Kisfaludy Károly szállóigévé lett verssorának bizakodása hatja át az utóbbi jó néhány évben a Buda 1686. szeptember 2-ai visszafoglalásának évfordulóján rendezett ünnepséget az I. kerületi Városházán.
Az aula ezen a vasárnap délutánon is megtelt, az előző évek kitüntetettjei közül számos hírességet, Kossuth-díjas művészeket, köztük népszerű rockzenészeket is felfedezhettünk a hallgatóság soraiban. Egy rövid Mozart-kamaramuzsika után Incze Ildikó előadóművész, a budavári ünnepségek rendszeres műsorvezetője köszöntötte a vendégeket, majd Nagy Gábor Tamás polgármester mondta el ünnepi beszédét.
Pontosabb, ha tanulságos, a Hunyadiak korától napjainkig ívelő történelmi eszmefuttatásnak nevezzük a hallottakat, mert az ünnepi szóvirágok hiányoztak, de sorakoztak a tények. Például az a talán kevésbé ismert tény, hogy 1521-ben augusztus 29-én foglalta el a török Nándorfehérvárt, és 1526-ban is augusztus 29-re időzítette Szulejmán a döntő mohácsi csatát, de ugyanezt a napot választotta 1541-ben Buda bevételére is. Mert a kereszténység ezen a napon emlékezik meg Keresztelő Szent János, az Ószövetség utolsó és az Újtestamentum első profétájának lefejezéséről. Tény az is, hogy az 1920-as trianoni veszteséghez mérhető csak az a pusztulás, amit az ország mutatott a 150 éves török megszállás, gyilkolás és rablás után, de a vallását nem váltotta a nép mohamedánra, és mindvégig megőrizte a Szent István-i magyar királyság eszméjét. Erről egyformán gondolkozott vallási, nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül a kor három nagysága: Bethlen Gábor, Pázmány Péter és Zrínyi Miklós. Ennek tudata adott erőt akkor, amikor XI. Ince pápa meghirdette a történelem utolsó keresztes háborúját, és az egyesült európai hadakhoz csatlakozott magyar erők felszabadították az országot, hogy nemzeti összefogással meginduljon az újjáépítés. Ismernünk kell történelmünket, hogy megértsük mának szóló üzeneteit, és ne vezethessenek félre idegen érdekek.
Rieger Tibor a kitüntetéssel (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Az utolsó gondolatoktól nem volt nehéz egy fordulattal áttérni a kitüntetettek személyére, akik mindhárman – igaz, más-más területen – az építést, a közösségért végzett értékes alkotómunkát képviselik a kerületben.
A legidősebb köztük Nyulászi András, aki téli öttusában és lesiklásban volt egykor magyar bajnok, majd nemzedékeken át az utánpótlás nevelője. A legfiatalabb: Vajda József – ma már országos hírű – pékmester, aki első saját üzletét az I. kerületben nyitotta, és nemcsak termékeinek minőségéről híres, de segélyakcióiról is. Egyébként amikor megköszönte a kitüntetést, nem a munkájáról, hanem a magyar nyelv megtartó erejéről beszélt.
Névsor és életkor szerint is másodikként vehette át az emlékérmet Rieger Tibor szobrászművész, de beszámolónkban – természetesen – neki szentelünk több figyelmet, felhasználva Molnár Pál újságíró, szerkesztő, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke laudációjának néhány hosszabb részletét, amelyet teljes terjedelmében portálunk rendelkezésére bocsátott.:
„Az igazi művészet nemes és vallásos a szellem által, amelyért dolgozik. Mert azok számára, akik ezt megértik, semmi sem teszi a lelket oly kegyessé és tisztává, mint a fáradozás valamely tökéletes alkotásra, mert Isten a tökéletesség, és aki arra iparkodik, az az istenire törekszik” – vallotta Michelangelo.
Egy másik képzőművész pedig így fogalmaz: „…minden igazi alkotó a jó művével mintha imádkozna. Michelangelo a befejezetlen, de így is megrendítően szép Pietà-szobrával is imádkozik. De egy Csontváry-kép is olyan számomra, mint egy ima. Az imádság Istenhez fordulás, és ez lehet akár szavak nélküli, néma imádság is.”
Ez a másik képzőművész egy magyar szobrász, Rieger Tibor. Ő Michelangelónál tömörebben fogalmazta meg a lényeget: A művészet őszinte, mély hit. Szerinte „az igazi mű megmutat valamit az idő és tér nélküli transzcendens világból, ’tükör által homályosan’, a lélek legmélyét megérintve.”
Királyfiakarcsától Pannonhalmán át Bécsig, az Utolsó vacsorától a Golgotán át az 56-os sortűzig – emelhetnénk földrajzi és jelképes ívet a bő fél évszázados művészi teljesítmény fölé. Természetesen ezek az ívek túlegyszerűsítőek, hiszen seregnyi hely fénylik Rieger Tibor alkotásaitól: Győr, Pilisszentkereszt, Ajka, Fehérgyarmat, Levél, Mosonmagyaróvár, Nikla, Hegyeshalom, Kimle, Kecskemét, Balatonboglár, Budapest és a budai vár…
A jelképek is sorjáznak: purgatórium, Jessze fája, világháború, szabadságharc, kitelepítés, befogadás, reformáció, szeretet, koronázás, millennium…
És vessünk pillantást az ábrázolt emberi nagyságokra: Mária, Jézus, Szent György, Szent Alexius, Szent István, Gertrudis és fia, IV. Béla, M. S. mester, Balassi Bálint, Pázmány Péter, Berzsenyi Dániel, József Attila, Teleki Pál, Apor Vilmos, Mindszenty József…
Aki ezeknek az embereknek az alakját bronzba öntötte vagy kőbe faragta, egyértelmű jelzést adott művészi világáról, értékrendjéről a jelennek és az utókornak.
Díjátadás után: Rieger Tibor, Nyulászi András, Nagy Gábor Tamás és Vajda József (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
„Én az ősi értékek helyett örök értékeket mondanék” – rögzítette Rieger Tibor A művészet őszinte mély hit című, tíz éve megjelent interjúkötetében. Mint mondta: „Örök, tehát most is érvényes. Hiszek az emberi örök értékekben, melyek isteni eredetűek. Ezért vagyunk többek, sokkal többek, mint a biológiai lények. Aki ezt elveti, előbb-utóbb a svábbogár egzisztenciájára süllyed. Szent István kedvelt szentje volt Szent György, és ez arra tanít, hogy a jó és a rossz küzdelmében nem szabad a gyáva, langyos pacifizmus mögé bújni, hanem vállalni kell a harcot.”
Adódik, hogy egy szobrász akaratán kívül harcba keveredik. Megtörtént ez Rieger Tiborral is, amikor Teleki Pál miniszterelnököt formázta bronzszoborba, és erre az ügyre váratlanul indulatáradat zúdult.
A művész nemcsak bátorsággal, hanem óriási szellemi fölénnyel rogyasztotta le, legalábbis erkölcsileg, az indulatoskodókat: Teleki Pál „zseniális politikus volt, de nem a fondorlatos fajtából” – jellemezte a sorsával a budai várhoz is tragikusan kapcsolódó történelmi alakot az őt megformáló szobrász. „Igazi európai kulturáltsággal, óriási tudással, tisztességes demokrata viselkedéssel olykor az ellenfelet is elismerésre késztette” – érvelt a művész. Majd folytatta: „Egy kis ország miniszterelnökeként szembefordult a németekkel, és nem engedte, hogy Magyarországon keresztül hátba támadják Lengyelországot, sőt, több mint százezer lengyel menekülhetett Magyarországra a közös határon át, akik itt szerető oltalomra találtak.”
Számos remekműve közül talán a Millenniumi bronzkapu hozott számára először széles elismerést. A győri bencés gimnáziumban végzett művész a pannonhalmi bencés apátságban kétszeresen is hazai tájon volt, talán ez is fokozta az ihlet erejét. Az alkalom jeles volt: 996-ban Géza fejedelem alapította a monostort, ennek ezeréves jubileumát fémjelezte az alkotás. Lényegében ezért a teljesítményért vehette át 2002-ben az első komoly művészeti elismerését, az M. S. mester-díjat.
… őszinte, mély hit jellemzi Rieger Tibor Mindszenty-szobrait is: ezek egyike Bécsben az irgalmas rendi kórház előterében áll, a bíboros ebben az intézményben halt meg 1975 májusában.
Rieger Tibor később Szent Márton-díjat vehetett át Pannonhalmán, majd idén a Kossuth-díjat is megkapta, természetesen ebbe a sorba teljes fénnyel illeszkedik be a Budavárért Emlékérem, amelyhez közvetlenül legalább két kiemelkedő alkotás kapcsolható.
Az egyik az a Hess András-emléktábla, …amely kőfaragvány a legrégebbi, Magyarországon nyomtatott könyv nyomdász mesterének állít emléket… Méretesebb alkotás a másik, és anyaga nem kő, hanem bronz, és témája mintegy négy és fél évszázaddal Hess András kora elé megy: Szent István királyságát idézi. A Koronázási palást egy előtanulmánynak is tekinthető, hiszen a művész nem titkolt célja, hogy a koronázási palástot a trónusra vetett állapotban formázza meg, s ehhez pontosan ismernie kellett részleteket. Éveken át dolgozott rajta, sok időt magával a tanulmányozással töltött. Ehhez az erőt az az ihlet adta, amelyet még kamaszkorában kapott: meglátva a Nemzeti Múzeumban az eredeti palástot. „Ezt szívvel szőtték, a pannonhalmi másolatot ésszel és kézzel” – vont párhuzamot utóbb a kétféle alkotás között. A bronzpalást már 2004-ben elkészült, s évekig az óbudai házudvart ékesítette. Kisebb vándorlás után tavaly áprilisban érkezett meg mostani helyére: a Mária Magdolna-romtemplom előtti térre. Itt turisták tömege tanulmányozhatja – és tanulmányozza is – a rejtélyes részleteket. Különleges, nemes remekművel, művészi hungarikummal lett gazdagabb, érdekesebb, izgalmasabb a budai vár.
…. Rieger Tibor alkotásai – mint a Szent István-i koronázási palást vagy Michelangelo művei – szívből jönnek. És mit is mondott Gárdonyi Géza? „Ami a szívből jön, a végtelenségből jön, s ami a végtelenségből jön, mindenkinek kincse. A szív művei halhatatlanok.
