A hír látszólag csak annyi, hogy a kassai Thália Színház április 21-én bemutatja Pintér Béla–Darvas Benedek: Parasztopera című népies-zenés krimiballadáját. Mindez csupáncsak egy sor, tizenhét szó és 128 leütés, de számtalan buktató, megtorpanás, fordulat, izgalom, kétség, két év és egy világjárvány húzódik mögötte – fogalmazott Szpisák Gyula vezető menedzser, hozzátéve, hogy a járványidőszakban a premier eddig tisztának és érthetőnek tűnő fogalma legalább annyi mutáción esett keresztül, mint maga a vírus, maguk a színházcsinálók is meglepődtek, hány szubvariánsa lehetséges egy bemutatónak, hányszor és hányféleképpen lehet egy produkciót bemutatni.
A Parasztopera esetében, még 2020-ban volt zártkörű házi bemutató, amely egyúttal többkamerás felvételt jelentett, volt online bemutató, amikor a bérleteseink és az érdeklődők a virtuális térben megnézhették az előadást, emellett voltak vidéki kiutazások, amikor a még szigorúan be sem mutatott előadást játszottuk le, szerződéses kötelezettségek miatt, majd 2021-ben volt fesztiválbemutató a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján, és végül hosszú szünet után, végre 2022-ben megtarthatjuk a valódi kassai, korszerű kifejezéssel élve jelenléti bemutatót is.
A Parasztopera bemutatóját az alkotók a produkció zenei vezetője, Látó Richárd emlékének ajánlják, aki már nem élhette meg ezt a pillanatot. Látó Richárd zeneszerző, karmester, a Parasztopera zenei lelke és motorja, aki nélkül ez az előadás ilyen formában nem tudott volna megszületni, 2021. április 10-én hunyt el, életének 47. évében, koronavírus utáni tüdőgyulladásban.
A Parasztoperát szinte pontosan húsz éve mutatta be Pintér Béla és Társulata a szerző rendezésében, s azóta is töretlen sikerrel játsszák, az eltelt időszak alatt legalább tucatnyi színházban mutatták be a legkülönfélébb koncepciókban határon innen és túl,
neves és eltérő gondolkodású rendezők, mint Mohácsi János, Rusznyák Gábor, Szikszai Rémusz, Keresztes Attila nyúltak ehhez az anyaghoz, színművészetisek vizsgaeladásai születtek a darab alapján, a szakma egyöntetű véleménye szerint az újkori magyar színháztörténet egyik megkerülhetetlen remekművéről van szó, mely a maga egyedi hangjával, stílusával, színházfelfogásával új és új produkciók létrejöttét inspirálja – fejtegette Forgács Miklós dramaturg.
Mint folytatta – „a darab szexepiljét az adja, hogy Pintér Béla szerint a különböző hagyományok, mint a népballada, az opera, a krimi, az anekdota, a jelenkor eklekticizmusa jó érzékkel gátlástalanul összekeverhetőek, nem kell a tradícióhoz ájult tisztelettel viszonyulni, nem kell a stílusok vegyítésétől félni, nem kell attól tartani, hogy a szatíra, az irónia, a melodráma és a szenvedélyes érzelmek ne férnének meg egy előadásban.
A Parasztopera a szellemi és emocionális izgalmak mellett fantasztikus színészi kihívást is jelent. Hiszen egyszerre kínál tűpontosan megírt, hatalmas érzelmeket mozgató hús-vér figurákat, kiknek szinte ógörög sorstragédiákkal kell megküzdeniük, egyszerre van a jeleneteknek fantasztikus humora, elképesztő poénokat kínál a szöveg és egyszerre kell elfogadni és használni a formai megkötöttségeket, hiszen mégiscsak operáról, énekbeszédről és áriákról van szó, mégiscsak egy szikár balladát kell eljátszani.
Rédli Károly rendező úgy gondolja, Pintér Béla az egyik legizgalmasabb magyar színházi alkotó. Van ezekben a szövegekben valami konzervatív és mégis nagyon különleges.
Pintér Béla nagyon szívesen használja a karikatúrát, a paródiát. Megtekeri a dolgokat, 180 fokos fordulatokkal lep meg, képes a feje tetejére állítani mindent.
Komoly témákat ironikusan tálal. Imádja a kontrasztot használni, ez nekem is nagy kedvencem. Röhögésből sírásba vált, komolyból komikusba. Ennek a mestere. Bravúrosan keveri a látszólag ellentétes elemeket. A nagy váltások miatt pedig a közönség is könnyebben jut el a katarzishoz. Az, hogy rommá röhögi magát a néző egy viccen, kinyitja őt, egy pillanattal később pedig a lesújtó igazság leföldeli.
Rédli Károlyt a kassai Thália Színház még pályakezdő, fiatal alkotóként kérte fel a Parasztopera megrendezésére, az eltelt két év alatt a körülmények ellenére rengeteget dolgozott. Közel tucatnyi bemutatója volt, a színházi szakmában már jegyzett, tehetséges rendezőként tartják számon. A pozsonyi színművészeti egyetemen (VŠMU) ledoktorált, azóta is tanít a pozsonyi konzervatóriumon, rendezett Komáromban, Iglón, Pozsonyban, Trencsénben, ahol egy profi független színház kialakításánál segédkezik, szorosan együttműködik a Pozsonyban tanuló magyar színművészhallgatókkal, magyar színdarabokat fordít szlovákra, nemsokára két ilyen fordításkötete is megjelenik, előadásait nemzetközi színházi fesztiválokra hívják meg.
A történet viszont Kassán kezdődött, erről Rédli Károly rendező 2020-ban így fogalmazott:
Számomra ez a próbafolyamat volt az első magyar nyelvű kőszínházi és nagyszínpadi rendezésem. Ennek ellenére van némi tapasztalatom, hiszen 27 évesen, persze a főiskolai munkákat is beleszámítva, a Parasztopera volt a huszonkilencedik vagy harmincadik rendezésem.
De minden szempontból ez volt a legnehezebb. A koronavírus miatt háromszor álltunk le és négyszer kezdtük újra a próbákat. Február, június, szeptember és november. Kiszámoltam, az összidő éppen kilenc hónap volt, mire megszületett ez az előadás. Ott volt a Cowboy-mizéria.. Erre a szerepre öt színészt szólítottunk meg, mire végre Bocsárszky Attila vállalta. Látó Richárd Kecskemétről nem tudott mindig jönni, nehéz volt egyeztetni. Állandóan új és új szituáció adódott. Egészségügyi problémák is nehezítették a helyzetet. A főpróba előtti héten derült ki, hogy Dégner Lilla nem tudja folytatni a próbákat, ekkor kértük fel Etelka szerepére Stehlárik Viktóriát, pozsonyi tanítványomat. A járvány miatt az országhatárok átlépése is gyakran nehézkes volt. A főpróbahéten pedig négy zenészből ketten kiléptek a produkcióból. Hétről hétre, napról napra változott a helyzet. Lehetetlen volt tervezni.
A színpadon a Thália Színház társulatából Rubóczki Márkó, Nagy Kornélia, Nádasdi Péter, Latócky Katalin, Szabadi Emőke, Illés Oszkár, Ollé Erik és Bocsárszky Attila, valamint vendégként Stehlárik Viktória látható. Az egyes előadásokat négytagú zenekar kíséri élőben, mely a következő zenészekből áll: Bertók István – zongora, Lukáš Rác – hegedű, Fekete Barbara Zita, Dövényi Gergely, Sárközi Pál – brácsa, Miriam Bencová, Radovan Pristáš – nagybőgő.
Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Gadus Erika volt, zenei vezetője Látó Richárd, a színpadi mozgásért Richtárcsik Mihály felelt, a fénymester ezúttal is az újvidéki Majoros Róbert volt, a rendezőasszisztensi feladatokat Illés Oszkár látta el, az előadás dramaturgja Forgács Miklós volt.
(Sajtóközlemény/Felvidék.ma)
