Születésének 124. és halálának 68. évfordulójára emlékeztünk március 9-én vasárnap a kassai Csáky-Dessewffy-palota udvarán Lantos Györgyi mellszobránál, melyen 2011 óta csak egy szám „provokál”. Európa legtisztább politikusának rabszáma: 7832. Arra figyelmeztet, hogy Esterházyt még mindig nem rehabilitálták.
Igen, a gróf arra hívja fel a figyelmet, hogy lehetett nemet mondani az embertelenségre. Képviselőtársai közül egyiküknek sem volt mersze nem megszavazni a zsidók deportálásáról szóló törvényt. Ezt nem lehet neki megbocsátani, mert ha nem teszi, akkor hivatkozni lehetne arra, hogy nem lehetett. De az ő kiállása után már nincs ilyen hamis hivatkozási alap. A dolog annál kényesebb, mivel képviselőtársai között számos pap ült a szlovák parlamentben! Ezért ezt a helytállást nem lehet neki megbocsátani.
A megemlékezést a Kassai Polgári Klub (KPK) szervezi a kezdetektől, melynek érdeme, hogy a vértanú mellszoborral rendelkezik Kassán. Őt ugyanis a kassai választási körzetben választották meg képviselővé. Köztérre még nem tették ki, pedig ott lenne a helye!
Palenčárné Csáji Ildikó, a Kassai Polgári Klub elnöke köszöntötte a megemlékezőket a gróf egyik mindig korszerű üzenetével: „Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szeme előtt lebeg azok példát adó munkássága.”
Majd dr. Hetey Ágota, Magyarország főkonzulja tartott beszédet. „Most, nem sokkal február 25-e, a kommunizmus áldozatainak magyarországi emléknapja után egy olyan mártír áldozatról emlékezünk meg, aki elutasított minden diktatúrát, és akire minden diktatúra ellenségként tekintett.
Esterházy János politikai tevékenységének megítélése a rendszerváltást követő évtizedekben sem jutott nyugvópontra, a hozzá való ellentmondásos viszonyulás is jelzi, hogy nem sikerült még szembenézni a múlt szellemeivel. Politikai életpályájának vannak olyan elemei, amelyeket mindenki a saját szándékai szerint igyekszik értelmezni, azonban az általa a végsőkig vallott értékek, mint a hit, a hazaszeretet és a tisztesség, mindenki számára példamutató ma is.
- Palenčárné Csáji Ildikó (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
- Bela Tamás (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
- Hetey Ágota (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Felróható-e neki, hogy Trianon és a határmódosítás kapcsán vallotta: nem lehet az egyik igazságtalanságot egy másikkal orvosolni? Nem ő volt-e az, aki kassai beszédében kiállt a szlovák kisebbség jogai mellett? Arról is gyakran elfeledkezik az utókor, hogy a múlt döntéseit az akkori történelmi kontextusba helyezve kell vizsgálni.
Duray Miklós szerint Esterházy János egy tükör: valakinek görbe, valakinek egyenes. De akárhogy is van, ebbe a tükörbe mindenkinek bele kell néznie. Erre azonban még sajnos várnunk kell.
Esterházy János szíve megszakadna, ha látná, hogy milyen ellentét feszíti szét ma a történelmi magyar–lengyel barátságot, ha azzal szembesülne, hogy a visegrádi együttműködés háttérbe szorult az Ukrajna támogatásával kapcsolatos véleménykülönbségek miatt.
A mártír politikus eszméi, példája és élete mindenki számára iránymutatás lehet. Öröksége ma is él, és ránk hárul a feladat, hogy ezt az örökséget továbbvigyük.
És tesszük ezt töretlenül: számos emlékhelyet állítottak tiszteletére a Felvidéken is, dokumentumfilm és színdarab mutatja be életét. A krakkói érsek 2019-ben elindította boldoggá avatási eljárását, amelyért az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont kezdeményezésére számos helyen mondanak misét a határ mindkét oldalán. A Rákóczi Szövetség 1991 óta minden év márciusában ünnepséggel adózik a mártír politikus emlékének, amelyen Esterházy-díjat adományoznak azoknak a kiemelkedő személyiségeknek és szervezeteknek, akik és amelyek a kereszténységért, az összmagyarságért és Közép-Európa népeiért kimagasló tevékenységet fejtettek ki. 2025-ben a díjat Dominik Jaroslav Duka bíboros, a Prágai Főegyházmegye nyugalmazott érseke és a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete vehette át a magyar parlament épületében rendezett emlékülésen.
- (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
- (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
- (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Esterházy 1945 nagypéntekén láthatta utoljára lengyel édesanyját, aki a következő szavakkal búcsúzott el tőle:
»Fiam, légy jó magyar, légy jó keresztény, hiszen ha jó keresztény vagy, akkor jó magyar ember is leszel!«.
Ezekre az értékekre manapság mindennél nagyobb szükség van.”
Végezetül Ft. Pásztor Zoltán püspöki helynök imáját Bela Tamás tolmácsolta. „Istenünk, irgalmas Atyánk! (…) Hálát adunk Neked hűséges szolgádért, Esterházy Jánosért, aki egész szívvel követni akarta Krisztust a Te akaratodra való ráhagyatkozásban és az emberek szolgálatában, tekintet nélkül származásukra. Példát adott az igazság és a szeretet hirdetésében, megvalósításában, valamint abban, hogy vállalta élete keresztjeit és felajánlotta az őt üldözőkért is.” Boldoggá avatása Isten dicsőségét szolgálná és szenvedése, valamint halála erősítené Közép-Európa nemzeteit Krisztus követésében és küldetésének folytatásában.
A Szózat eléneklése után sor került az emlékmű megkoszorúzására.
Végezetül Palenčárné a következő, nekünk szánt Esterházy-üzenettel zárta az ünnepséget: „Ezen a földön születtem, szívem-lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek, és veletek fogom átélni a rossz napokat… Egyet kérek tőletek: Szívünk – lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunk és Krisztus Urunkba vetett hitünk ne tévesszük szem elől egy pillanatra sem.”
Balassa Zoltán/Felvidék.ma