A jó hír – s jelenleg az egyetlen vigasz ebben az elkeserítő drámában, ami Magyarországon zajlik – az, hogy a „forradalom” mindig felfalja saját gyermekeit. Így lesz ez a panoptikumból kiszabadult jakobinusainkkal is, akik az ún. kegyelmi ügyben kaptak rá a vér ízére a kétségkívül gondos kezek által gondosan odakészített véres rongy, a kegyelmi kérvény „feltalálása” után.
A gondos pressmani kezek vetik fel mindjárt azt a nyugtalanító kérdést is, hogy ugyanebben az időben cukorral vagy mézzel fogyasztotta-e idegnyugtató jázminteáját a magyar elhárítás – elhárítás helyett.
Ami történt, megtörtént: a játszmában a királynőt már beáldozták, ahelyett, hogy egy Zrínyi-féle lovasrohammal a helyükre tették volna az egy mezőnél tovább nem látó parasztokat. Most már csak a futó, a „bishop” maradt talpon, háta mögött az esperesi-főgondnoki 86 százalékkal, maga előtt a pusztasággal és a negyven(nél jóval kevesebb) nappal…
Vesszen-e hát Balog püspök is, ez itt a kérdés, amire – tekintve, hogy a nyakába aggatott selyemzsinórokból már egy új palást is kitelne – nyilván ő is nagyon jól tudja a választ. És ennek az államfő és a volt igazságügyi miniszter bejelentéseit másodpercekkel követően meg kellett volna születnie – egyszerűen becsületből, szolidaritásból.
De akkor nem, ha tetszettünk volna kezdettől fogva nem az ellenség kottája szerint játszani, akkor itt senkinek sem kellett volna lemondania.
Egyetlen dolgot kellett volna mindhármuknak megtenni (mindenki másnak pedig szorosan összezárni), de azt azonnal és nagyon határozottan és világosan: elmagyarázni mindent töviről-hegyire, de úgy, hogy abból minden jóérzésű, az őszinte és világos tájékoztatást megérdemlő nem jakobinus megértse, mi miért történt a kegyelem gyakorlása során.
Ami az eső után előbújó református közkukacokat illeti, akik most fészbuk posztban jelentik be kiválásukat a református egyházból:
az Úrvacsorát nem Balog Zoltán szerezte… S ha csak ennyit jelent a kenyér meg a bor, akkor talán tényleg jobb társaság lesz a többszörösen bérmálkozottak jakobinus-demokratikus koalíciója.
Ők mennek, kérdések viszont maradnak. Egyebek mellett az, hogy akkor most tényleg: mézzel vagy cukorral nyomja-e a langyos teát az elhárítás, miközben itt államfőket és az európai frontra készülő veteránokat vadásznak le röptükben…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
