Ismét közeledik múló életünk az örök csodához, Isten Jézus Krisztusban megtörtént testet öltésének páratlan eseménysorozatához. Minél mélyebbek a földi árnyak, a mai Heródesek hatalmuk védelméért, megőrzéséért mindenre kész manipulációi, háborúi, szárazság, éhség és vízhiány okozta szenvedések terjedő hullámverései, vagy a látszathódolás „diplomáciája”, annál tisztábban ragyog fel a mennyei-földi megváltásnak az idők teljességében, az ígéret földjén bekövetkezett csodasorozata.
A kötet megjelenését – mely több mint napi elmélkedések gyűjteménye és prédikációs muníció – minden évben sokan várják. A Pápai Életvédő Akadémia elnöke, a II. János Pál Pápai Intézet nagykancellárja írásai segítenek, hogy a hétköznapokban is közelebb lépjünk Istenhez és egymáshoz.
Az elmélkedések felölelik a teljes liturgikus évet: 2022. advent első vasárnapjától 2023. Krisztus király ünnepéig napról napra kínál elmélyülnivalót mindannyiunknak.
Az alábbiakban a szerző előszavából idézünk.
„A pestistől, éhínségtől, háborútól ments meg, Uram, minket!” (latinul:„A peste, fame et bello, libera nos Domine”). A keresztények évszázadokon át ezzel a könyörgéssel fordultak az Úrhoz a történelem nehéz időszakaiban, amikor a pestis, a háború és az éhínség tizedelte védtelen emberek millióit.
Ma már szinte önkéntelenül magunkévá tehetjük ugyanezt az invokációt: a világjárvány, a háborúk és az éhínség ismét visszatértek, hogy együttesen sújtsanak le a Föld népeire. Eltelt bő két év, és a pandémia továbbra is tombol a világ számos országában; hosszú hónapok óta tart az ukrajnai háború, amely áldozatokat követel, és ezért menekültek milliói kelnek útra.
Ehhez jön még a többi háború, amelyek a világ különböző országaiban évek óta ártatlan áldozatokat szednek a nemzetközi politika tehetetlensége és a többség közönye közepette. Az éhínség pedig, amely már korábban is sok szegény népet sújtott, az ukrajnai háború következményei miatt még súlyosabbá vált. Az egész bolygó szenved. A haladás és a technológiai fejlődés kellős közepén vagyunk, de 2021-ben csak Afrikában 278 millió embert érintett az éhezés.
A hívők ennyi bajjal szembesülve nem fordíthatják el a fejüket. Nem tehetjük meg, hogy ne törődjünk a félholtra vert emberrel. És az első, amit tennünk kell, az, hogy Istenhez könyörgünk.
Ebben a nehéz időszakban arra vagyunk hivatva, hogy egyre többet imádkozzunk, hogy eljöjjön a béke, hogy véget érjen a világjárvány, hogy mindenkinek megadasson a mindennapi kenyér.
A kijevi barlangkolostor Istenszülő Szűz Mária-ikonja Szent Antonyij és Feodoszij szentekkel, amely az új, Isten szava minden napra 2023 című kötet borítóján látható, Ukrajnából származik, és évek óta a római Sant’Egidio-templom oltára előtt áll. A keleti szlávok keresztény hitének története Kijevben kezdődött, ahol a nagy barlangkolostorban Antonyij és Feodoszij megalapította az első szerzetesi közösséget. A Feodoszij kezében lévő tekercsen ez áll: „Megalázkodtam előtted, Uram, és te meghallgattál engem, meghallgattad imámat.” A szerzetesek imái és az Istenanya közbenjárása végigkísérte Kijev fájdalmas történetét, és azokét a földekét, ahol ma újra őrült háború és nagy szenvedés dúl. Mindez pedig újból imára és közbenjárásra szólít.
Nem tudjuk, hogy az elmúlt évszázadok során hány ukrán hívő fordult imáival efelé az ikon felé. Az elkövetkezendő évben mi fordulunk az Istenszülőhöz,
és ajánljuk kezébe nemcsak a saját imáinkat, hanem azokét is, akiket a világjárvány, az éhínség és a háború sújt. Igazi közbenjáró szolgálat ez – folyamatos közbenjárás –, hogy az Úr megadja a világnak a békét és a gyógyulást minden bajból.
Az evangélium arra buzdít, hogy szüntelenül imádkozzunk, közösen és kitartóan járjunk közben. Jézus ezt jól mutatja be az alkalmatlankodó barátról szóló példabeszédében. „Mondjuk, hogy valamelyikteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. (…) Mondom nektek: (…) mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van” (Lk 11,5–8).
Ha jól olvassuk a példabeszédet, látjuk, hogy három szereplő van benne: a barát, aki hosszú útról fáradtan érkezett, és akinek ennie kell, de mivel nem tudja, hová menjen – mert éjszaka van, és talán minden zárva –, elmegy az egyik barátjához (a másodikhoz), hogy kenyeret kérjen tőle. Ez utóbbi pedig nem igazán tudván, mit tegyen, az éjszaka közepén szintén elmegy a barátjához (a harmadikhoz), biztosra véve, hogy van elég kenyere, és kér tőle egy keveset annak, aki bekopogtatott hozzá.
Nos, az első barátot, akit általában figyelmen kívül hagynak, megláthatjuk mindazokban, akiknek ilyenkor segítségre van szükségük, és akik, nem tudván, kihez forduljanak, a hívőkhöz mennek, hogy kenyeret, gyógyulást és békét kérjenek. Igen, mi hívők – akik a szegények és a gyengék barátai vagyunk – hagyjuk, hogy megérintse szívünket az emberek kiáltása, és nem félünk az Úrhoz (a harmadik baráthoz) fordulni, hogy kenyeret, gyógyulást és békét kérjünk tőle.
Ez a kitartó imádság értelme: éjjel kimenni, hogy felébresszük az Urat, hogy segítséget nyújtson a népeknek. Ez az egész világért, a népek üdvösségéért az Úrhoz intézett ima.
A keresztények imája napjainkban megtelik a szegények és a gyengék kiáltásával, amelyet az Úr elé tárunk. Nem maradhatunk süketek a világjárvány, a háborúk és az éhínség drámájával szemben. Természetesen tudjuk, hogy nekünk sincsenek eszközeink a világot sújtó tragédiák megoldására, de ebbe nem nyugszunk bele, a kiáltás a szívünk mélyére hatol. Ugyanakkor tudjuk, hogy az Úr meghallgatja azokat, akik hittel imádkoznak hozzá, és nem hagyja figyelmen kívül az imákat. Jézus maga biztosít minket erről: „kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek” (Lk 11,9). Karl Barth protestáns teológus szavai gyönyörűek: „Imára kulcsolni a kezünket annyi, mint harcba indulni a világ rendezetlensége ellen.” Az embereket érő igazságtalanság és erőszak láttán némának maradni az imádságban annyi, mint átengedni a világot a gonoszoknak.
Ha Isten szava kísér bennünket mindennap, az segít meghallani és az Úr elé tárni a szegények kiáltását.
Az egész Bibliát átszövi az Istennél való közbenjárás. Ez az imádságunk forrása. Az evangéliumból tanultuk meg a Miatyánkot. Mondhatnánk úgy is, hogy a Biblia nyelvének valódi anyanyelvünkké kell válnia, olyan nyelvvé, amelyet még azelőtt megtanulunk, hogy írni és olvasni tudnánk. Ez az a nyelv, amelyet anyánk, az Egyház, a közösség szájából tanulunk, még mielőtt beszélni tudnánk. Sőt, valójában a meghallgatásból tanulunk meg beszélni. Ezért kell a Bibliát mindennap hallgatni. Ha hallgatjuk Isten szavát a közös imádságban, a szent liturgiában, az igehirdetésben, akkor megtanuljuk megismerni és szeretni az Urat, valamint megismerni az életet a világban, amelyben élünk. Pál apostol ezt a szemléletet világos kijelentéssel foglalta össze: „A hit tehát hallásból fakad” (Róm 10,17).
Vincenzo Paglia: Isten szava minden napra 2023
Az Isten szavára való odafigyelésnek e horizontján helyezkedik el az idei kötet is. Az Isten szava minden napra 2023 az idei év minden napján segítségünkre akar lenni az imádságban. Az inspiráció és az elrendezés a Sant’Egidio közösség életéhez kapcsolódik, amely a kezdetektől fogva hagyta, hogy a naponta hallgatott Szentírás vezérelje. Egyre jobban tudatosult mindenkiben, hogy a hívő ember első dolga az imádság. Az ima megmenti a világot.
Vincenzo Paglia Isten szava minden napra 2023 című kötete megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17 óráig; szerda 10–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.
(Forrás: Magyar Kurír)
