Az abszolút politikai csúcs harmóniája megint egyszer bemutattatott. A „piszkos munkát” végző újságíróknak, ezúttal az elnöki palota dísztermében, ahol Ivan Gašparovič államfő látta vendégül Pavol Paška házelnököt és Róbert Fico kormányfőt. A jól hangolt kórus három szólamban mondta ugyanazt: törvénysértőket (tiltakozó fuvarozókat) bujtogatott és támogatott napokon át az ellenzék és a politikai ellenzéket játszó sajtó, amely ma észre sem vette, milyen nagyszerűen és szociálisan, az emberek érdekeit szem előtt tartva oldotta meg az egyetlen lehetséges alternatívát jelentő kormány a gondokat!
Az államfő arról beszélt, már decemberben fontolgatta legtökéletesebb kormányfőnk a gázolaj jövedéki adójának csökkentését, nem tegnap vagy egy hete született az ötlet. S az sem igaz, hogy nem akart párbeszédet. Csak: törvénysértőkkel nem állt szóba, mert velük nem szabad, nem lehet. Miért nem intézték bajaikat a törvényben előírt módon?! Senki nem állhat csak úgy keresztbe a kereszteződésen, hogy más ne tudjon közlekedni… Erre még nem volt példa. Az ellenzék meg a sajtó pedig tapsolt nekik. Nem gondoltak arra, milyen példát éltetnek, népszerűsítenek.
De államfőnk még visszafogott volt ahhoz képest, ahogyan miniszterelnökünk beszélt. Sehol egy szó, egy hang arról, hogy esetleg volt egy alapbaj – az elektronikus útdíj elfuserált indítása –, hogy lépni kellett volna azonnal, nem megvárni, míg az esztelen szabályok ellen az engedetlenség végső eszközéhez folyamodnak, akiknek a megélhetésük forog kockán. Kormányfőnket is inkább az zavarta, hogy ilyen még nem volt, s most lám, ezzel indult a választások éve, maga a kampány… Az ellenzék meg, amely képtelen alternatívát állítani vele, pártjával és koalíciójával szemben, meglovagolta az eseményt, sőt szította a tiltakozást a sajtóval együtt. Mert elvakultak: nem látják, hogyan megvédték az embereket a világválság következményeitől… S most lám, még a gázolaj is olcsóbb lesz… Ilyet a sajtó le nem írna, az csak a „piszkos munkát” végzi. És azt fogja végezni a választási kampányon végig, hisz mindig is a kormány ellen tört.
És ha már ilyenre sikeredett a hangnem, Pavol Paška házelnök is rátett egy lapáttal. Mesélt. Arról, hogy az érzelmi kitöréseket megérti. Ha egy erdőgazdának nem tetsző törvény születik az erdőről, mondhatja azt, hogy felgyújtja a vagyonát. No de milyen felelős politikus az az ellenzéki, aki nem hogy csitítaná, egy kanna benzint ad neki, hogy nosza hát… Meg milyen sajtó az a sajtó, amely csak azt lesi, hogyan buktathatná meg a kormányt, az emberek legjobb lehetséges kormányát…
Mi jön még, ha a parlamenti választások időpontját is kihirdeti a házelnök – ez csak szónoki kérdés maradt. Feltehetőleg a döbbenet miatt, amit az váltott ki, hogy a blokádozó kamionosok elleni tömeges tiltakozások elmaradtak, a kormányhivatalt és a koalíciós pártközpontokat sem árasztották el a párttagok és szimpatizánsok levelei, sőt a tiltakozókkal vállaltak nyílt szolidaritást egyre többen. Mintha jelezni akarták volna: talán mégiscsak demokráciában élünk, ha nehezen is…
Felvidék Ma, gyurkovits
