Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke a Galántán tartott országos tanévnyitón az új tanévet a következő szavakkal köszöntötte:
A szlovákiai magyar iskolák ma Galántáról indítják útjára az idei tanévet. Innét, a Szent István király nevét viselő plébániatemplomból, ahol több mint két évszázada nemcsak a templom és kastélyépíttető Esterházyak utódai, de Galánta polgárai is áhítattal imádkoztak, imádkoznak. Lelkünkben ma – Mesterként és galántai kisdiákként – Kodály Zoltán is közöttünk van talpig derék pajtásaival és a dalos, táncos, illedelmes, jódolgú lányokkal, hogy bátorítsanak bennünket, arcunkat a fény felé emelni.
Köszöntöm mindnyájukat, akik eljöttek ide, Mátyusföld központjába, ahol a gazdasági fejlesztés mellett a régiek örökségére is odafigyelnek, ahol a vasútállomáson az Esti dal hangjaival fogadják naponta az idelátogatókat és a hazaérkezőket.
Véget ért a szünidő, melynek során a diákoknak és a pedagógusoknak mód nyílott a pihenésre, a felüdülésre, az élményszerű ismeretszerzésre. Londonban a magyar sportolók olimpiai sikerei a példa erejével szolgálhatnak diákságunknak arra, hogy a kemény és kitartó munka eredményhez vezet, de jóérzéssel töltött el bennünket az is, hogy a sportolók emberi gesztusaira, és az önkéntesek ezreinek munkájára is odafigyelt a világ.
Hétfőtől újra megnyílnak az iskolák kapui, elkezdődik az új tanév. Vajon mit tartunk folytatásra érdemesnek, és milyen új folyamatok indulhatnak el iskoláinkban a műveltség gyarapodása, közösségünk tagjainak derűsebb világlátása érdekében? Az elmúlt hónapokban az oktatáspolitikát irányító miniszter sok új ötlettel rukkolt elő. A kérdés csak az, hogy a felvetett ötletek mikor érnek szakszerű megoldásokká. Az oktatás tartalmi modernizációja ugyan már a teljes közoktatást lefedi, mégis sokan látjuk úgy, hogy módosítani kell a gyorsmenetben végrehajtott tartalmi reformon, a kreditpont-vadászattá silányult továbbképzési rendszeren, és vajon meddig viselhető el, hogy a 21. század iskolájában – a tantárgyak nagy részében – tankönyvek nélkül folyjék az oktatás.
Évtizedek megoldatlanságait cipeljük magunkkal a nemzetiségi oktatásügy területén, ahol addig nem jutottunk el, hogy irányításában részt vegyünk, hogy a korlátozó tényezők megszüntetésével és az oktatási színvonal emelésével megoldást találjunk a magyar iskolák diáklétszám-csökkenésének megállítására. Hivatkozunk hatalomra, törvényekre, időszakok és helyzetek alkalmatlanságára. Ki kell mondanunk azt, ami a lelkünket nyomja és cselekednünk kell elképzeléseink érdekében. Közösségünk jövőjének kedvező alakulása leginkább tőlünk függ. A magyar iskola arról szól, hogy gyermekeink anyanyelvünk, nemzeti kultúránk értékeivel gazdagodnak-e, hogy életükben ez a kultúra fontos szerepet játszik, műveltségük, kötődéseik szerves részévé válik-e?
Kitekintve a nagyvilágba a globális gazdaságban erősödik a küzdelem a természeti és az emberi erőforrások megszerzéséért, uralmáért. A pénzvilág célja, hogy a manipulált egyént, a fogyasztót saját gazdasági céljai szolgálatába állítsa. A befektetői világban az eddigi értékek és igazságok megkérdőjeleződnek. Az emberek, közösségek szeretnének életben maradni. A hagyományos közösségek osztódnak, atomizálódnak, míg mások új értékek vagy érdekek mentén alakulnak.
Vállaljunk-e, és kivel sorsközösséget, vagy járjunk magánúton? Saját fénnyel világítsunk, mint homlokon a bányászlámpa, hátha a pislákoló fények egymásra találnak? Váljunk meg az eddigi értékektől, melyek évszázadok nyomait viselik, melyeket emberi sorsok csiszoltak össze és teremtsünk a semmiből egy új, más világot, ahogyan azt ihletett állapotában a Bolyai János tette?
Veszteségeink halmozódnak, de szerencsére vannak történések, melyek jóérzéssel töltenek el bennünket. A nagycsaládosok példái, a manipuláció ellen tudatosan ellenszegülők, a természettel és a környezetükkel összhangban élők, a kétnyelvűségre feliratokkal figyelmeztetők, a sok-sok civil szervezeti, egyházi, önkormányzati rendezvény sikere, fiatalok, akik tehetségüket eredményekkel bizonyítva visszatérnek a szülőföldjükre.
Kedves diákok!
Kívánom, hogy örömöt jelentsen számotokra barátaitokkal a hétfői újratalálkozás. A kiselsősöknél a kacskaringós vonalak, néhány hónapon belül betűkké formálódjanak, a nagyobbaknál a megfejtésre váró számsorok, vegyjelek, a szellemi kalandokra hívó könyvek, a távoli és a parányi világokat befogó távcsövek és mikroszkópok, segítsenek számotokra felfedezni a világot és benne önmagatokat. Kapcsolódjatok be a diákcsoportok munkájába, a tanulmányi versenyekbe, élvezzétek a sportmeccsek izgalmát, kössetek egymással életre szóló barátságokat!
Tisztelt Pedagógusok, kedves Szülők!
Az oktatás hivatott a gyermeket a múlt tapasztalataira építve egy számára ismeretlen jövőbe segíteni. A gyermeki lélek a holnap házában lakik. Többségében az új megoldásokat kedvelik, kíváncsiak, bátrak, kockázatot vállalnak, ezért könnyen hibázhatnak. Figyelmük szerteágazó, játékosak, lendületesek, érdeklődők, a képzeletük repíti őket. Annyifélék, ahányan vannak. Segítenünk kell őket, hogy megleljék önmagukat, de azt is, hogy jó diákközösségeket alakítsanak ki egymással, pozitív élményeket szerezzenek az iskolában.
Kívánom minden pedagógusnak, hogy serkentse diákjai tudásszomját, adjon hitet, tartozzon azon személyek közé, akik örökre nyomot hagynak diákjaikban. Pályakezdő fiatal kollégáimnak kívánom, jusson hely számukra a felvidéki magyar tannyelvű iskolák katedráin. Kívánom, hogy a szülők és a pedagógusok kapcsolata a jóindulatra és a bizalomra épüljön.
Kívánom, hogy a hazai oktatásirányítás a pedagógusok munkájához méltó körülményeket teremtsen. Az önkormányzatok, az egyházak, a szakmai-civil szervezetek, a közélet és a gazdaság szereplői legyenek jótékony támogatói oktatási intézményeinknek. Kívánok minden iskolavezetőnek, pedagógusnak, iskolai alkalmazottnak és diáknak sikeres és eredményekben gazdag 2012/2013-as tanévet.
Pék László, Felvidék.ma
Fotó: Oriskó Norbert
Elhangzott 2012. szeptember 1-jén Galántán
{iarelatednews articleid=”35419,35406,35404″}
