Egyszerűen nem szállok le arra a szintre, hogy komolytalan, gyűlölködő elfogult kijelentéseket kommentáljak (…) Már azzal is neki teszünk szolgálatot, hogyha közreadjuk – mondja Ján Slotáról, a magyarellenes kijelentéseiről ismert szlovák politikusról a Balázs Péter magyar külügyminiszter.
A tárcavezető az OrientPress Hírügynökségnek adott interjújában kifejtette: a kettős állampolgárság tömeges megadását nem támogatja, de a határon túli közösségeket és oktatást erősen támogató nemzeti külpolitikát szeretne.
Korábban azt mondta, mélyen nemzetinek kell lenni a magyar külpolitikának. Mit jelent ez az eddigi magyar diplomáciához képest? Ezek szerint hajlandó mélyebben belemenni a konfrontációba a szomszédos országokkal, különös tekintettel Szlovákiára?
– Ha én azt mondom, hogy jelen vagyok a szomszédságban, az azt jelenti, hogy jelen vagyok azokon a helyeken, ahol őshonos magyarok élnek. De azért ez ennél többet takar. Mi mélyen Európába bezárva, szárazföldi országként sok szomszéddal rendelkezünk. Portugáliának egy szomszédja van, Spanyolországnak kettő. Ők valószínűleg nem is igazán értik meg a mi helyzetünket. A szomszédsággal való kapcsolatok ápolását viszont senki nem végzi el helyettünk. Ha mi nem kezeljük naponta ezeket a nagyon kényes ügyeket, senki nem teszi meg helyettünk, és ránk hull vissza ennek a következménye. Én ezt a külpolitika legelső vonalának tartom, és szeretnék abba az irányba elmozdulni, hogy egy szomszéd megnevezéséről ne azonnal akut problémák ugorjanak be mondjuk, egy ilyen beszélgetés során. Nekünk kapcsolatokat kell építenünk, fejlesztenünk. Azon törni a fejünket, hogy az életünket hogyan tudnánk szebbé tenni.
Ezeket a problémákat eddig sem feltétlenül mi generáltuk, hanem kívülről jöttek, és nekünk talán határozottabban kellett volna reagálnunk…
– Ha most ott megállunk, hogy ki a hibás, akkor le is mondhatunk a megoldásról. El lehet kezdeni szorozni-osztani, mi a nagyobb baj, az hogy a Slota közel van a pozsonyi kormányhoz, vagy az, hogy magyarok történelmi maskarákba öltözve átjárnak provokálni a szlovákokat, az újszülött szlovák állam igen érzékeny identitását. Ki követ el nagyobb bűnt a másik ellen? Mi nem pontozzuk az igazságot, a problémát kell megoldani.
Ez nagy kihívás, de a tekintély megőrzése érdekében csak reagálni kellene arra, ha például Slota már-már fenyegető kijelentéseket tesz…
– Luxemburgban zajlott az első kétoldalú tárgyalásom a szlovák külügyminiszterrel. Utána valaki megkérdezte, hogyan fogom kezelni a Slota kijelentéseit. Akkor azt válaszoltam, hogy én ezeket meg sem hallom. Egyszerűen nem szállok le arra a szintre, hogy komolytalan, gyűlölködő, elfogult kijelentéseket kommentáljak. Ez nem az én nívóm, nem kívánok vele foglalkozni. Már azzal is neki teszünk szolgálatot, hogyha közreadjuk. A szlovák kormánnyal, a szlovák külügyminiszterrel tárgyalok. Megpróbálom előkészíteni, hogy a két miniszterelnök jusson az ötről a hatra. És erről le kell hántani mind a két oldalon az előítéleteket és az indulatokat, mert különben nem tudunk megoldani dolgokat. Azt szeretném, hogyha a szomszédsági kapcsolatokat említve nem rögtön ezek a problémák kerülnének az asztalra, hanem a magyar-román autópálya-összeköttetés, vagy a Duna medence felvirágoztatása, a határ menti régiók közös fejlesztése és még nagyon sok más. Tehát még nagyon sok feladatunk van, de a legtöbb szomszédunkkal legalább már ugyanazokban a szervezetekben, az unióban, a NATO-ban ülünk.
Ön támogatja a kettős állampolgárságot?
– A kettős állampolgárság intézményét természetesen támogatom, ez sajátos helyzetekre jó megoldás. Ott persze nem illik ilyet mondani, ahol a másik állam törvénye ezt tiltja, például Ukrajnában. Egyébként nem a magyaroktól tartanak, ők attól félnek, hogy Moszkva tömegesen adná meg az orosz állampolgárságot, és akkor Ukrajna már nem is létezne. Kicsit hasonló helyzet alakult most ki, hogy Bukarest nagyon bőkezűen osztogatta Moldáviában a román állampolgárságot. Tehát én azt mondom, hogy az intézménnyel, annak egyéni alkalmazásával messzemenően egyetértek. Ez egy alkalmas eszköz sokféle sajátos probléma megoldására, de tömegesen nem jó megoldás.
Vagyis olyan formában nem támogatja, ahogyan azon a bizonyos december ötödikén szavaztunk róla…
– Úgy nem jó megoldás, mert zavaros helyzetet teremt. Ettől azonban még nagyon fontosnak gondolom a határon túli magyarok anyaországgal való kapcsolatát. Érdekes példák állnak előttünk mondjuk, Németországban, ahol évekig dolgoztam nagykövetként. Úgy ápolják a kapcsolatot a magyarországi németséggel, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek a közösségekre. Soha egyetlen magyarországi német nem állt elő azzal az igénnyel, hogy német állampolgárságot is akar. De a franciák is több figyelmet fordítanak a közösségek kulturális kötődésére. Például az iskoláknak, színházaknak elég sok pénzt adnak, mert azt mondják, hogy az olyan hely, amely összetart, ugyanakkor nem tesz éles különbséget azok között, akik oda betérnek, és tovább terjesztik a német vagy francia kultúrát. Erdélyben, ahol inkább jártas vagyok és kicsit kötődöm is oda, ez különösen fontos. Annyiféle identitás van: román név és színmagyar kultúra vagy fordítva, netán vegyesen. Közösségek és oktatás – ezekre kell figyeljünk, ha meg akarjuk tartani a magyar kultúra még ma is igen erős befolyását.
Felvidék Ma, orientpress
