Ma zárul Daniel Krajcer kulturális és idegenforgalmi miniszter a közszolgálati rádió és televízió összevonását elrendelő törvényjavaslatának „össznépi” vitája, melyre a kormánykoalíció két napot adott. A törvényt a november harmadikán kezdődő parlamenti ülésnek sürgősséggel kell jóváhagynia.
Krajcer a döntést azzal indokolja, hogy a Szlovák Televízió 2011-ben 37 millió eurós hiánnyal gazdálkodna, ezért takarékoskodni kell. Ha január elsejével összevonják a Szlovák Rádiót és Televíziót, 1,65 millió euróval olcsóbban működhetnek. Az indoklás arról nem szól, az ex-kereskedelmitévés műsorvezető (Markíza, Joj) Krajcer a hiányzó 35, 35 millió eurót honnan teremti elő, s azt sem tartalmazza, hogy az intézményekre mekkora pénzügyi kötelességet ró, magyarán: milyen megszorítás vár rájuk.
A törvényjavaslat lényege, hogy ezentúl a parlament fogja megválasztani a közös rádiós- és tévétanácsot, a közös felügyelőket és az igazgató(ka)t. A menesztésre ítélt jelenlegi tévéigazgatótól szabadulni így lehet. S így válthatók le a tanácsok is, amelyeket amúgy nem lehetne koalíciós tagokkal feltölteni, mert a jelenlegi törvény értelmében csak háromévenként lehet a testületek egy-egy harmadát kicserélni. Ha a jövő héten a parlament megszavazza az összevonást, megszűnnek a tanácsok, januártól jöhetnek az új vezetők.
Amúgy Krajcer megnyugtatott mindenkit: a televíziósok maradnak a tévészékházban, a rádiósok a fordított piramisban, minden folytatódik úgy, mintha mi sem történt volna – csak a pénz lesz kevesebb. Mert eleve kevesebb a kulturális tárca költségvetése. A „dugódíjból” befolyó összeg is marad, mert állami finanszírozásra leghamarabb 2012-ben kerülhet sor, főleg, hogy ezt pártja (SaS) a kampányban halálra ítélte, és érvénytelen népszavazáson ugyan, de a nép is döntő fölénnyel támogatta. Sürgős most mégis az lett a kormánynak, amit senki nem ígért, a választási kampányban senkinek eszébe sem jutott, és ami előkészítve sincs.
Igaz ugyan, hogy a Fico-kormány kulturális minisztere is tervezte az összevonást, ám ő előbb közös és olcsóbban fenntartható székházat akart, egy-két éves átfutási idővel – és persze csak a 2012-es digitális átállást követően.
Úgy tűnik, ez utóbbi a kormányt nem izgatja. Legfeljebb keleti régiónk lakóit, akiknek különösebb hírverés nélkül megszűnt a földi sugárzású analóg jelterjesztés. Néhány napja hiába kapcsolgatják a tévét, csak havazást látnak. Egyelőre úgymond: kísérletileg.
Egy felelős kormánynak most inkább azzal kéne törődnie, ami európai irányelv a digitalizáció kapcsán. Jelesül: hogyan és mennyivel fogja támogatni a koncessziófizetésre (dugódíj) kötelezett polgárait annak a dekódernek a beszerzésében, amely a digitális jeleket képpé alakítja számukra. S ha ilyen támogatást nem tervez a kormány, akkor most sürgősséggel a dugódíj fizetésének általános kötelezettségét kellene eltörölnie, nem káderügyeket intéznie. A jó erkölcsöt és a józan eszet is sérti ugyanis az a törvény, amely olyan szolgáltatásért kötelezi fizetésre a polgárt, amit csak külön „közvetítői szolgáltatás” megvásárlásával kaphat meg.
Felvidék Ma
