Klenovics Gábor, a Magyar Koalíció Pártja EP- képviselőjelölt listájának hetedik helyén szerepel. Jelenleg Brüsszelben Bauer Edit asszisztenseként dolgozik 2004-től, előtte az MKP külügyi titkáraként tevékenykedett.
A közvélemény-kutató intézetek felmérése szerint az európai parlamenti választásokon ismét alacsony lesz a részvétel. Mivel lehet megszólítani a választókat? Mivel lehet rávenni az embereket, hogy magukénak érezzék ezt a választást is?
Sajnos a legújabb felmérések azt mutatják, hogy Szlovákia, csakúgy mint 2004-ben, amikor a legkisebb részvétellel „büszkélkedhetett” a 25 tagállam közül, ismét a sor végén „kullog” majd, ami a részvételi arányt illeti a júniusi választásokon. Mindezt akkor, amikor az EP támogatottsága Szlovákiában egyike a legmagasabbaknak, mintegy 70 % körüli. Nem tudom, hogy az emberek annyira megbíznak-e az intézményben, hogy úgy érzik, fölösleges elmenniük szavazni, vagy máshol keresendő a probléma lényege. Én inkább a második feltételezés felé hajlok. A sajtó kevés információt szolgáltat az Európai Unió és a Parlament működéséről. Ha mégis, akkor inkább az érdekességek, botrányok kerülnek előtérbe.
Gyakran elhangzik, hogy a brüsszeli történések nem érdeklik az embereket, hiszen az EP messze van, nincs kihatással mindennapjainkra. Pedig tudatosítanunk kellene, hogy az unió már nem külügy, hanem igenis a tagállamok belügye. Hiszen a Szlovákiai jogalkotás, törvényeink több mint 50%-a az Európai Parlament és az Európai Tanács együttdöntési eljárásának eredménye, mely kötelező érvényű a tagállamok számára.
Számunkra kisebbségi létünk kapcsán sem mellékes, hogy van e képviseletünk az Európai Parlamentben. Hiszen ez az egyedüli EU-s intézmény, amelynek tagjait közvetlenül az állampolgárok választják és ilyen szinten a képviselők a választóiknak tartoznak felelősséggel. Sőt, ez a világ egyetlen ilyen nemzetközi intézménye!
Valószínűleg nem növeli a választási kedvet az sem, hogy idén háromszor kell az urnákhoz járulnunk, és ezek közül a regionális választások inkább megszólítják az embereket, mint az európai történések. Szintén gondot jelenthet – és erre külön szeretném felhívni az olvasók figyelmét – hogy Magyarországon június 7-én lesznek az EP-választások, tehát egy nappal később, mint nálunk. A magyarországi média ezt a dátumot fogja folyamatosan közvetíteni, ezért fontos az embereket figyelmeztetni, hogy nálunk a választások szombaton, június 6-án lesznek.
Rontja esélyeinket a sikerre az MKP-n belüli megosztottság is. Tudatosítanunk kellene, hogy most, amikor a kormánypártok napi szinten támadnak bennünket, és iskoláink léte, magyarságunk, kultúránk, nyelvünk megtartása a tét az összefogás kell, hogy a jelszavunk és krédónk legyen Ezért is fontos, hogy június 6-án minél nagyobb számban járuljunk az urnákhoz, és szavazzunk olyan jelöltekre, akik ismerik nyelvünket, kultúránkat, problémáinkat. Minden szavazatra szükség van!
A képviselőjelöltek többsége a választási kampányban megfogalmaz magának egy célt, mi az, amit képviselőként szeretne elérni. Te mit szeretnél elérni? Milyen téma az, amivel szívesen foglalkoznál képviselőként?
Az európai parlamenti munka nagyon sok fontos szakterületet tartalmaz, amelyek mind-mind kihatással vannak mindennapjainkra. Nagyon nehéz kiválasztani egyet, mert a szociális ügyek, a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés, a kultúra, a közlekedés, vagy akár a pénzügyek, mind-mind fontos szakterületek. Én mégis úgy gondolom, hogy megválasztásom esetén régiófejlesztéssel, illetve környezetvédelemmel szeretnék elsődlegesen foglalkozni. Régióink, a magyarlakta vidékek messze az EU-átlag alatt vannak, ami a fejlettségüket illeti. Sőt, Szlovákiai viszonylatban sem az élvonalba tartoznak. Ennek okát azt hiszem, nem kell részletezni. Segítséget a jelenlegi kormánytól sem várhatunk a felzárkózás meggyorsítására. Ezért is fontos, hogy segítsük ezeket a vidékeket, a mezőgazdaságot, a földműveseket. Ezzel szorosan összefügg a környezetvédelem kérdése is, hiszen megélhetésünk szempontjából meg kell óvnunk azt a környezetet, amelyben élünk.
Természetesen nem szabad megfeledkezni a kisebbségi ügyekről sem. Ez egy olyan téma, amelyet minden felvidéki EP-képviselőnek fel kell vállalnia. Ugyancsak fontos odafigyelni az egyes parlamenti küldöttségek munkájára, elsősorban azokéra, melyek közvetlenül érintik a magyar kisebbséget akár Horvátországban, akár a Vajdaságban, vagy a Kárpátalján.
2004-től Bauer Edit asszisztenseként megismerhetted a Brüsszelben folyó munkát, mondjuk így a „gépezet működését”, ez mindenképpen előnyt jelenthet, ha esetleg úgy döntenek a választók, hogy támogatnak, és képviselőként térhetsz vissza. Ha röviden kellene értékelni az elmúlt időszakot, milyen volt? Könnyen kiismerheti magát az ember Brüsszelben, illetve Starsbourgban?
Általában bárki látogat el az Európai Parlamentbe megijed, hogy itt nem fogja soha megtalálni az utat, mivel egy hatalmas épület-együttesről van szó. Az első napokban ez valóban így van. És ez jellemző nemcsak magára az épületre, hanem a munkafolyamatra is, mely összetett és eltér az otthoni, szlovákiai jogalkotási folyamattól. Ettől függetlenül idő kérdése és beletanul az ember.
Én annyiból előnyt élveztem, hogy mielőtt 2004-ben kijöttem Bauer Edit irodájába, már kétszer 1 hónapot töltöttem itt gyakornokként, illetve részt vettem egy egy hónapos asszisztensi tréningen is, melyet a budapesti székhelyű Robert Schuman intézete szervezett felkészítőként a kinti munkára. Ezen kívül külügyi titkári pozíciómból kifolyólag is többször képviseltem az MKP-t különféle konferenciákon, kongresszusokon Brüsszelben. Ennek ellenére voltak még felderítetlen területek. Sőt, ha őszinte akarok lenni, azt kell, hogy mondjam, hogy a strasbourgi épületben még mindig vannak olyan épületrészek, amelyekben elvesznék. De az igazsághoz tartozik, hogy Strasbourgba általában csak évente kétszer járok.
Az elmúlt időszak mindemellett érdekes és hasznos volt. Nagyon sokat tanultam a képviselő asszony mellet – aki az egyik legaktívabb EP képviselő Szlovákiából. Ami a munkát illeti, nagyon nehéz egy konkrét szakterületre összpontosítani, mivel általában minden képviselő egy bizottságnak a teljes jogú tagja, egy másiknak pedig póttagja. És ezek a szakterületek lehetnek teljesen eltérőek is. Tehát van mit tanulni, olvasni. A munka egy jó része különben éppen az anyagok beszerzésével, olvasásával, áttanulmányozásával telik.
Nekem ezen kívül személyesen is nagyon kedves Brüsszel, hiszen Kristóf fiam és Anna lányom is itt születtek.
Mielőtt Bauer Edit asszisztense lettél, az MKP-ban dolgoztál külügyi titkárként, így a szlovákiai magyarok problémáját más szempontból, itthonról is figyelhetted. Más kint dolgozni a politikában, mint idehaza?
Egyértelműen. Először is más, európai témák (is) terítéken vannak, mint például a környezetvédelem, adatvédelem, élelmiszerbiztonság. Ezek most az Unióban felkapott területek, nálunk viszont nem igazán foglalkoznak velük. Természetesen meg kellett tanulni a másfajta munkamenetet. A parlamenti munka egy színes, hetekre lebontott naptár szerint működik, mely 2 hét bizottsági munkából, 1 hét képviselő-csoporton belüli munkából és 1 hét plenáris ülést magába foglaló munkából áll. Ezen kívül vannak még az úgynevezett „mini-plenáris” ülések Brüsszelben és a választókörzeti hetek. Ezt mind figyelembe kell venni. Minden évben izgatottan várjuk a következő évre a munkaterv megjelenését, mert ez elég nagyban befolyásolja azt, hogy éppen hol kell lennünk, mikor milyen munka fog zajlani.
Az EP-n belül nem könnyű egyéni akciókat lefolytatni. Az intézmények közötti munkamegosztás eredményeként az Európai Bizottságnak van kezdeményező szerepe, tehát a biztosok jöhetnek elő törvény-tervezettel. Ezt a Parlament aztán megvitatja. Egy képviselő annyit tehet, hogy a hazai történésekre, törvénysértésre szóban felhívja képviselőtársai figyelmét a napirend előtti felszólalások folyamán, ami elég kis figyelmet kap, illetve kérdést intézhet a témában a Bizottsághoz vagy a Tanácshoz, melyre azok kötelesek válaszolni. Ezen kívül szinte minden „megmozdulás” közösen, a frakción/képviselőcsoporton belül történik. Természetesen itt is vannak komoly érdekütköztetések az egyes intézmények, illetve az intézmények és lobbicsoportok között. De alapvetően az unió munkamódszere a kompromisszumkeresés. Ebben is eltér az otthoni politikától.
Brüsszelből és Starsbourgból hogy látod, nem szakad el az ember a hazai gondoktól, bajoktól, hétköznapoktól?
Valamennyire mindenképpen, hiszen élete nagy részét az otthontól távol tölti. Ez elsősorban ránk, asszisztensekre vonatkozik. A képviselők általában folyamatosan úton vannak lakhelyük, Brüsszel és Strasbourg között. Ebben a hajszában szintén nehezebb részt venni az otthoni történésekben. Ehhez hozzátesz még a média érdektelensége az európai ügyek iránt.
Viszont ez a távollét időről időre adhat egyfajta más megközelítést és másként látást is az embernek, ami nem feltétlenül baj.
Mindemellett természetesen folyamatosan, napi szinten követjük az otthoni történéseket. Az irodában fogható a TA3 hírcsatorna és az internet világában különben sem gond információkhoz jutni az otthoni történésekről. Természetesen azért igyekszünk időről időre hazajönni. Ez általában 2-3 havonta történik, amikor 1 hétre Szlovákiába látogatunk. Bár ez azáltal, hogy Brüsszelben a családommal – feleségemmel és két gyermekemmel vagyok kint – egyre nehezebb és körülményesebb.
Megemlíteném még, hogy a Parlament hivatalos látogatóprogramjának keretén belül minden képviselő évente 100 embert láthat vendégül az EP valamely székhelyén. A 2 felvidéki képviselő együtt fogadta a látogatókat, ezáltal az 5 év alatt több mint 1000 magyar diák, tanár, polgármester, aktivista, nyugdíjas, cserkész látogatta meg az EP valamely székhelyét. Tehát ez a fajta kapocs, kölcsönös információcsere is megvan az otthoni világgal.
Felvidék Ma
