Magyarország Kassai Főkonzulátusa az aradi vértanúk arcképei állandó kiállításának megnyitójára invitálta az érdeklődőket, melyre Margonyán, október 9-én szombaton került sor a felújított kastélyban.
Az eseményre a Csemadok Kassai Városi Választmánya szervezésében került sor. A műsort Hanesz Angelika vezette. A szintén az elmúlt években felújított család kriptánál kezdődött az ünnepség.
Orémus Zoltán kassai református esperes a 70. zsoltárt idézte: „Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten!” Slavomír Sabol evangélikus püspök, a margonyai gyülekezet lelkésze szlovákul olvasta fel a zsoltárt, köszöntötte a jelenlevőket és emlékeztetett rá, hogy a Dessewffyek az evangélikus gyülekezet patrónusai voltak. Rendszerint a vérrokonok szoktak emlékezni felmenőikre, s mi nem vagyunk azok. Hogy mégis miért emlékezünk rájuk?
Krisztus arra tanított minket, hogy a legnagyobb szeretet, ha másokért áldozzuk fel az életünket. Azért emlékezünk, mert Dessewffy Arisztid magasztos célért, a hazáért és másokért áldozta fel életét. Az ilyen emberek beírják nevüket az emberiség történetébe, hangsúlyozta.
Majd imájában köszönetet mondott az Úrnak, hogy vannak emberek, akik számára a szeretetet a legmagasztosabb alapelv. Orémus szerint, azokra emlékezünk, akik életüket adták a szabadságért. Az a fény, amit így sugároznak, a kései nemzedékek számára is utat mutat!
-
- Hanesz Angelika műsorvezető, Slavomír Sabol püspök és Orémus Zoltán esperes (Fotó: Balassa Zoltán)
-
- Martin Šmilňák kerületi képviselő (Fotó: Balassa Zoltán)
A koszorúzás közben a IX. zsoltárt két nyelven a Laudate Dominum kassai református kórus énekelte. Magyarország Kormányának koszorúját Magyar József, a Külgazdasági és Külügyminisztérium európai kapcsolatok fejlesztéséért felelős helyettes államtitkára helyezte el, koszorúzott dr. Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja, Mgr. Martin Šmilňák, az Eperjesi Önkormányzati Kerület képviselője, Jozef Kuziak helyi polgármester, a Dessewffy család leszármazottai Pányból és Budapestről, Köteles László, a Csemadok országos alelnöke és Duncsák Mária, a Csemadok Kassai Városi Választmánya alelnöke.
A jelenlevők megtekintették a kripta belsejét, majd az ünnepség a kastélynál folytatódott. A Csermely és a Vox Columbellae egyesített kórusa a Kossuth-nótát adta elő. A polgármester köszöntötte a résztvevőket, akik között ott volt dr. Gerencsér Tibor krakkói magyar főkonzul, a környékbeli polgármesterekkel és Könya Péterrel, az Eperjesi Egyetem rektorával együtt.
Már hagyomány – mondotta Kuziak –, hogy amikor a nyár átadja a kormánypálcát az ősznek, kegyeletteljes ünnepségre kerül sor településünkön. Számunkra, szlovákok számára ez magyarhoni történelmünk része, mely 1849-ben a forradalom vezetőinek kegyetlen kivégzésével ért véget. Elmondta, megtiszteltetés számukra, hogy egy év után ismét találkoznak Dessewffy Arisztid sírboltjánál, miközben örömmel tölti el őket, hogy a kastélyt az aradi vértanúk festményei fogják díszíteni. Tisztelettel és alázattal fogadják az arcképeket, melyek megerősítik a jó kapcsolatokat és utalnak a történelmi eseményekre, melyek a településsel összefonódtak. A polgármester reményét fejezte ki, hogy a közös történelem szilárd hidat képez a szebb jövőbe. Majd Isten áldását kérte a jelenlevőkre.
Magyar József helyettes államtitkár arra kereste a választ, mi október hatodika üzenete napjainkban? Példájuk elsősorban a hazaszeretet, az összefogás és az igaz ügybe vetett hit fontosságára hívta fel a figyelmet. „Ők a társadalmi, nyelvi és vallási különbözőségeik ellenére össze tudtak fogni, és együtt harcoltak a szabadságért és függetlenségért.” Az aradi vértanúk közül csak hatnak volt magyar az anyanyelve. A többi német, osztrák, horvát, szerb és örmény volt. Jellemző a horvát Knézich Károly esete, akinek testvére Jellasics oldalára állt. Halálra ítélése után mondotta: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.” A magyar honvédseregben több tízezer szlovák honvéd harcolt a szabadságharc során. A branyiszkói áttörés alkalmával a bányavárosok honvédei haladtak az élen.
„A szlovák nemzet nagy része szembeszállt a Bécsből szított mozgalmakkal, s a magyarsággal együttműködve akart a saját sorsán javítani.” Tehát „megértették a kor üzenetét, és felvállalták a feladatot.”
A szabadság és függetlenség vágya ennek fényében évszázados örökségünk, amit nem egymástól kell féltenünk. Mindig külső erőkkel szemben kellett ezeket az értékeinket megvédenünk. „Ne engedjük, hogy a most más köntösbe bújt erők ismét egymásnak ugrasszanak!
Közép-Európára most nagy feladat és egyben lehetőség vár: a múltja és a keresztény gyökerek megtagadására készülő Nyugat helyett nekünk kell összefogással és közös erőfeszítéssel a megmaradás érdekében cselekednünk.” A V4-ek együttműködése az Európai Unión belül is hatékony eszköz. Ne hagyjuk, hogy ideológiai és politikai célok miatt szembeállítsanak bennünket egymással. Az „oszd meg és uralkodj” elv ne kényszerítse másodrangú szerepre Közép-Európát.
Végezetül leszögezte, Magyarország kész Szlovákiával közös jövőt építeni. Meg kell ragadni talán az utolsó lehetőséget, hogy Közép-Európa népei új korszakot nyitva, együtt emelkedjenek föl.
S az ember önkéntelenül arra gondolt, nehogy az ördög ismét összekeverje a lapokat!
A Laudate Dominus éneke után Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét Gaboda László magyarul, Samuel Bruss, az eperjesi székhelyű Tripolitana Múzeum igazgatóhelyettese pedig szlovákul mondta el.
A főkonzul asszony a tárlat történetét ismertette. Egy éve, amikor először járt itt, a polgármester felvetette, hogy a felújított kastélyban a vértanúk festményeit szeretné kiállítani. Ezért idén március 15-én festménypályázatot hirdettek. Majd ötvenen jelentkeztek, akik közül a zsűri választotta ki a győzteseket. Hogy a 16 vértanú életét a látogatók megismerhessék, kétnyelvű, 28 oldalas katalógust adtak ki. Így most egy időtálló tárlattal gazdagodott a település. Mindenkinek, aki ebben a közös munkában részt vett, köszönetet mondott. Végül örömmel közölte, a portrékat Magyarország odaajándékozza a településnek.
A kastély előtti ünnepségen a két kórust Velkey Mária és Havasi József, illetve Kovács Edit vezényelte. Gablyasz Edina Lilla fuvolajátékát Veres Annamária kísérte gitáron, Nikola Pavlusová bártfai diák zongorán játszott.
Ezután következett az ünnepélyes megnyitó. A 16 képet két teremben helyezték el. Az alkotók közül Makray János jött el. Ő Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Vécsey Károly portréját készítette el. Aulich Lajos, Láhner György és Nagysándor József arcképét Máthé László készítette. Posta Máté Dessewffy Arisztid, Kazinczy Lajos, Lenkey János, Ormai Norbert és Török Ignác arcmását festette. Sylwia Rams-Pikuła Leiningen-Westerbug Károlyt, Poeltenberg Ernőt és Schweidel Józsefet vitte vászonra. Oliwia Smoleń Damjanich Jánost és Knézić Károlyt örökítette meg.
A tizenhetedig vértanú, Ludwig Hauk alezredes arcmását hiába keresnénk, mert róla nem maradt fenn hiteles kép, így őt nem lehetett megfesteni.
A pályázatok elbírálásában Szabó Ottó és Duncsák Attila festőművészek vették részt, akik szintén jelen voltak az ünnepségen. A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmai segítséget nyújtott a munkák elkészítéséhez.
Öt alkotó készítette a festményeket, mégis egy harmonikus egységet alkotnak. Margonyán együtt van a küldöttség, mely egykor a Mindenható elé állt.
Egy újabb zarándokhellyel gazdagodtunk!
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
