Somogyi Szilárd, a Szabadság és Szolidaritás parlamenti frakciójának, és a párt vezetőségének egyetlen magyar tagjaként úgy véli, a nyelvtörvény ügyében salamoni döntés született – erről is nyilatkozott a Szabad Újságnak adott interjújában.
Magyarként szlovák párthoz igazolt. Értékrend alapján választotta a Szabadság és Szolidaritás pártját, vagy úgy gondolta, itt könnyebben helyzetbe kerülhet?
Az én olvasatomban a Szabadság és Szolidaritás pártja nem szlovák párt, és liberális pártnak sem tartom, még ha megalakulásunkkor így is határoztuk meg önmagunkat. Inkább józan ész alapján működő polgári pártnak nevezném az SaS-t. Több oka is volt, hogy emellett a párt mellett döntöttem. A szlovák többség még mindig nagyon kevés információval rendelkezik a magyar közösséget érintő kérdésekről, és ezen változtatni kell. Az elmúlt húsz évben nem akadt senki, aki valamilyen befolyásoló erővel megpróbálta volna nem magyar pártban elmondani a magyar érveket. Létező magyar pártba azért sem akartam belépni, mert ezek már „kész pártok”, meg vannak a személyiségeik. Nagyobb kihívásnak tartottam egy zöldmezős pártba belépni, amelynek nem volt semmilyen előélete.
A kitűzött céljai mellett valószínűleg a politikával kapcsolatos elvárásait is megfogalmazta. Belülről nézve mennyire tűnik szövevényesnek és kuszának a politikai élet?
Mindig érdeklődtem a közélet és a politika iránt, most viszont már belülről nézve a történéseket, meglepetéssel látom, hogy sokkal kuszább és szövevényesebb, mint gondoltam. Munkámból ki kell iktatni az egyéni érdekek képviselőit és a lobbistákat, az elmúlt hetekben ugyanis nagyon sokan megkerestek különböző kérésekkel. Nem ezzel, hanem koncepcionális kérdésekkel szeretnék foglalkozni. Pártszinten viszont meglehetősen nehéz, ugyanakkor rendkívül érdekes munka a különböző érdekek egyeztetése, a kompromisszumkeresés.
Úgy tűnik, most a politika porcelánkirakatának az SaS, és személy szerint Richard Sulík az elefántja. A kezdeti esetlenkedéseket és hibákat el lehetett nézni, de ennyi idő után már joggal elvárható az önreflexió.
Richard Sulíknak az erényei és előnyei jóval meghaladják azokat a hátrányokat, amelyekről mindannyian tudunk. Az emberek ebben az életkorban már aligha képesek megváltozni, ezért nem is akarok senkit áltatni, hogy a jövőben ez jobb lesz. Inkább azokra a pozitívumokra kell összpontosítanunk, amit akár Sulík személye, akár a párt a szlovákiai politizálás számára jelent.
A párt már kiérdemelte a koalíció leggyengébb láncszeme címkét. Vitatkozna ezzel az állítással?
Szívesen vitatkoznék, de inkább abban bízom, hogy ezt a látszatot mielőbb sikerül eloszlatnunk. Az SaS a legfiatalabb párt, nincs semmilyen politikai előéletünk, mi most tanulunk. Ugyanakkor, abban biztosak vagyunk, hogy nekünk a koalíció erős láncszemének kell lenni. Lehet, hogy a kommunikációnkban ez nem jelenik meg, de az egyik legfontosabb célunk a koalíció egyben tartása.
Fiaskónak indult, végül több elemző is, a vártnál nagyobb részvétel miatt a párt sikereként értékelte a múlt heti népszavazást. Politikai tőkét azonban akkor tudnak ebből kovácsolni, ha sikerül a témákból valamit megvalósítani. Lát erre esélyt?
Nagyon jó úton van a népszavazás kérdéseinek további sorsa, miután nagy részük bekerült a kormányprogramba. Emiatt a referendum néhány pontja okafogyottá is vált. Biztos vagyok benne, hogy az idevonatkozó törvények előbb-utóbb megszületnek. A népszavazás valódi hozadéka azonban, hogy ezekről a fontos témákról társadalmi vita kezdődött. Bennünket megvádoltak populizmussal, demagógiával, mi azonban abban bízunk, hogyha egyszerű kérdéseket érthetően fogalmazunk meg, s ezekről kikérjük a polgárok véleményét, akkor visszaadhatjuk a hitüket, hogy befolyásuk van a napi politikára. Ennek eredményeként vettek részt egymillióan a népszavazáson.
A párt új típusú politikai kultúrát ígért, a parlamentben azonban ennek nyoma sincs. Robert Kaliňák és Igor Matovič durva szóváltása után ön levélben szólította fel Matovičot, hogy mérlegelje mandátuma visszaadását. Feltételezem, a levélnek volt utóélete a színfalak mögött…
Természetesen, ezt a frakcióban megbeszéltük. Lehet, hogy a párttársaim a levelet kissé elhamarkodott lépésnek tartották, én azonban abból indultam ki, hogy ha valaki folyamatosan bírál másokat, akkor ő maga is elviseli a kritikát. Bevallom, nem szívesen hallgatom ezt a hangnemet a parlamentben, akár az ellenzék, akár a kormánykoalíció részéről.
Ráadásul, ezekkel az ügyekkel Ficót erősítik.
Inkább magunkat gyengítjük.
Botrányok is gyengítik a pártot. A Hayek Consulting-ügyben úgy tűnt, Martin Chrennek, az SaS gazdasági államtitkárának a kezében marad a Fekete Péter, miután Bugár Béla tisztázta Ivan Švejnát. A kormányfő végül az ügyet számvevőszéki vizsgálatra bocsátotta. Valóban felmerült, hogy Chren leváltása esetén kilépnek a koalícióból?
Én ez esetben is ellene lettem volna, és a jövőben is ellenezném még a mérlegelését is a koalícióból való kilépésnek. Nem lehet más célunk, mint a koalícióban maradás.
Nem bosszulja meg magát, ha szemet hunynak az ügyek fölött? Ön hogyan ítéli meg Chren felelősségét?
Párttársamról van szó, tehát nyilvánosan nem akarom minősíteni. De ha mérlegelni kell, hogy mi a párt számára legfontosabb, ismét csak azt tudom mondani, a koalíció egyben tartása az elsődleges.
És mennyire egységes a párt, elhangzottak bírálatok is az államtitkárral szemben?
Természetesnek tartom, hogy párton belül megfogalmazódjanak egymástól eltérő vélemények, de ezeket nem nevezném bírálatnak. Ennek az ügynek a megítélésében is vannak különböző nézetek, és ez rendben is van.
Sokszor megtorpant már az SaS, legutóbb, amikor Richard Sulík úgy döntött, hogy a Svätopluk-szobor az eredeti helyén maradhat. A kormányprogram összeállításakor is az SaS mondott le a legtöbb ígéretéről. Nem tartanak attól, hogy választóik elfordulnak a párttól?
Az elmúlt héten a választók 23 százaléka eljött az általunk kezdeményezett népszavazásra. Ez persze, nem azt jelenti, hogy ekkora a párt támogatottsága, de az SaS-en kívül egyetlen párt sem állt ki a kezdeményezés mellett. Mivel elég sok embert meg tudtunk szólítani, nem tartok attól, hogy csökken a párt támogatottsága. Az SaS az egyetlen párt, amely az interneten máig rendszeresen tartja a kapcsolatot a választóival. A visszajelzések alapján úgy gondolom, a támogatottságunk stabil.
A kormány rendkívül óvatos a gazdasági kérdésekben is. Sőt, nem ritkán egymásnak ellentmondó információk látnak napvilágot a megszorító intézkedésekről.
Nem szeretném bírálni koalíciós partnereinket, de úgy gondolom, hogy partnereink vélt vagy valós szociális érzékenysége akadályozza a radikális gazdasági változásokat. Ez már akkor is megmutatkozott, amikor megtorpantak az általunk kezdeményezett járulékbónusz bevezetésekor. Folyamatosan azzal szembesülünk, hogy koalíciós partnereink minden áron meg akarnak felelni a választóiknak, mindent megtesznek azért, hogy ne veszítsék el választóik jóindulatát. Ez túlzott óvatosság, most kellene meghozni a döntéseket, mert néhány év múlva még fájdalmasabbak lesznek.
Az elmúlt napokban ismét a nyelvtörvény borzolta a kedélyeket. Miért most került napirendre, nem lett volna indokolt a Velencei Bizottság októberi döntését megvárni?
Az időzítés valóban érthetetlen. Számomra máig nem világos, hogy a Híd párt miért ragaszkodott ahhoz, hogy még az önkormányzati választások előtt döntés szülessen a módosításról. Érthetetlen, hogy ekkora tapasztalattal rendelkező politikusok hogyan gondolhatták azt, hogy a választások előtt a szlovák pártok jóváhagyják azt, amit egy magyar választói bázissal rendelkező párt akar. Meggyőződésem, hogy a koalíción belül nem okozott volna gondot a törvény, ha a helyhatósági választások után került volna napirendre a módosítás.
Ön sokat lobbizott annak érdekében, hogy a törvényből teljes egészében kikerüljenek a szankciók. Kudarcként éli meg, hogy erről nem sikerült pártja miniszterét, Daniel Krajcert meggyőznie?
Nem tartom kudarcnak, mert végül kompromisszum született. Ez egy salamoni döntés, olyan, mint a mesében az egyszeri lány, aki jött is meg nem is, hozott is ajándékot, meg nem is. A törvényben szövegileg ugyan benne van a büntetésnek a lehetősége, de ténylegesen nem tartalmaz szankciókat. Ugyanakkor azok a passzusok, amik az önkormányzatok büntethetőségére vonatkoznak, nem jelentenek reális veszélyt. Nem tudom elképzelni, hogy a szlovákiai magyar polgármesterek egy esetleges katasztrófa esetén csak magyarul hirdetnék ki a közérdekű információkat. A magyar közösség egy része minden bizonnyal bírálja is majd a törvényt, az ellenzéki bírálat azonban hatványozott lesz. A törvénymódosításról a parlamentben nagyon nagy vita várható. Nem túl szerencsés ennek a kritikának kitenni a koalíció kompromisszumkészségét.
Az MKP is megfogalmazta elégedetlenségét, és tiltakozó aláírásgyűjtést is mérlegel.
Az MKP eddigi politikáját, az elmúlt években kifejtett tevékenységét figyelembe véve, teljesen természetes és érthető, hogy bírálja a módosítást. A nyelvtörvény körüli vita azonban egyféle mérce is lehet a szlovákiai magyar választóknak. A Híd kompromisszumnak tartja a megállapodást, az MKP elutasítja a törvényt, a választók tehát eldönthetik, hogy ez alapján hová tartoznak.
A koalíció azt ígérte, hogy módosítja a kisebbségeket hátrányosan érintő törvényeket. A nyelvtörvény, és az állampolgársági törvény tervezett módosítása alapján már aligha remélhető a 2006-os status quohoz való visszatérés. Mi az oka, hogy ehhez nincs meg a kellő akarat a pártokban?
Ez valóban jogos elvárás a kisebbség részéről. A Fico kormányzat hatalomra jutásáig ugyanis a fejlődési irány jó volt. Egyértelmű, hogy ahhoz az irányhoz kellene visszatérni. Abban biztos vagyok, hogy a koalíció pártjai alapjában véve pozitívan viszonyulnak a kisebbségekhez, de úgy gondolom, hogy ezeknek a pártoknak a kisebbségi kérdések mellékesek, nem tartják fontosnak. A jelenlegi helyzetre pedig a rossz időzítés ad magyarázatot. Választások előtt nem szabad ilyen kérdéseket tárgyalni, mert ilyenkor egy párt és politikus sem viselkedik úgy, mint általában.
A kormányzati gépezet meglehetősen csikorog. Ön szerint kibír négy évet?
Ebben teljesen biztos vagyok. Amit ön csikorgó gépezetnek tart, én azt normális működésnek nevezném. Vegyük példának a Smert: egyszemélyes, kézi irányítású párt, ahol az történik, amit a vezér akar. Számomra a koalíció működése sokkal szimpatikusabb, itt mindenki elmondhatja, mit gondol. A fórum ugyan nem mindig megfelelő, a pártok gyakran a sajtón keresztül mondják el véleményüket, de én a nyílt véleményütköztetést nem tartom hibának, ez teljesen elfogadható, talán csak nem vagyunk hozzászokva.
Molnár Judit interjúja
