A Felföldi Baranta Szövetség elérkezettnek látta az időt, hogy a gyermekeinek seregszemlét tartson, egy kis táborka keretén belül, ahová időutazással, nem más, mint maga a Mátyás király és válogatott vitézei jöttek el felügyelni és kiképezni a kiscsikókat, 2011. július 4-e és 9-e között, Ekecsre, Nagyszeg pusztára.
Az első nap, volt e legkeményebb. Szegény királyunk és vitézei, hosszú utat tettek meg Budáról, ráadásul ugye lóháton (Fehér Škoda Felícia és sötétkék Ford), alig bírtak aludni a lelkes vitéz jelöltektől. Na, de az éjjelt átértékelve, másnap belezsuppantak a mély vízbe, és kezdődött a kiképzés. A csapatot három kis egységre bontottuk kor szerint, és forgószínpad formájában voltak megtartva a foglalkozások. Íjaztak, ostoroztak, botoztak, birkóztak, hajítófegyvereztek, kardoztak, szabadvívtak a csikó gyermekek a tábor ideje alatt. Ezenkívül Mátyás gondos figyelmet szentelt az összefogásra, hiszen egyenként gyengének számítottak, de közösen még a vitézeket is leterítették birkózásban. A harci játékokról nem is beszélve. Aki késett vagy elmélázott a sorakozónál, akkor az egész sereg erősödött a fekvőtámaszok által. A végére már megtanulták egymást fegyelmezni és ez jó érzés volt. Természetesen, aki durván fegyelmezett, az kapott jutalmat (fekvőtámaszt) és az egész csapat is. Így a fegyelem is tisztességessé vált.
Az esték hol tábortüzekkel, hol pedig János vitéz mozizással, hol pedig egy közös nagy vacsorával telt, amikor is a vitéz csikók kedves szüleinek egy nyitott napot szervezve vendégül látta őket Mátyás és udvartartása! A délutáni napon ellátogatott hozzánk Sólyomfi Nagy Zoltán, aki a gyermekek nagy kedvére volt, azután Kürthy Béla bátyánk, aki a fegyverek készítéséről tartott beszámolót, ahol a gyermekek beavatást kaptak a fegyverek minőségéről. Kedves vendégünk volt, inkább a szülőknek Fister Mária, aki a felvidéki szakrális helyekről tartott egy elmélyült és megdöbbentő vagy inkább ébresztő előadást. A gyermekek részéről a nap egy teljes csikó bemutatóval csúcsosodott ki, ahol Mátyás és vitézei nem vettek részt, csak a csikók! Jó volt látni a gyermekek szülei szemében a csillogást… a napot pedig egy közös nagy lakomázás zárta.
A tábor végén valamennyi gyermek vizsgát is tett Mátyásnak. A vizsganap elején küzdelmek kerültek sorra, de Mátyás még egy utolsó nagy próbára tette ki leendő vitézeit: elküldte őket felderíteni a környékben garázdálkodó zsiványokat, mert jött egy hírnök, aki jelentette a királynak, hogy a közelben vannak. A kis vitézek találkoztak táltossal, aki segítette őket, találkoztak boszorkánnyal, aki meg akarta enni őket, tündérekkel, akik szintén segítettek és végül a zsiványokkal, akik el akarták csavarni a fejüket, magukhoz szólították rabló harcosoknak. Csak egy gyermek hajlott a csábító ajánlatnak, de azt is, ki tudja miért, jól megvizeszacskózták! A menekülő seregrészek segítségére maga Mátyás király jött. Egy félreeső helyen egyesítette seregét, ahol tüzelőanyagot (vizes zacskót) készítettek, majd mikor az utolsó seregrész is megérkezett, megbeszélték a támadást, hiszen a gyermekek fontos és pontos adatokkal rendelkeztek már a zsiványokról. Utána uccu, támadás! Egy kicsit ellenálltak a zsiványok, de a gyermeksereg jól eláztatta őket, nem úszták meg szárazon! A zsiványoktól elkoboztuk a kincset, egy kis láda keksz volt benne, s azt szétosztottuk a megelégedett sereggel, zsold gyanánt. Az este pedig a tűznél mókázás, nótázás, játékok, táncház volt, majd Mátyás és segítői fáklyásan felvonulva, egy utolsó kürtszóra intette az oltár elé a sereget. Az immár helytállt vitézek, köztük azok, akik sikeres vizsgát tettek, megkapták az elismerő oklevelet, majd egy óvó-intő szóval Mátyás, talán örökre, elköszönt kedves vitézeitől…
Másnap, már csak hírből hallva, mert Mátyást nem találták már sehol, öröm volt visszahallani Budán, hogy a gyermekek néhánya könnyes szemmel hagyta ott a hosszú időre a szívükbe zárt táborhelyecskét, ahol e pár meseszerű napot töltöttek…
S ezúton köszöntet mondok azoknak, akik segítették a tábort. Bizonyos, hogy a tábor testi-lelki-szellemi része csak közös erőből jött létre, egyedül kevesek voltunk, vagyunk! Mindenkinek mély köszönet és hála, mindenki tudja magáról, kiről van szó, ezért nem nevezem a nevén! Annyit mindenképp megjegyeznék, hogy ezek az emberek már szívből érzik, mi a feladatuk és nem szószólók! Mégegyszer köszönöm!
Kopecsni Gábor, táborvezető, a Felföldi Baranta Szövetség ügyvezető elnöke
