nem tápláltak az olvasókban. Apponyi Albert híres beszédét három nyelven adta elő: franciául, angolul és olaszul.
Az előadók (Fotó: Jandura Péter/Felvidék.ma)
A békefeltételeket lényeges módosítások nélkül elfogadhatatlannak ítélték.
„Nem titkolhatjuk el mindenekelőtt megütközésünket a békefeltételeket mérhetetlen szigorúsága felett’’
– idézte az előadó Apponyi Albert szavait.
Apponyi nagy szerepet vállalt a békediktátum ratifikációjában. A nemzetgyűlés 1920. november 15-én végül úgy fogadta el, hogy annak a reménynek adott hangot, miszerint a szenvedélyek lecsillapodását követően mód nyílik majd „a békekötés neve alatt elkövetett égbekiáltó igazságtalanságok” jóvátételére – emelte ki az előadó.
Apponyi Albert bár nem járt sikerrel Trianonban, de kultuszának erősségéről számos díszpolgári cím árulkodik. Halálát követően N. Titulescu, román diplomata Aponnyit a lenagyobb magyar államférfiként említi – zárta előadását dr. Vizi László Tamás.
Nyelvcsalád-fa (Fotó: Jandura Péter/Felvidék.ma)
Dr. Ringer István Sátoraljaújhely viszonylatában vizsgálta a trianoni békediktátum következményeit.
A trianoni békeszerződés előtti 6282 négyzetkilométernyi területből csupán 1776 négyzetkilométernyi elkeskenyedő déli részét hagyták meg a vármegyének. Csehszlovákiához került 4506 négyzetkilométer, több mint a megye területének 70%-a. A bodrogközi és a sátoraljaújhelyi csonka járás mellett csupán a sárospataki, a szerencsi és a tokaji maradt teljes egészében Magyarországon, összesen 77 községgel, 136 159 főnyi lakossággal, 97%-os magyar nemzetiségi aránnyal – szögezte le az előadó.
A trianoni diktátum egyik groteszk története a „hajózhatóvá” tett Ronyva, amely így határfolyóként kettészakította Sátoraljaújhelyt.
A legenda szerint az I. világháború után a Magyarország és Csehszlovákia közötti határ megállapításakor a patakot annak érdekében tették meg határfolyónak, hogy a túlparton futó Kassa–Csap vasútvonal teljes egészében a határ túloldalára kerüljön, és biztosítsa a kisantant országok közötti kapcsolatot.
A trianoni sokk után Sátoraljaújhely felállt, mert élni akart. A város fejlődésnek indult, kilátót, sípályát, szálláshelyeket építettek. Ezek a folyamatok azóta is zajlanak, és
bízzunk abban a jövőben, hogy Sátoraljaújhely csonka ország csonka városából egyszer fényes Újhely válhat
– ezzel az optimista gondolattal zárta az előadást dr. Ringer István.
A Magyar Nyelv Múzeuma (Fotó: Jandura Péter/Felvidék.ma)
Szemereki Zoltán, a Széchenyi Társaság elnöke záró gondolataiban az előadássorozat sikerességét hangsúlyozta – A SZAKC és a Széchenyi Társaság közös pályázata megmutatta, hogy létrejöhet magyarok és magyarok között egy olyan kapcsolat, amelyet érdemes tovább erősíteni. Zárógondolatként mindig a mához fűződő üzenetet kell kiemelnünk. A magyarságnak meg kell maradnia a határon túl is. A magyarság akkor marad meg, ha a nyelvét kiválóan beszélik, és abban nagy szerepe van a Magyar Nyelv Múzeumának is.
(Jandura Péter/Felvidék.ma)
