Hajnali fél ötkor kel, hogy eljusson Csákányházáról Rimaszombatba, ahová középiskolába jár. Választhatott volna könnyebb utat, mégsem tette. Négy testvére van, szülei munkanélküliek, ő mégis úgy döntött, továbbtanul. Galamb Krisztián már kiselsősként felhívta magára a figyelmet egy országos szavalóversenyen, kipróbálta magát táncban, de a hegedű sem veszik el a kezében. Most egy versíró pályázatra is bejelentkezett, ahogy otthonosan mozog az újságszerkesztésben, s tanulandó szakmája, a közgazdaságtan is érdekli.
Szülei öt gyereket neveltek-nevelnek, ő a harmadik a sorban. Két nagyobb testvére már a maga útját járja, mindketten kitanultak, bátyja építészeti szakközépiskolát végzett, már saját családja van, míg a nővérét a mezőgazdaság vonzotta. Két kistestvére alapiskolás.
Soha, egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy az alapiskolát befejezve továbbtanulnak, szüleik is erre ösztönözték őket. Az igazi kérdés csak az volt, hová menjenek.
Krisztián előbb egy losonci szakközépiskolába készült, ahol alkalmazott grafikát is tanítanak, de szóba került a füleki gimi is, főleg az Apropó miatt. Végül a rimaszombati Kereskedelmi Akadémiát választotta, holott pont akkor hiányzott az iskolából, amikor azok Ragyolcon jártak diákokat verbuválni. „Sokáig gondolkoztam, hol folytassam, de miután mindhárom iskola nyílt napját végigjártam, a rimaszombati iskola fogott meg a legjobban. S most már nyugodtan kimondhatom, nem bántam meg” – mondja Krisztián, pedig amikor a döntését meghozta, nem is tudta, mit vállal magára.
Mivel Csákányháza több mint 50 kilométerre van Rimaszombattól, s közvetlen járat nincs a két település között, hajnali fél ötkor kell kelnie, hogy hétre beérjen a gömöri járásszékhelyre. De Krisztián nemcsak a szaktantárgyak tanításával elégedett, a magyar is a kedvencei közé tartozik, hisz Kovács Ildikó tanárnő biztosította a lehetőséget, hogy Krisztián középiskolásként is látogassa a szavalóversenyeket, de az iskolai újság szerkesztéséből és a helyi bálok szervezéséből is kiveszi a részét. A napokban pedig benevezett egy versíró pályázatra is.
A művészet is megkörnyékezte
Még elsős volt a helyi alapiskolában, amikor Bali Renáta tanító néni benevezte a rimaszécsi Nyújtsd a kezed! országos roma szavalóversenyre, ahol az első kategóriában a ragyolci Molnár Zsuzsa volt a zsűri elnöke. Különdíjat kapott csak, ugyanis a zsűrielnök szerint túl kicsi volt még ahhoz, hogy megnyerje a versenyt. Krisztián ezt se akkor, se azóta nem érti, de nagyon örült a különdíjnak és egyáltalán nem szegte kedvét a különös döntés.
Rendszeresen indult a Tompa Mihály Országos Versenyen és az Ipolyi Arnold Országos Mesemondó Versenyen is, s mint mondja, előbbit két alkalommal meg is nyerte a kategóriájában, legutóbb nyolcadikosként, mégpedig Z. Németh István Csillagos kettes című szövegével.
Ezekben az években már György Henrietta tanárnő készítette fel, akivel számos versenyen vett részt. „Az volt a legérdekesebb, hogy teljesen másként kellett szerepelnem a Tompán, s megint másképp az Ipolyin.” Utóbbin népviseletbe öltözött, kalap, lajbi és ing is hozzátartozott az előadáshoz.
Agócs Attila figyelmeztette is az egyik regionális elődöntőn, hogy nem úgy kell mondani a szöveget, mint a Tompán, a külsőségekre is többet kell adni – meséli Krisztián, aki az utóbbi években egy kicsit hanyagolja ezt a műfajt. „Nem igazán találtam olyan szöveget, amelyet teljesen a magaménak éreztem volna” – teszi hozzá, de töretlenül keresi.
Kérdezem, emlékszik-e még az egykori sikerszövegekre, rögtön említi a Rimaszécsen elhangzott első megtanult szövegét, a Pletykás asszonyokat, de Gyüre Lajos és Z. Németh István szövegeit is. „Adjon tíz percet, míg végiggondolom, s megpróbálom elmondani”, de végül gyorsan elszalad a beszélgetésre szánt időnk, így az előadás ezúttal elmarad.
A napokban benevezett egy versíró pályázatra is, s mint mondja, bár mindig prózában indult, nagyon szereti a verseket, mostanában egy gömöri cigányköltő, Danyi Zoltán verseit olvassa. „Nagyon büszke vagyok rá, hogy köztünk is vannak verset kedvelő és alkotó emberek is, de én nem érzek magamban annyi erőt, hogy költő legyek, de jó volt most kipróbálni”.
A színjátszást is majdnem kipróbálta, annak idején Bódi Andrea, a Füleki Zsákszínház tagja megpróbálkozott vele, amikor Ragyolcon helyettesített, de arra emlékszik, voltak egy Mária Terézia életét megidéző versenyen, amelyre sokat kellett rajzolni és bábokat is készítettek. Krisztián a prózamondás mellett kilenc évig tanult hegedülni is a füleki Művészeti Alapiskolában, míg otthon a családi vállalkozásban működő Roma Csillagok tánccsoport munkájában vállalt oroszlánrészt. Koreográfiákat készített, s a testvéreivel együtt a fellépésekből is kivette a részét. A polgári társulás az idén lesz 10 éves, s ezalatt a tíz esztendő alatt számos fellépést abszolvált a faluban és szerte a környéken.
„Csákányháza kis falu, a lakók immár nagy része roma, s nagyon szegényes a kulturális élet manapság. Ma már besegítek a könyvelésbe is, hogy kamatoztassam az iskolában tanultakat”
– mondja Krisztián, aki azon a héten, amikor ez a beszélgetés készül, ugyan betegállományban van, de mégis kénytelen volt bemenni az iskolába, ugyanis az iskolai virtuális kávézó működése nélküle nem megy.
Továbbtanulni és vállalkozni
Jövőre érettségizik, de az érettségi után egy évet szeretne kihagyni, mielőtt tovább folytatja majd egyetemen. „Még mindig nem döntöttem el, mivel szeretnék foglalkozni, a tanítás is érdekel, de szívesen fognék vállalkozásba is. Jó lenne egy olyan kávézóval egybekötött fodrászatot létrehozni, amelyben könyvek is várnák a betérőt, szóval teljes kiszolgálást kapna” – vázolja a terveit. Tavaly unokatestvéreinél töltött három hónapot Angliában, ahol nemcsak angol tudását tökéletesítette, hanem tapasztalatokat is gyűjtött a jövőre nézve.
„A szüleim egész életemben arra neveltek, hogy a maximumot kell kihozni az életből, s ehhez a legfontosabb az állandó tanulás”
– s még mosolyogva teszi hozzá, most komoly barátnője sincs, mert a tanulásra és a jövőjére koncentrál. „Az egész életem ezekben az években dől el, s nem mindegy, milyenek lesznek az elkövetkező évtizedek” – zárjuk a beszélgetést, s már rohan is haza, mert tanulnivaló akad bőven.
