A 20. századi történelmünk tragédiái és jelen problémáink gyökere az első világháborút lezáró békediktátumban keresendők, mondta Pánczél Károly, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke Királyhelmecen. A Rákóczi Baráti Köre – Királyhelmec és Vidéke Társulás szervezésében június 5-én a nemzeti összetartozás napját ünnepelték a helyi magyarok a Bodrogközi Magyar Közösség Házában.
Az emlékezőket Pásztor István, a társulás elnöke köszöntötte. Bevezetőjében felidézte, hogy az első világháborút lezáró békediktátum következtében Magyarország elveszítette területének kétharmadát és lakosságának egyharmadát, s mindez demográfiai, szellemi, lelki, gazdasági és kulturális csapás volt a magyarságra. A nemzeti emlékezés azt a feladatot rótta ránk, hogy segítsük e történelmi tragédia feldolgozását, ugyanakkor lehetőség a magyarság nemzeti megújulására is. A nemzeti összetartozás napja erről szól.
Az államhatárok feletti összetartozás valóság
A megemlékezésen beszédet mondott Pánczél Károly, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke. Felidézte, hogy a 20. századi történelmünk tragédiái és jelen problémáink gyökere az első világháborút lezáró békediktátumban keresendők. „Trianonról van szó akkor is, amikor emlékezünk Malina Hedvig kálváriájára, vagy a dunaszerdahelyi rendőrterrorra” – emlékeztetett Pánczél, majd hozzátette: „A Trianon szóban fejeződik ki a két világháború, a fél évszázados bolsevizmus, az anyaország és az elszakított országrészek kiszolgáltatottsága, a sok jóvátétel és a felszabadulásnak nevezett megszállások, és a szégyen napja, 2004. december 5-e is”.
2010-ben azonban új irányt kapott a nemzetpolitika, az új Országgyűlés egyik első döntése volt, hogy június 4-ét, a trianoni békediktátum aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. A több állam fennhatósága alá vetett minden közösség része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság.
Értelmetlen a határon túli és inneni jelzős szerkezet
Az új nemzetpolitika értelmetlenné teszi a határon túli és inneni jelzős szerkezetet, hiszen egységes és erős nemzetben gondolkodunk, az építés, az alkotás, az értékteremtés nemzetében. „A történelmi Magyarország pedig itt él a lelkünkben, a kultúránkban, a nyelvünkben, az általunk épített templomokban, emberi kapcsolatokban. A Kárpát-medence minden magyarja nélkülözhetetlen számunkra, mindenkire szükségünk van” – mondta Pánczél.
A szomszédos államokkal szövetségben, és nem egymás ellenére
A szomszédos államokkal szövetségben, és nem egymás ellenére és kárára tehetjük erőssé nemzeteinket. Mi, magyarok tiszteljük és becsüljük a szomszédos népeket, de ezt a tiszteletet mi is elvárjuk tőlük. Ma, 96 évvel a trianoni békediktátum után a külhoni magyarok tekintetében nem szeretnénk semmi többet, mint ami Európa más népeinek jár: kulturális autonómiát a szórványban élők számára és területi alapú önrendelkezést a tömbben élőknek.
A felvidéki magyarok az anyaországra is számíthatnak a magyar identitás megőrzésében, a határon átívelő gazdasági kapcsolatokban. „Támogatás, összefogás, együttműködés hozhat olyan változást, amelynek eredménye, hogy évtizedek múltán is elmondhassuk: él nemzet e hazán”- fejezte be a szónok.
Dubík Szonja verssel és dallal kedveskedett a jelenlévőknek, Bánhegyi András István és Tóth Dávid János verssel kápráztatta el a közönséget. A rendezvény második felében Sólyom szárnyán címmel tartalmas zenés összeállítás következett Vadkerti Imre és Fehér Nóra közreműködésével. A közönség alkalmi kórusként az előadókkal együtt énekelte az ismert dallamokat, megzenésített verseket. Az előadók csodálatos hangja, a teret átható művészi aurájuk gyógyír volt a hétköznapok közönyéből ébredő hálás lelkek számára.
A program végén Pánczél Károly vándorbölcsőt adományozott Kocsis Máriának, melyben a battyányi lakos hatodik unokája találhat kényelmes otthonra.
Fotók: Szegedy László
