Adventi Kórushangverseny Komáromban

A hamarosan véget érő 2007-es esztendő Kodály–emlékév. Ha a kettős évforduló alkalmából valakitől Kodály Zoltánnak kijár a tisztelet, a megbecsülés, a főhajtás, akkor elsősorban tőlünk: felvidékiektől. Ugyanis, a legjobb „magyar zenész”, – ahogy a hű barát Bartók Béla méltatta őt, nagyon erős szálakkal kötődött hozzánk. 1905-ben a Budapesti Zeneakadémián a tanulmányait befejező ifjú zeneszerző, mehetett volna Párizsba is, ő azonban ehelyett Galántára és környékére jött első népdalgyűjtő útjára. Ahogy írta: „Hátizsákkal a vállamon, bottal a kezemben és 50 koronával a zsebemben indultam el a Csallóközbe.” Innen írta egyik kedves barátjának: „Ma Nádszegen vagyok, (…) Nem hittem, hogy ilyen gyönyörű a Csallóköz (…) Azt hiszem ez szebb, mint Párizs.” Még azév végén (a gyűjtésből válogatva) az Ethnografia folyóiratban megjelenik első népdalpublikációja Mátyusföldi gyűjtés címmel. A publikáció felkeltette Bartók figyelmét. Ekkor kezdődött el kettejük életreszóló barátsága. Mint később Kodály Zoltán írta: „ . . . feltetszett előttünk egy a népből újjászületett művelt Magyarország képe. Ennek megvalósítására rászántuk életünket.” Közös tervet dolgoztak ki: Bartók Békés megyéből indult dél és kelet felé, Kodály északon – Nyitra megyében s nyugaton folytatta a gyűjtést. A Zobor-vidék : Béd, Bodok, Ghymes, Kolon, Menyhe, Pográny, Zsére valóságos kincsesbányának bizonyult. Nagy örömére beigazolódott feltevése, mely szerint a magyar peremvidék lakossága őrzi meg leginkább a hagyományt.

Kodály Zoltán, talán leggyakrabban előadásra kerülő zenekari műve, a Galántai táncok. Ezzel – a galántai hagyományokban gyökerező – szerzeményével is rólunk ad hírt a világnak. Sőt, a mű partitúrájában ez olvasható: „ Galántán töltötte a szerző gyermekkora legszebb hét esztendejét.” A Visszatekintés címmel kiadott írásainak egyikében pedig így ír: „1914-ig minden nyarat külföldön töltöttem. Aztán 13-évig egyet sem. Mikor újra kezdtem kijárni, a határon mindig megjelent előttem egy mezítlábas rongyos gyereksereg, egyik-másik hajdani galántai iskolatársam arcvonásaival. Kórusban kiáltották: « Ne hagyj itt bennünket (…) Ezek hoztak vissza mindannyiszor, hiába csábított művelt országok könnyebb, nyugalmasabb, szebb élete. Ezek tartották bennem a hitet, hogy mindenek ellenére itthon is kell és lehet ilyen életet teremteni.”

A „Tanár úr” saját példájával és egész életművével feladta számunkra a „leckét”: itthon is lehet és kell ilyen életet teremteni.” Tanítása – miszerint: „ Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra, meg újra meg nem szerzi magának!” – mit sem vesztett időszerűségéből.

A hangverseny szervezői és szereplői, a VMK énekkarai: a Jókai Mór Alapiskola Kicsinyek Kórusa – Pfeiferlik Annamária; Gyermekkara – Bartalos Éva; -(a gyermekkar egykori tagjai által alapított) Gaudium vegyeskar – Stirber Lajos; a Kantantína női kamarakórus – Katarína Čupková; a Csemadok Helyi Szervezete Concordia Vegyeskara – Stubendek István – vezetésével; továbbá a hangverseny vendégszereplői: a Koloni Zobor Hangja Vegyeskar – karvezető: Balla Viktória és Varga Imre, valamint a hangszeres vendégművészek Rácz Csaba – gordonka és Vincze Mária – zongora – szeretettel várják a nemesebb zene, a kórusmuzsika kedvelőit Rév-Komáromba a Tiszti pavilonban, d.u. 17,00-órai kezdettel tartandó hangversenyükre.

 

Stirber Lajos ny. pedagógus