A közelmúltban a Marcelházi Keresztelő Szent János r.k. templomban ünnepi szentmisére került sor. A közelmúltban felújított középkori gótikus stílusban épült templom felújítása az 1990-es években kezdődött, és 2021-ben ért véget.
A felújított templom megáldására e hónap 5-én került sor egyházi és világi méltóságok, vendégek jelenlétében.
Az ünnepi mise főcelebránsa Kiss Róbert, a Nagyszombati Egyházmegye püspöki helynöke volt. A fő vendégek között ott volt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, a KDNP alelnöke, Forró Krisztián, a Szövetség országos elnöke, további egyházi méltóságok, polgármesterek, és más vendégek, hívők.
A magyar állam e felújításhoz 15 millió forint támogatást adott, vagyis 40 ezer €-t, s a teljes felújítási összeg 80 ezer €-t tett ki.
Soltész Miklós államtitkár ünnepi beszédében elismeréssel szólt arról az összefogásról, amellyel a pályázati pénzt sikerült önrészből, vagyis saját adományból kiegészíteni. Ez az összefogásnak az egyik szép példája, s ezt kell tovább vinnünk a jelen és a jövő nehéz időszakában is, mind politikai, mind társadalmi téren.
Az ünnepi misén is megtapasztalva a kiváló összmunkát, Jelencsics Erich Gábor helyi plébánossal összefogásról, közösségépítésről, és a két éves tapasztalatairól beszélgettünk.
Az atya e nagyközségen kívül még két helyen tart szolgálatot, Virten és Hetényben.
Balra Jelencsics Erich Gábor plébános, jobbra Kiss Róbert, a Nagyszombati Egyházmegye püspöki helynöke (Fotó: Az egyház honlapja)
Feltettem a következő kérdést: „Mi a »titka«, hogy akár egy településen az egyház és a világi közösség együtt gondolkodjon, együtt járuljon hozzá az egyházi gondok megoldásához, ez esetben részt vegyen a felújítási munkálatokban, de bármely probléma megoldásában?”
Erich atya a következő filozófikusnak tűnő, de elgondolkodtató választ adta:
„Érdekes összehasonlítani a világ gondolkodását az istenivel. A politikát a hittel kapcsolatban: A politika lehetőségek művészete, a hit viszont a lehetetlenségek művészete. A hit egy új horizontot tár fel az ember előtt – amely felülmúlja őt és olyan dolgokkal találkozhat, amit az emberi szem nem látott, emberi fül nem hallott – ahogy mondja Pál apostol. Az Ő akaratának előnye van a mi igyekezetünk előtt. Nem mi fogunk neki, hanem Ő akar nekünk templomot építeni. Úgy, hogy nemcsak velünk, köztünk, hanem bennünk akar lenni. Erre kell ráébreszteni az embert. Ez a személyes pünkösd, ez a közösség pünkösdje, ha ez megvan, akkor tud működni a Szentlélek is. Akkor valósul meg Isten akarata életünkben. Akkor találkozik az Isten végtelen szabadsága az emberi szabadsággal – szabad beleegyezéssel és ennek eredménye lehet a lehetetlenség művészete: hogy Isten ott is arat, ahol nem vetett.
„Krisztus nem azért jött a világba, hogy megfejtsük őt, hanem, hogy belé kapaszkodjunk és hozzá ragaszkodva magával ragadjon minket“ – ezt mondja Dietrich Bohnhoffer teológus is.
Fontos a nyitottság más vallási felekezetekkel, de a civil szervezetekkel, s természetesen az önkormányzatokkal és vele együtt a kölcsönös együttműködés. Nyitni a profán felé és akkor a profán is előbb vagy utóbb nyit a szakrális felé. Ha van közös nevező és érdek Isten akarata felé lehet irányítani a terveket, célokat.
A ma embere menekül az Isten eltervezte megváltás titka elől. Az alázatban és szolgáló szeretetben végrehajtott megváltás nem imponál az ember többségének.
A MÉDIA, A REKLÁM – pseudo-isten – mely uralja a (vizuális) világot, az emberek döntéseit, manipulálja életünket; – sokszor elterel a valóságtól és amolyan „NON REALITY” világot mutat. Ha egy cég sikeres akar lenni, nagyon erős marketingje kell, hogy legyen, hogy el tudja adni magát, termékét.
Az egyház területén nincs szükség reklámra, mutogatásra, mint a világ számára, hogy ezáltal sikeres legyen, elérjen egy bizonyos profitot – hanem hitelesség, példa, HÚZÓ minta, elit kell! (Leader-Boss különbség).
A jó vezető azáltal lesz sikeres, hogy a munkatársait motiválni tudja, és a csapatot sikerre segíti. Pontosan ezt tette Jézus, ezért lehet tőle tanulni. A közösségépítésnek ezek az alapjai.”
A plébános az ünnepi szentmise után prezentációban mutatta be a felújítási folyamat egyes szakaszait, és a közeljövőben tervezett munkálatokat, mely a hetényi kápolna felépítése, a virti templom javítását, az egykori iskolaépület és a templom belterének felújítását foglalja magába.
A legközelebbi nyári tervekről is tájékoztatott:
„Most is folytatjuk az ötnapos egyházi napközis tábort a 6-15 éves korosztály számára. Szülők, önkéntesek, tanárok, nevelők és cserkészek segítségével a tavalyi sikeres program szerint készülünk. A katolikus tábor nemcsak egy szabadidőt kitöltő szerepet kell, hogy adjon. Tudatosan és okosan kell, hogy épüljön az evangéliumra, amelyre fel lehet használni olyan csomagolást, amit szívesen kinyit az ember, tábor helyzetében egy gyermek.”
Természetesen minden tábornak kell hogy legyen célja, programja ami egy mottóra, idézetre épül. A tavalyi tábor mottója: „JÉZUS HÍV TÉGED” volt, Isten mindenkit hív, hogy megismertesse magát. Erre épültek fel a tábor programjának egyes napjai is. Az idei tábor mottója: „JÉZUS VÁR TÉGED” – ő nemcsak hív, hanem vár az együttműködésre.
A 8.00 – 16.00 óra közötti tábor napirendje: közös imával kezdődik, majd torna és reggeli után, minden nap a tábor mottójára épül, mely szerint:
Hétfő: Jézus megismerése,
Kedd: Ima – Istennel való kapcsolat,
Szerda: MÁRIA – mint az aki Igent mondott Isten akaratára.
Csütörtök: Szentségek – mint Isten kegyelmének jelenléte az Egyházban.
Péntek: KERESZT – mint megváltásunk titka. Rövid foglalkozás után 10-kor szentmise és utána katekézis az egyes témákra, amit egyes meghívott atyák vezettek. Délben ebéd és délutáni foglalkozás uzsonnával.
A tábor időpontja: július 31. – augusztus 4.
Természetesen az egyház a többi felekezettel együtt (reformátusok, baptisták), az év folyamán bekapcsolódik minden világi rendezvénybe s a jó együttműködés erősíti a közösség összetartozását is, mely megmutatkozik mind a világi mind az egyházi életben.
Köszönöm a beszélgetést! Marcelházán jó volt megtapasztalni az ünnepi mise keretében, majd az azt követő agapén is a szeretet és az összefogás kinyilvánítását minden segítőnek.
(Dániel Erzsébet)
