Melyik a legegyszerűbb módszer egy immár 6 éves autó megfiatalítására-megszépítésére? Nyilván az úgynevezett optikai tuning, hogy a legokosabb kifejezést használjuk.
Így tett a Škoda a Roomster esetében, amikor piacra dobta a Bi-Colour nevű változatot. Korlátozott példányszámban készült, Szlovákia mindössze 65 darabot kapott belőle. Ezek egyikét teszteltük a közelmúltban.
Alaktan
A Roomster – egyterű, mikrovan, mégpedig a progresszívebb formájúak közül. Főleg az elülső rész pilótafülkés üvegezése, illetve az oldalablakok különböző magasságú és vonalvezetésű szegélyperemei teszik azzá. Viszont – elképzelhető, hogy valakit éppen ez az avantgardizmus zavar ebben a még mindig kissé konzervatív kategóriában. Nos, kérem az efölött fanyalgókat, nézzék meg jól a képeket: a fekete felületek alul-felül eltüntették az ablakszint-különbségeket, és egy klasszikus övvonalat rajzoltak az autóra! S hogy a kétszínű Roomstert mégse nézze senki egy temetkezési vállalkozó furgonjának, a fekete ragasztás elöl kubista formákkal kezdődik, az elülső oldalablakokon meghagytak egy keskeny fehér szegélycsíkot, és az egész autó fehérre lakkozott, 17 hüvelykes (!) alufelniken áll… A tetősínek viszont ismét csak feketék, így azok sem bontják meg a színharmóniát. A hátsó oldalablakok, illetve szélvédő sötét tónusú üvegezése pedig már csak hab a fekete-fehér tortán…
Belvilág
Az autó rég ismert erényei – tágas utastér, dupla kesztyűtartó, hatalmas koffer, áttekinthető műszerfal, ergonomikus kezelőszervek – természetesen hiánytalanul megmaradtak. A kofferhez még annyit, hogy megszámlálhatatlan módon bővíthető (a hátsó üléstámlák állítása, az ülések előre-hátra huzigálása, „élre” állítása, illetve teljes kiszerelése, mindez külön-külön szorozva hárommal). A magasra nyíló, hatalmas hátsó ajtón keresztül a legnagyobb elöltöltős mosógépet is simán berámolhatjuk dobozostól, amiben sokat segít az alacsony küszöb is. A fűthető elülső ülések kényelmesek (oldaltartásukat egy szolidabb sportkocsi is megirigyelhetné), hátul a középső fotel kartámlaként is funkcionálhat. Egyterűhöz illően kacattartóból is van elég: a dupla kesztyűtartón kívül fiókok az elülső ülések alatt, pohártartó és rekesz a sebességváltó kar előtt, térképzseb mindkét elülső üléstámlán, boksz középső kartámlában, négy széles ajtózseb. Ami pedig a modellszéria gazdag szereltségét illeti, a legértékesebb tételek: klímaberendezés, 8 hangszórós SWING autórádió, tempomat, guminyomás-ellenőrző rendszer, nappali fényként működő ködlámpák, fedélzeti számítógép.
Az országúton
Az 1,2 literes benzines turbómotort 3 teljesítményverzióban gyártja a VW konszern, tesztautónkat a középső mozgatta. A kis háromhengeresnek 86 lovas kivitelben is csak piros pontokat tudunk adni: a gyorsan felpörgő turbinának köszönhetően alulról is időben elkezd húzni, ezért például lakott településen is simán áthajthattunk ötödik fokozatban (50 km/h = 1200 ford./perc). Benzinmotor illően a magasabb fordulatszámot is jól bírja, de tartós csúcssebességgel még a német autópályán se hajtsunk vele, mert a kis turbófeltöltő ekkor túlságosan felmelegedhet. Értelmes tempóban és előrelátóan közlekedve viszont semmi gond vele, sőt a gyári átlagfogyasztás is érintésnyire megközelíthető: nekünk a teszt során például kerek 6 liter jött ki. Persze, lehetne ez még kevesebb is, de az eredeti 175/70-esek helyett szerelt 205/40 mm-es gumik megkérik a magukét… Mégpedig nemcsak fogyasztásban, hanem „peres” voltuknak köszönhetően némileg rontják az utazás komfortját is – főleg kevésbé jó minőségű utakon. Viszont a szépségnek mindig van némi ára – az autóknál is…
Vas Gyula (A szerző felvételei)
{phocagallery view=category|categoryid=686|limitstart=0|limitcount=0|displayname=0}
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1197 cm3
Teljesítmény: 63 kW (86 LE)/4800min-1
Nyomaték: 160 Nm/1500–3500min-1
Sebességváltó: ötfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 172 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 12,6 s
Csomagtér: 509–1810 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 7,1/4,9/5,7 l/100 km
Ár: 11 990 euró
A tesztelt kocsi ára (gyári riasztóval): 12 210 euró
