Reszlovakizáció nem volt, a magyarok állami szintű ellehetetlenítése nem történt meg, a kassai kormányprogramról és a kollektív bűnösnek kikiáltásunkról nem is nagyon hallottak, a Beneš-dekrétumok pedig mindössze egy történelmi dokumentum, amely a történészekre tartozik, és ma már nincs jelentősége – valahogy így látják az 1945 utáni időket a szlovákok. Ez azonban nem feltétlenül az ő hibájuk.
A hontalanság évei nem szerepelnek a kötelező érettségi tételek közt, a történelemtankönyvek szerzői éppen csak megemlítik a csehországi deportálásokat, a lakosságcserét, a belső telepítéseket. Ne csodálkozzunk hát, ha a sarki kocsmában és a szlovák parlamentben egyaránt ferdén és hitetlenkedve néznek ránk, ha szóba hozzuk Edvard Benešt a dekrétumaival meg a kollektív bűnösséggel!
A tárgyilagos párbeszédet ellehetetleníti a történelem hiányos ismerete. Magyar részről valójában nem tényekkel és érvekkel vitázunk, hanem a szlovákságban élő Beneš-toposzokkal – ezt a szlovák politikusokkal és újságírókkal folytatott beszélgetéseim is alátámasztják.
Az egyik ilyen toposz, hogy a magyarok vagyonának elkobzásáról rendelkező 1945-ös rendeletek már nem hatályosak, nem alkalmazhatók, és csak formálisan, mintegy hagyománytiszteletből részei a jogrendnek. Mondjuk, azon is bárki felhúzhatná a szemöldökét, hogy egy jogfosztást, kollektív bűnösséget és vagyonelkobzást rögzítő jogszabályt hagyománytisztelet övez, de most ne ragadjunk le itt.
Napjaink égető kérdése ezzel összefüggésben: miként lehet 2025-ben a Beneš-dekrétumokra hivatkozva földeket elkobozni?
A Szlovák Földalap már nem is titkolja, hogy a kollektív bűnösséget kimondó rendeletekre hivatkozva államosít. Vajon szerepel náluk valakik munkaköri leírásában, hogy fel kell kutatniuk azokat, akik a kollektív bűnösség hatálya alá esnek, csak elfelejtették kirabolni a felmenőiket?
Milyen jól nézhet ki egy mostani munkaszerződésben a konfiškátor (vagyonelkobzó) megbízatás! Emlékeztet az arizátorra, aki meg a zsidók kirablásának szakembere volt. A motivációk hasonlóak, csak a jelenkorhoz igazítják őket. Ma már nem a szántóföldek a fő értékek, hanem azok a Pozsony környéki területek, ahová autópályát és körgyűrűt készülnek építeni, s ehhez kártalanítani kell a tulajdonosokat… Kivéve, ha el is lehet tőlük kobozni.
Ami esetek százával történik most, az a magyarellenes reflexekre alapozott földmutyi.
Amikor azt mondjuk, hogy STOP Beneš, ezt a magyarellenes reflexekre alapozó rablást akarjuk megállítani. A magyarok jogfosztását elrendelő dekrétumok formális meghagyása is megalázó számunkra, ám, ahogy látjuk, ezek a jogszabályok máig működnek.
Fel kell törni ezt a tabut a szlovák társadalomban, hatályon kívül kell helyezni a dekrétumokat, mert velük sem társadalmi, sem jogi, sem történelmi békesség nem lehetséges. Ha jól csináljuk, nem tart majd 19 évig, mint a szintén érinthetetlennek hitt mečiari amnesztiák eltörlése.
Gubík László
