Pozsonyban tárgyalt ma Ivan Korčok szlovák külügyminiszterrel Szijjártó Péter, a magyar diplomácia vezetője. Mindketten hozták megszokott formájukat: előbbi a tenyérbe mászó, tanítóbácsis-történelemértelmezős leckéztetéseivel és a hazugságok előadásához szükséges vastag bőrrel, utóbbi pedig a mindezek elviseléséhez szükséges kötélidegzettel…
Ivan Korčok, miután hivatalba lépése óta az elődeihez méltóan a legváltozatosabb módokon rúgott bele a magyarságba – legutóbb például Kövér László somorjai beszéde kapcsán lázított egyet és játszotta el a bohócot az írásbeli tiltakozásával, amit Magyarországnak küldött – most szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy
„Szlovákia eltökélt szándéka, hogy mindent megtegyen a Magyarországgal való jó kapcsolatokért”.
A mindent máris azzal kezdi a grafomán külügyminiszter, hogy átad egy írásbeli dokumentumot Szijjártónak, melyben arra kéri a déli szomszédot, hogy a kormányprogramját csak előzetes kölcsönös egyeztetés és megállapodás után terjessze ki Szlovákiára. Értsd: micsoda dolog támogatni a külhoni magyarokat a gyarmatosítók előzetes beleegyezése nélkül?
A jó kapcsolatok alapja továbbá, hogy a bűzölgő barnára egy jókora lapát homokot hintünk, az egészet pedig betoljuk a szőnyeg alá: ezt akarja jelenteni Korčok azon felszólítása, hogy
a közös történelemmel kapcsolatos kérdéseket hagyják azokra, „akik erre hivatottak és akiknek nincs politikai motivációjuk”.
Azaz a történészekre. Aki látott már szlovákiai szlovák történelemkönyvet, annak aligha kell ecsetelgetni, hogy ez mit akar jelenteni…
Mindenesetre egyvalamit Korčok és a magafajtái számára egészen biztosan nem jelent: őszinte, nyílt eszmecserét, pláne nem párbeszédet. Próbálja csak meg a kedves olvasó – ha van hozzá idegzete – hogy a szlovák külügyminiszter facebook-oldalán a kollektív bűnösséget kimondó Beneš-dekrétumokkal szembesíti a minisztert. Vagy éppen azzal, hogy
míg a folyamatosan köpködött Magyarországon teljesen normális dolog, hogy az ottani szlovák iskolákon ott lobog a szlovák nemzeti zászló, ugyanez fordítva teljességgel elképzelhetetlen.
Midőn e sorok írója ezt megtette, a külügyminiszter – a véleményszabadság nagyobb dicsőségére – nemes egyszerűséggel letiltotta.
Szijjártó Péternek szüksége volt minden tapasztalatára és tehetségére, hogy megfelelően kezelje ezt a bohócot, így inkább praktikus kérdésekről ejtett szót, amilyen pl. a Kassa és Miskolc közötti gyorsforgalmi út – amelynek október végére kell elkészülnie. Meg további határátkelők, gyorsvasút Budapest és Pozsony között, kitűnő üzleti kapcsolatok és így tovább. Csupa olyan dolog azonban, amely láthatóan meghaladja a szlovák kolléga képességeit, így a V4-en belüli munka elmélyítésével még meg kell várni, hogy ez a szlovák hordalék-kormány oda kerüljön végre, ahová való…
(szd/Felvidék.ma)
