Nagy József, Pozsonyban élő képzőművész első budapesti bemutatkozására kerül sor a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. A Pozsonyi Magyar Galéria és a Magyar Kultúra Alapítvány szervezésében készülő kiállítás megnyitója május 18-án, este hat órától kezdődik.
Az elismert felvidéki alkotó remekeinek tárlatát Csáky Pál felvidéki politikus, író nyitja meg, majd Haraszti Mária, a MEDIAN kiadó igazgatója mutatja be Nagy József „A színek harmadik világa” című könyvét. A képzőművész 1926. április 2-án született Pozsonypüspökin. Korábban a Szlovák Képzőművészek Szövetségének tagja volt, 1989 egyik alapító tagja a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának (CSMKT), majd a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának (SZMKT); valamint a Szlovák Képzőművészeti Unió (SVU) és a Pozsonyi Magyar Galéria tagja. 2010-ben jelent meg „A színek harmadik világa” című kézikönyve.
Kubička Kucsera Klára művészettörténész így vall a művészről: „Nagy József műve mindenkihez szól, de főleg a szlovákiai magyarság tartja számon. Jelen volt mindenhol, ahol képzőművészetével megnyilvánulhatott: az 1961-es első magyar képzőművészeti vándorkiállításoktól a mai kiállításokig, illusztrációival a sajtóban, könyvekben.
Az elmúlt két évtized társadalmi változásai szinte érintetlenül hagyták életének objektív tényezőit. Nagy József tovább halad a tisztes szegénység és a belső szabadság útján. Többnek tartotta közvetlen közössége szeretetét és elismerését, mint az anonim kritikát és közönséget. Azt vallja: „A hírnévnél sokkal fontosabb, hogy azt csinálhatom, amire gyerekkorom óta vágytam. S kívánom, hogy ez minden embernek megadassék.”
Sok aktuális témán kívül, rendkívülien érzékeli mindazt, ami a hagyományos Csallóközből megmaradt szívében, tudatában. A szülőfölddel való legmélyebb kapcsolatok művészi szószólója. Ez a téma nem csak szabad grafikáiban jelenik meg, de főleg a nagyméretű és eredeti szőnyegtervein és kész szőnyegein.
Művészetének másik pólusa az, amit Krisztusba vetett hite alapozott meg. 1964-től több templom részére tervezett, alkotott berendezési tárgyakat, Keresztutat, oltárképeket, murális alkotásokat.
De ezen kívül már a hatvanas – hetvenes években felbukkan az absztrakció iránti vonzódása és igénye, ami később csak fokozódott. Kiváló rajzolóként felfedezte a grafikai struktúrák kimeríthetetlen gazdagságát és együtt a színek világával a meglepő kifejezőerejét. „Ebben összegeződik egész ténykedésem gerince – ugyanis számomra a képzőművészet elsősorban kommunikációs eszköz, mellyel közölni szeretnék minél nagyobb, minél mélyebb gondolatokat. És azt hiszem az elvont művészet nagyon alkalmas a fogalmak közvetítésére. Ez nekem való! Nagy József mai művészeti programja a jelentéssel bíró elvont művészet.”
