A TA3 hétfő esti műsorában ritka jelenet bontakozott ki: a szlovákiai magyar politikai térben először láthattunk moderált televíziós vitát a Magyar Szövetség és a Szlovák Nemzeti Párt elnöke között. Gubík László és Andrej Danko a Beneš-dekrétumokról, a déli régiókról és a szlovák–magyar kapcsolatokról ült le vitázni — legalábbis ez lett volna a műsor célja. A vita azonban gyorsan világossá tette: Andrej Danko nem vitázni, hanem menekülni érkezett.
A Beneš-dekrétumok érinthetetlenek?
Gubík álláspontja szerint a Beneš-dekrétumok nem történelem, hanem bevett jogi gyakorlat Szlovákiában a magántulajdon elkobzására. A Magyar Szövetség elnöke már az első percekben leszögezte, a dekrétumok ma is működnek, nem történelmi díszletek, hiszen a Szlovák Földalap továbbra is képes retroaktív módon földeket és vagyont konfiskálni és jellemzően nem magyaroktól, hanem – ma már azok leszármazottaitól – szlovákoktól. Ezen a ponton a levegő bennakadt Dankónál, így Gubík azzal folytatta, hogy ez a gyakorlat szerinte jogilag és morálisan is tarthatatlan.
A Magyar Szövetség álláspontja egyértelmű: a történelmet nem kell újraírni, a kollektív bűnösséget viszont fel kell számolni, a jelenlegi visszaéléseket azonnal le kell állítani.
A vita ezen pontján Dankónak mindössze egyetlen feladata lett volna: magyarázatot adni arra, hogy a szlovák kormány miért tűri a ma is zajló jogsértéseket. Danko válasza azonban éppen olyan avítt, naftalinszagú volt, mint a pártja.
Válasz helyett Danko kinyitotta a történelemkönyvet, és átment középsulis történelemtanárba – minden volt, mint a búcsúban: 1526, az Oszmán Birodalom térhódítása, az első bécsi döntés, Nagy-Magyarország, csernovai tragédia, Mária Terézia, franciák és németek, migránsok Olaszországban, Brüsszel az ármány és Orbán Viktor a megmentő – reméljük, nem hagytunk ki senkit…
Ha valaki kíváncsi, milyen az, amikor egy politikus tudatosan hárít, akkor erről tökéletes mintát kaphatott. Miközben Gubík újra és újra visszaterelte a beszélgetést a jelenhez — „ma is zajló retroaktív konfiskációk” – Danko mintha sportot űzött volna abból, hogy soha ne reagáljon a felvetett témára.
A vita kulcsmondata végülis Danko szájából hangzott el, amivel – indulatból, ostobaságból vagy őszinte pillanatból kifolyólag – beismerte a lényeget.
A Szlovák Nemzeti Párt elnöke kibökte: „Ez a téma számunkra érinthetetlen”. És itt kell leírni: ez nem politikai álláspont. Ez egy tabu deklarálása.
Danko: A Beneš-dekrétumok érinthetetlenek!
A helyzet abszurditását fokozta, hogy Danko pár perccel korábban még a „dialógusról”, együttműködésről és a jó szlovák–magyar kapcsolatok fontosságáról beszélt – majd közölte, hogy a magyar közösséget érintő egyik legfontosabb jogi probléma egyszerűen nem tárgyalható.
Ezen felül egyszerű eleganciával, de burkoltan
megfenyegette a magyar párt elnökét: a határán vagytok, hogy a főögyész vizsgálatot indítson ellenetek
– ez akkor hangzott el, amikor Gubík felvetette, hogy a dekrétumokra épített konfiskációk ma is károsítanak meg állampolgárokat.
A Danko-féle logika tehát a következő: ha bírálod a Beneš-dekrétumokat, az akár államellenes tevékenységnek is minősülhet.
Hívhatjuk ezt politikai vitának, de közelebb állt a maffiapolitikai üzengetéshez
A valós vita helyett december 1-én a Ta3 adásában azt láthattuk, hogy Gubík hozta a tényeket, Danko pedig eregette a füstbombákat. A műsor két szereplője mintha más műfajban versenyzett volna. Míg Gubík tárgyilagosan, jogi érveket felsorakoztatva a jelenlegi visszaélésekre mutatott rá a kollektív bűnösség meghaladását sürgetve, párbeszédre törekedve, addig Danko folyamatosan kitért a válaszadás elől, önkényesen válogatott történelmi tragédiákkal takarózott és nem riadt vissza az érzelmi manipulációtól.
Riogatott Brüsszellel, migrációval, a soha nem látott jó magyar-szlovák viszony megbontásának árnyékával.
A vita kérlelhetlenül megmutatta, ki akar valós megoldást és ki csak retorikát. Pedig a TA3 vitája történelmi jelentőségű lehetett volna: hosszú évek óta először ült le egymással a magyar közösség és a szlovák nemzeti oldal két vezető arca.
Kiderült,
Gubík készen áll egy őszinte, racionális, jogi alapú párbeszédre, Danko pedig lényegében beismerte, hogy a Beneš-dekrétumok kérdése nem érvelés, hanem vallás: kérdezni sem szabad róla.
A vita végére egy dolog vált világossá: Danko a Beneš-dekrétumokat nem megérteni, hanem megúszni akarja. És úgy tűnik, ezt a menekülést továbbra is „nemzeti politikának” hívják.
Danko névnapi ajándékot is kapott, a felvidékiek hányattatot sorsáról szóló könyvet
A vita végén Gubík László névnapja alkalmából köszöntötte Andrej Dankót, és egy könyvet is átadott neki — Vadkerty Katalin munkáját, amely a felvidéki magyarok második világháborút követő hányattatását dolgozza fel.
A gesztus oldotta a hangulatot, ugyanakkor jelképes üzenetet is hordozott: a párbeszéd akkor lehet tartalmas, ha a történelmi tényekre mindkét fél hajlandó figyelni.
Danko megköszönte a könyvet, és megjegyezte, hogy az SNS-nek is van saját könyve a párt történetéről és értékeiről. Hozzátette, hogy legközelebb, amikor találkoznak, ő is szeretne ebből egy példányt ajándékozni Gubíknak. A jelenet udvarias lezárása volt a vitának, miközben mindkét fél jelezte, hogy a személyes gesztusok szintjén fennmaradhat a párbeszéd.
A szlovák belpolitikai helyzetről
A vita második felében Andrej Danko és Gubík László már főként a szlovák belpolitikai helyzetről beszéltek. Danko élesen bírálta a koalíciós partnereit, szerinte a kormányban mesterséges feszültség alakult ki, a személyi döntések következetlenek, és Robert Fico több stratégiai hibát is elkövetett. Továbbra is hangsúlyozta, hogy az SNS stabilitást szeretne, de több kérdésben elégedetlen a koalíció teljesítményével.
Gubík ezzel szemben azt emelte ki, hogy a Magyar Szövetség parlamenten kívüli pártként nem tud és nem is kíván részt venni a koalíción belüli vitákban; számukra a fő cél a 2026-os választásra való felkészülés, a párt egységének megerősítése és a magyar közösséget érintő stratégiai ügyek képviselete. Volt alkalma szólni a hétvégén megtartott kongresszusról is.
A beszélgetés egyik hangsúlyos, egyben vicces pillanata volt (Dankón kívül mindenkinek), amikor a műsorvezető és Gubík is felhívta Danko figyelmét arra, hogy az SNS jelenlegi támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint nagyon közel van a Magyar Szövetség szintjéhez, vagyis mindkét párt 5% körüli–alatti tartományban mozog.
Ez érzékelhető feszültséget keltett Dankóban, aki korábban többször is igyekezett saját pártját a „stabil koalíciós erők” közé sorolni.
A vita végén világossá vált, hogy a két politikus más pozícióból közelít. Danko a kormánykoalíción belüli erőviszonyokat próbálja alakítani, míg Gubík a parlamenten kívüli magyar közösség képviseletét és a visszajutás lehetőségét tartja elsődlegesnek.
SZE/Felvidék.ma






