(Képgalériával) Az Új Nemzedék szombaton, december 1-jén ünnepelte az egykori Dohánygyár épületében (Kassa, Dohány u. 1) megalakulásának 50. évfordulóját, mely színvonalas műsorral, kellemes, nosztalgikus hangulatban zajlott.
Az ünnepségen részt vett Czimbalmosné Molnár Éva főkonzul asszony is, aki elmondta, sok mindent hallott az Új Nemzedékről. Fontos, hogy volt ilyen együttes és emlékezünk tevékenységére.
Fehérné Tamás Judit elküldte nekem az első tagok névsorát.
Az együttes első vezetője Kürthy Lajos (†) és Szakál László volt. Első koreográfusa Hemerka Olga (†) zenetanár és néprajzgyűjtő, első karnagya Dr. Roskoványi László (†) lett.
Az alapító tagok között számos gimnazista szerepelt: Berzeviczy Ica, Boray Izabella, Erőss Ildikó, Süli Klári, Szilási Katalin, Valkay IIdikó, Váraljai István (†), az iparisták közül Bogoly Pál és Stecz László, a konzervatórium diákjai közül Tamás Judit és Téglássy Katalin, a műegyetemisták közül Majoros István és Tóth Jenő, az orvostanhallgatók közül Ficzere Péter (róla nem tudnak társai semmit), Horváth László és Morvay László lettek a tánccsoport tagjai.
“1961-64 között az akkor már 100 tagú együttes semmilyen szervezethez sem tartozott – írja Tamás Judit a hőskorra emlékezve -, diák-önkormányzati alapon működött. Pénz nélkül, lelkesedésből és lelkesedéssel.
Sok kassai magyart meghódítottunk, és önkéntes segítőnkké váltak. A vezetőség általában a műegyetemi internátus valamelyik szobájában «ülésezett», és szőtte terveit. Majd kinek mire volt képessége és ideje, aszerint dolgozott. A csizmákat szép szóra a színház kölcsönözte, az első plakátunkat, amire a helyszínt és az időpontot mindig az aktuális fellépéskor írtuk be, és amit én buliztam ki, fillérekért készítette el az egyik kassai nyomda. Kefelevonata a tulajdonomban van. A fellépések belépti díjából vettük meg a lányok ruhájára az anyagot, amit ők maguk varrtak meg. És ebből a hőskorból voltak a találkozón a legtöbben.
A távollévők mind igazolták magukat. Nem mellékes, az Új Nemzedék tagjai között, miután befejezték tanulmányaikat és «felnőttek», sok házasság kötődött!”
Szakál László mérnök részletesen szólt az indulásról és tevékenységről az ünnepi műsorban.
Hemerka Olga zenetanárnő – mindenki Olgi nénije – elkezdte a fiatalokkal a próbákat a gimnázium osztálytermében. Azután csatlakoztak az egyetemisták. Az első bemutatkozásra 1961. november 30-án került sor.
Ezt követték a további fellépések. 1963. március 2-án az irodalmi színpad lépett a nagyérdemű közönség elé és a révkomáromi Jókai Napokon elnyerte a nagydíjat.
Az együttes teljes körű bemutatkozására a Schalkház Szálló Nagytermében került sor 1963. április 28-án.
A csoport újabb fellépésére az Amfiteátrumban valósult meg. Ez alkalommal népművészeti műsorukat mutatták be (1963.IX.5.). Ezt megtekintette Rátonyi Róbert budapesti színművész is, aki a krónikájukban elismerését fejezte ki.
A második nagy kassai bemutatkozást (1964.V.23.) végignézte Ádám Jenő zeneszerző, aki szintén elismerőleg nyilatkozott.
Az 1965-ös Jókai Napokon az irodalmi színpad ismét elvitte a nagydíjat a Te meg Én c. összeállítással. Majd jött a sikeres gombaszögi fellépés és három éves pangás következett be. Az énekkart 1966-ig Roskoványi vezette, tőle Reiter István vette át, aki a konzervatórium diákja volt.
Az irodalmi színpad tovább működött a klubon belül. 1969-ben újjászervezték a tánccsoportot, melyet Stecz László, majd Illés Sándor vezetett.
Az újjáalakult énekkar élére Havasi József került.
A népi zenekart Nyíri Béla vezette. 1970. június 14-én az Országos Népművészeti Fesztiválon, Zselízen elnyerte a nagydíjat. Ezt követték a további sikeres fellépések. Az együttes Szinnán 1974. április 28-án I. kategóriájú minősítést szerzett és így részt vehetett a II. Csehszlovákiai Országos Folklórcsoportok poprádi döntőjén, mely óriási sikert hozott. 1975-ben még egy morvaországi fellépésre tellett, majd néhány évnyi szünet következett. 1981-ben újjáéledt a tánccsoport, amikor Richtarcsik Mihály koreográfus kezdte irányítani. További sikeres föllépések következtek a 80-as évek elején, de 1986 után lezárult egy korszak.
Majd a rendszerváltás után Pribék Gábor és felesége fogtak neki a fiatalabb korosztállyal az újjáélesztésnek. Egy-két műsoros estet tartottak, de nem sikerült összetartani a csoportot. Így a századforduló elején megszűnt működni.
Kolár Péter a csoportok további sorsáról szólt röviden. Az Új Nemzedék volt az az őssejt, mely tovább “szaporodott”. A tánccsoport 1961-ben alakult meg, majd az irodalmi színpad (esztrádcsoport). Ennek sokat segített Suba Emil (†), a bábszínház rendezője. Ez később tovább “osztódott”. Létrejött a Szép Szó irodalmi színpad (vezetője Gágyor Péter), a Pinceszínpad (vezetője Havasi Péter) és ez utóbbiból vált ki a Parázs színjátszó csoport (vezetője Balassa Zoltán). Az énekkar jött létre ezután, mely a 70-es évek közepén vette föl a Csermely Kórus nevet és mindmáig működik Havasi József karnagynak hála. A klub alakult meg utolsóként, 1963-ban. Ezt az 1968-ban létrehozott Magyar Ifjúsági Szövetség kezdte szervezni. Erre azután ferdén néztek, s ezért Fábry Zoltánnal egyetértésben, 1970-ben az ő nevét vették föl. Így már kevésbé lehetett támadni. Ez azután még egy évtizedig működött.
A műsor után kivetítették a régi fellépésekről készült filmeket és a Csámborgó zenekar játszott. A fiatalabbak táncra is perdültek és ropták a táncot.
Húsz, harminc, negyven éve nem látott emberekkel találkoztam. Sokuknak a nevére sem emlékszem. Rákérdeztem. De így voltak vele mások is. Valakinek a neve kiesett az emlékezetünkből, másoké ismerősen csengett. Az emlékezet bizonytalan jószág. Megpróbáltam kideríteni, mely években voltam a csoport korepetitora és kórusának énekese, de bizony pontos választ nem kaptam. – Felléptünk Zselízen és Kétyen is! – segítek. – Nem emlékeztek mikor volt? Csak bizonytalan válaszokat kapok. – Valamikor a 80-as évek elején.
Előkerül a hőskor és a későbbi évek krónikája, érdeklődve lapozgatjuk.
Beszélgetünk, nosztalgiázunk és véget ér ez az ünnep is, amikor együtt lehettünk azokkal, akikkel életünk egy részét értelmesen töltöttük el. Jóleső, melengető érzés volt. Akkor eszünkbe sem jutott, hogy egyszer ennek vége szakad és jó lesz rá emlékezni.
Képgalériánk itt tekinthető meg
Balassa Zoltán
