Varga Gábor, a fiatal, Budapesten alkotó filmrendező a magyar filmes generáció egyik ígéretes tehetsége. A rimaszombati születésű alkotó már pályája elején figyelemre méltó sikereket ért el. A Cicaharc című rövidfilmje több magyarországi és nemzetközi fesztiválon is visszhangot keltett.
Filmjeiben gyakran jelennek meg az emberi kapcsolatok, a magány és a hétköznapi élet finom drámái.
Varga Gábor munkássága érzékeny látásmódjával és egyedi hangvételével már most kiemelkedik a kortárs magyar filmkészítők közül. A közelmúltban a rimaszombati Orbis mozi is műsorára tűzte két rövidfilmjét, sőt egykori iskolájában, a Református Oktatási Központban is levetítették.
Varga Gábor (Fotó: Gecse Attila/Felvidék.ma)
A fiatal rendező a rimaszombatiakkal is megosztotta tapasztalatait a filmkészítés folyamatáról,
hangsúlyozva a csapatmunka fontosságát, a témaválasztás időszerűségét, valamint a stratégiai gondolkodás és a piaci szempontok szerepét. Emellett a kreativitás jelentőségére is felhívta a figyelmet, bátorítva a diákokat saját ötleteik kibontakoztatására.
Varga Gábor számára a kitartás, a folyamatos tanulás és az együttműködés kulcsfontosságú a filmes pályán, és ezek azok az értékek, amelyeket a fiatalok számára is példaértékűek.
A moziban a filmvetítést követően az iskola másik egykori növendékével, Hegedűs Norbert újságíróval beszélgetett.
Fotó: HE/Felvidék.ma
Elmondta, hogy tanulmányai során többféle képzési közegben is megfordult. A besztercebányai filmes képzés inkább gyakorlati szemléletet adott számára, míg a budapesti műhelymunka mélyebb alkotói gondolkodásra és együttműködésre tanította.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakára járt, diplomáját a Freeszfe Egyesület keretében, Bécsben szerezte meg. Kiemelte, hogy ezek egymásra épülve segítették abban, hogy kialakuljon saját rendezői látásmódja.
Budapesti évei alatt több meghatározó mentor is hatással volt rá, köztük Gigor Attila, valamint osztályvezető tanárai. Hangsúlyozta, hogy a mentor–tanítvány kapcsolat különösen fontos a filmes képzésben, hiszen ez nem csupán technikai tudást, hanem mélyebb alkotói párbeszédet is jelent.
Fotó: HE/Felvidék.ma
Cicaharc (2023) című rövidfilm
A forgatókönyvet Kocsányi András írta.
A 18 perces filmben két idős nő és egy macska történetén keresztül a magány és az emberi kapcsolatok témáját dolgozzák fel.
A két magányos falusi néni Pogány Judit és Nagy Mari zseniális alakításában egy kandúrmacska kegyeiért küzd. Ebben a szerelmi háromszögben rivalizálásuk célja, hogy egyikük se maradjon egyedül. Ahhoz viszont fegyverszünetet kell tartaniuk, és rájönni, hogyan oldják fel magányukat.
A film több fesztiválon is szerepelt, és a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon elnyerte a „legígéretesebb 30 év alatti rendező” díjat. Nemzetközi figyelmet is kapott, sőt Hollywoodban is bemutatták.
A Cicaharc című film kapcsán elárulta, hogy az alkotás hosszú és nehéz folyamat eredménye volt. A filmterv korábban háttérbe szorult, majd egyetemi ösztönzésre vette újra elő, és jelentős átdolgozásokon ment keresztül: az eredeti elképzelésből végül egy egészen más hangulatú történet született.
A rendező arról is beszélt, hogy a díjak önmagukban nem jelentenek célt, ugyanakkor fontos lehetőségeket nyitnak meg egy alkotó előtt: megkönnyítik a további projektek finanszírozását és a szakmai kapcsolatok építését.
Fotó: HE/Felvidék.ma
A Kilépő (2026) című kisfilm
A rendszerváltás utáni Szlovákiában a hatalom gyenge, a törvények csak papíron léteznek. Ebben az űrben a fiatalok egy új rendet teremtenek – megalakul a szervezett bűnözés. Vince élete első komoly megbízását kapja a feltörekvő maffiától, ám múltja utoléri: volt barátnője, Nóra veszélybe kerül egy új, kegyetlen szabály, az úgynevezett „kilépő” miatt. Vince válaszút elé kerül: hű marad a maffiához, vagy megmenti a lányt – vállalva az árulás következményeit.
Egy sajátos hangulatú gengsztertörténet, amely a dunaszerdahelyi maffia világába vezeti a nézőt. A film azt mutatja be, hogyan alakult ki a vendéglátóhelyeken szedett úgynevezett „kilépő” rendszere, amely idővel a bűnszervezet egyik meghatározó gyakorlatává vált.
Az alkotás műfaji szempontból is izgalmas. Akciójelenetekkel és gondosan megtervezett díszletekkel dolgozik, ezért a forgatás jelentős része Budapesten zajlott. A hitelesség érdekében komoly háttérkutatás előzte meg a munkát, emellett egy dunaszerdahelyi tájszólásszakértő is segítette a stábot, aki a színészekkel külön gyakorolta a helyi beszédmódot.
A film a 45. Magyar Filmszemlén is bemutatkozik, és jól tükrözi a rendező azon törekvését, hogy a klasszikus gengszterfilmes elemeket egyedi látásmóddal ötvözze. Varga Gábor számára régóta fontos cél volt egy különleges hangvételű, táncos elemekkel is kísérletező gengszterfilm létrehozása, amelyben a történelmi és helyi sajátosságok is hangsúlyos szerepet kaptak.
Varga Gábor az alkotói folyamat hátterébe is betekintést engedett
Elmondta, hogy egy film megszületése gyakran hosszú évek alatt, sok apró ötlet és váratlan találkozás eredményeként áll össze. A Kilépő esetében is különböző élmények, korábbi kutatások és személyes benyomások vezették a végső történet kialakulásához.
Kiemelte, hogy különösen vonzódik a múltban játszódó, „analóg világot” megidéző történetekhez, például a 90-es évekhez, amelyek szerinte még ma is erősen hatnak a jelenre.
A forgatás kapcsán hangsúlyozta, hogy a filmes munka korántsem spontán vagy „laza”, hanem rendkívül precízen megtervezett folyamat, ahol minden percnek jelentősége van. A stábtagok, köztük édesapja és testvére visszajelzései is megerősítik, hogy a munka fegyelmezett, ugyanakkor inspiráló légkörben zajlott. Gyakran saját kezűleg készítették el a díszleteket is, ami jól mutatja az alacsony költségvetésű filmkészítés kreatív kihívásait.
Fotó: HE/Felvidék.ma
A jövőbeli terveiről is szó esett
Jelenleg több nagyjátékfilmen dolgozik. Az egyik, a Jó szerencsét! című projekt egy időutazással átszőtt történet, amely egy bányász életén keresztül mutat be társadalmi változásokat, humoros és drámai elemekkel vegyítve. Emellett egy, a maffiatémához kapcsolódó film fejlesztése is folyamatban van, amelynek célja, hogy helyi történetből nemzetközileg is érthető és élvezhető alkotás szülessen.
Varga Gábor arról is beszélt, hogy rendezőként nem önismétlésre törekszik, minden új filmben más világot szeretne teremteni, miközben megőrzi saját alkotói stílusát.
Hangsúlyozta, hogy a filmes pályán a kitartás kulcsfontosságú, hiszen egy-egy projekt megvalósulása akár éveket is igénybe vehet, és sokszor több terven kell párhuzamosan dolgozni.
Végül arra is kitért, hogy szlovákiai magyar alkotóként nem a származás, hanem az számít igazán, hogy az embernek van-e mondanivalója. A fiatalok számára azt tanácsolta, hogy merjenek alkotni, legyenek következetesek, és ne riadjanak vissza a nehézségektől, mert a filmes világban az elhivatottság és a kitartás vezet eredményre.
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
