Mint ismeretes, tegnap a rossz idő ellenére is nagy tömeg gyűlt össze az elnöki palota előtt azon a kormányellenes tüntetésen, mely a Smer ellenzéki párt szervezésében zajlott. Meggyőződésem szerint a résztevők számára nem az volt a lényeges szempont, hogy kik a szervezők, hanem az, hogy kifejezésre juttathassák az áremelkedések és az infláció miatti kétségbeejtő helyzetüket.
A tiltakozó akció szónokai, köztük Marek Ťapák színész, a Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) egykori programigazgatója bírálták és lemondásra szólították fel a koalíciót, amiért tönkreteszi az országot és semmibe veszi az emberek akaratát. Robert Fico az előrehozott választásokat, a kormány azonnali lemondását követelte, az alkotmány módosítását az előrehozott választások megtartása érdekében, valamint azt, hogy a köztársasági elnök „hagyjon fel a népszavazás akadályozásával”.
A tüntetés résztvevőinek magas száma híven tükrözte az emberek egyre romló szociális helyzet miatti jogos elégedetlenségét és lényegében egyfajta segélykiáltásként is felfogható volt az otthon maradó tömegek nevében is. Ezért volt felháborító, hogy a Markíza televízió az esti híradóban a tüntetésről sugárzott tudósítás címében a tiltakozás résztvevőit „dezoláltak“-nak nevezte, ami elhanyagolt és nyomorúságos voltával lehangoló, nyomasztó, elszomorító hatást keltő személyt, dolgot jelent, értelmezhető nyomorultként is.
A kereskedelmi televízió az adás után elnézést kért a nem megfelelő szóhasználatért.
Nos, a burokban élő kormánynak, politikusainknak és az őket kiszolgáló tévécsatornáknak és sajtóorgánumoknak jeleznénk, hogy uniós és honi vezetőink elhibázott politikájának is nagyban köszönhetően az ország népének többségére sajnos egyre inkább ráillik majd a nyomorult jelző, s ez bizony egyáltalán nem az ő szégyenük.
Az önhibájukon kívül mélyszegénységbe, a középosztályból pedig a szegénységi küszöb alá kerülők száma hétről hétre nő, s a jövő miatti aggályok közepette egyáltalán nem várt elkövetkező évtől kezdve pedig megállíthatatlan folyamattá válik, mert ez a kormány rég bizonyította alkalmatlanságát, s az újonnan bevetett „szakértő“ minisztereitől sem várhatunk csodát.
Ebben a helyzetben pedig az emberek számára nem marad más, mint az, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek és súlyos megélhetési gondjaikat enyhítő intézkedéseket követeljenek. Az elkeseredett tömegekre ilyen sértő, dehonesztáló jelző alkalmazása nagyfokú szociális érzéketlenségről, közönyről és a jelenlegi politikai garnitúra iránti elkötelezettségről árulkodik, holott ideális esetben a sajtó, a rádió, a televízió feladata nem az lenne, hogy a tiltakozókat sértegesse, hanem, hogy a hangjuk legyen.
Bár akkor más volt a helyzet, de azért emlékeztetnék rá, hogy 1989-ben az utcára vonuló rendszerváltó tömegeket is csőcseléknek, felforgató elemeknek minősítette a kötelezően párthű sajtó…
(NZS/Felvidék.ma)
