6 000 támogató 5 év alatt – „sok, ha arra gondolunk, hogy mekkora országainkban az „aláírási kedv” – mondja Surján László.
„Sok, ha arra gondolunk, hogy van térségünkben számos politikai párt, amelyik boldog lenne, ha lenne ekkora a taglétszáma. Viszont valójában kevés, ha arra gondolunk, hogy mennyien szeretnének csatlakozni és közülük ki tudja aláírni a Charta XXI céljairól szóló nyilatkozatunkat” – teszi hozzá Surján László, a Charta XXI alapítója.
Az egyesületként működő szervezet elnöke, Surján László azt is elmondta Budapesten a Párbeszéd Házában szervezett mostani találkozón, hogy az ötlet maga valójában nem öt, hanem hat éve, a június 4-én Klebelsberg Kunó budapesti szobránál tartott megemlékezésen született meg. Ám a mozgalmat végül öt éve a csallóközi Nagymegyerben indították útjára Mikóczy Dénessel, aki most a település alpolgármestereként vendégeskedett Budapesten.
Náray-Szabó Gábor néhány éve a Professzorok Batthyány Körével kollektíven csatlakozott a mozgalomhoz. A Charta XXI idei, június 17-i rendezvényén az akadémikus elmondta, hogy korábban is voltak Magyarországon a Chartáéhoz hasonló törekvések. 1976-ban például munkatársaival az erőszak ellen úgynevezett „háromszög szemináriumokat” szerveztek csehekkel, szlovákokkal és osztrákokkal közösen. Ez persze tudósok közötti együttműködés volt. Az osztrákok és csehek ugyan most hiányoznak, de a Chartában a jelentős szlovák, román jelenlét mellett számottevő a szerbek, horvátok, ruszinok és ukránok részvétele is; természetesen a szomszédos országok magyarjai képviselik a „húzóerőt” még Burgenlandból is, bár tagadhatatlan, hogy Magyarországról vannak a legtöbben.
Mikóczy Dénes, Nagymegyer alpolgármestere arról szólt, hogyan tudta a mozgalomban szerzett tapasztalatait a mindennapi életben felhasználni ez alatt az öt esztendő, és különösen a legutóbbi egy év alatt.
Mráz Ágostont, a Nézőpont Intézet igazgatóját ez alkalommal azért hívták meg, hogy adjon ötleteket arra, hogyan lehet határozottabban kiterjeszteni a Charta XXI tevékenységét. Mráz Ágoston szerint ezt alapvetően a különböző társadalmi csoportok célzott megszólításával lehet elérni, intenzíven felhasználva közben a különböző kulturális rendezvényeket, valamint a helyi és az országos sajtót is.
Molnár Imre történész a Rákóczi Szövetség tagjaként már a mozgalom megalakulása előtt érzékelte, milyen nagy szerepe van a társadalmi szervezeteknek a közgondolkodás formálásában. Mint Surján László fogalmazott, azzal, hogy Molnár Imre színvonalas monográfiákban dolgozta fel Esterházy János és testvére, Esterházy Lujza életét, pótolhatatlan munkát végzett, hiszen a Charta XXI gondolatvilágának irányadója volt a két Esterházy testvér, akiket mindannyian példaképüknek tartanak.
„Ezért is elfogadhatatlan számukra Esterházy elutasítottsága Szlovákiában, hiszen ő most hivatalosan is lehetne a szlovák-magyar megbékélés zászlóvivője” – tette hozzá a Felvidék.ma-nak nyilatkozva Surján László.
A Charta XXI alapötlete az, hogy 21. századi megoldást találjanak egy 20. századi „problémára”, a Trianonnal létrejött szétszakítottságra, széttöredezettségre.
Náray-Szabó Gábor szerint szükséges, hogy a magyar és a többi, a Kárpát-medencében együtt élő nép kölcsönösen bocsánatot kérjen a másiktól az elkövetett vétkekért és mulasztásokért. Északi szomszédunk vonatkozásában mást jelent Szlovákia és mást a Felvidék. A magyar nyelvbe beleívódott a Felvidék, de Náray-Szabó Gábor azt is elmondta, hogyha szlovákokkal beszélnek, akkor mindenképpen a Szlovákiát használják, nehogy úgy tűnjön, hogy „revíziós gondolatkörben mozognának” – bár „komoly emberben ez nem merül fel, viszont tekintettel kell lenni arra, hogy ma is nagy az érzékenység ebben a tekintetben.”
Mivel a programot Nagymegyerben hirdették meg öt éve nyilvánosan, alighanem ez a magyarázat arra, hogy a határon túli területek közül eddig a legtöbben Szlovákiából csatlakoztak a mozgalomhoz.
Náray-Szabó Gábor szerint sem a magyarok, sem a szlovákok nem voltak képesek eddig feldolgozni Trianont, de ezen túl is vannak további komoly érzelmi problémák.
Nincs szilárd szlovák történelmi tudat, ezért ennek a folyamatos erősítése zajlik, miközben számtalan kényes témába ütközünk, ami az érzékenységet csak tovább növeli. Néhány példa: Szt. István király például mindkét nép királya volt, Rákóczi pedig a „szlovákok szabadságáért” is küzdött. Amit mi Hungáriának, történelmi Magyarországnak nevezünk, az számukra „Uhorsko” – vagyis külön szavuk van rá, míg a mostani Magyarországot – „Madarsko”-nak nevezik.
Mivel középkori történelmünk közös, ám ők mégis meg akarják különböztetni magukat, ez feszültségforrás, tehát itt jó lenne békességre jutni. A harcban ugyanis nemcsak győzni lehet, hanem fel is lehet benne őrlődni. Megvan annak a lehetősége, hogy ennek a küzdelemnek nincs és soha nem is lesz nyertese. „Nekünk a véleményünk ez, vagyis a sérelmekkel és a feldolgozatlan problémákkal kezdenünk kell valamit!” – állítja Náray-Szabó Gábor.
Surján László szerint a mozgalom jövője alapvetően a befektetett energiától függ. Szándékosan döntöttek a mozgalmi jelleg mellett és Szlovákia mellett Romániában (nemcsak a Székelyföldön, hanem másutt, még román nyelvi környezetben is) komoly eredményeket értek el. A legutóbb például száznál többen írták alá petíciójukat Aradon, Bukarestben is sokan csatlakoztak – ráadásul mindkét említett városban a csatlakozók román nemzetiségűek voltak.
Ukrajnában a ruszinok csatlakoztak lelkesen, miközben az ukránokat viszonylag nehezen tudják elérni. Sikereket eddig inkább – a kárpátaljai magyarokon és a ruszinokon kívül – az oroszok között értek el. Úgy tűnik, hogy a mostani ukrajnai viszonyok a magyar közegen kívül illuzórikussá teszik itteni erőfeszítéseiket.
Ami a Délvidéket illeti, a vajdasági támogatás fele részben szerb, fele részben – magyar, míg Horvátországból csaknem kizárólag horvátok jelentkeztek és itt sok a fiatal! Surján László az elkövetkező öt évben több akciót, előadásokat szorgalmaz, ráadásul nem is annyira magyar, sokkal inkább a többi anyanyelvi közegben!
Nyáron a Csallóközben egyelőre csak terveznek egy lecsófesztivált, Lendván pedig bográcsünnepet, ahol aláírásgyűjtés is lesz. Az ilyen fesztivál-jellegű rendezvényekben látnak igazi fantáziát és a Békességes szó kiadványuk szabadkai bemutatóját is ilyennek képzelik el idén augusztus 15-én – árulta el a Felvidék.ma-nak Surján László.
Gecse Géza, Felvidék.ma
Kép: Dobrotka Ágnes
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetnek meg.
{iarelatednews articleid=”48487,48467,39520,25245″}
