Szent Iván havának jelentős dátuma Péter-Pál napja, amely elsősorban egyházi ünnep, ám megannyi prognosztikum, hiedelem is kötődik hozzá. A jeles időpontot az aratás kezdőnapjaként is számon tartjuk. Mielőtt a legfontosabb nyári munka ünnepélyes kezdetével, illetve befejezésével részletesebben foglalkoznánk, nézzük előbb a nap egyéb hagyományait.
A naptári ünnep kapcsán mindenekelőtt az egyház két oszlopáról, Szent Péterről és Pálról illik megemlékeznünk. A
palesztinai Betszaidában született Péter az apostolkollégium feje, az első római pápa volt. Eredetileg Simonnak vagy Simeonnak nevezték, a Péter nevet Jézustól kapta, mintegy jelezve pápai feladatát (Mt 16,18). Ő az egyház oltalmazója, s védőszentjüknek tekintik őt a halkereskedők, a lakatosok, az esztergályosok, valamint az asztalosok, a kárpitosok, a pénzváltók, a posztósok s még más mesteremberek is. Patrónusa volt a felvidéki Somorja halászcéhének is. A Jézust és Pétert csónakban ábrázoló céhzászlót a templomban a halászok padja előtt tartották, az úrnapi körmenetben pedig a halászlegények vitték azt. Pétert gyakran ábrázolták még a mennyország kulcsával, szoknyaszerű ruhában, ködmönben és csizmában. (Diós, főszerk. 2005, 882-886)
Pál apostol „Krisztus Jézus szolgája, meghívott apsotol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére.” (Róm I,1) Kopasz homlokkal, rövid, göndör szakállal, kezében könyvel és tollal ábrázolták őt. Míg Krisztus Péternek a kulcsokat, neki az új törvényeket jelentő könyvet adta át. Ő a fazekasok, a kosárfonók, a kötélgyártók és az újságírók védőszentje. (Diós, főszerk. 2005, 434-439)
A két apostolfejedelem Péter-Pál napján halt vértanúhalált. A Néró-féle keresztényüldözés idejében Pétert fejjel lefelé csüngve feszítették keresztre. Pált lefejezték, mert őt, mint római polgárt nem lehetett keresztre feszíteni.
A csallóközi néphagyomány szerint az a legény vagy lány, aki ezen a napon meghallotta az első harangszót, az év végéig megnősült vagy férjhez ment. Ugyancsak errefelé mondogatták, hogy az az asszony, akinek kisgyerek-halottja volt, Péter-Pál előtt nem ehetett cseresznyét, mert akkor elhalt gyermeke a mennyországban nem kaphatta volna meg a neki járó részt. ( Marczell 1997, 59)
A délvidéki Doroszlón azt tanácsolták, hogy ilyenkor ne menjenek a gyerekek fürödni, mert könnyen befulladhatnak. Székelykevén tiltották az alma késsel való vágását, mert az jeget idézhetett volan elő. Akkor is jég eshetett, ha ilyenkor a mezőre mentek. Szlavóniában, Muravidéken és Baranyában azt tartották, hogy „ha sok eső esik Péter-Pálkor, sok lesz a gubacs a tölgyesekben”. Péter-Pál a juhászok számára is nevezetes
nap volt, mert „ekkor jöttek a bárányok is a falkába, amelyekre félévi bért számoltak”. Péter-Pál volt a Délvidéken is az aratás kezdőnapja. Azt tartották, hogy „erre a napra már megszakad a búza gyökere, szőkül, zsendül, pár hét múlva lehet aratni”. Ám ezen a napon akkor sem arattak volna, ha a gabona teljesen beérett volna, hisz Péter-Pál dolgotiltó nap volt, ezért csak egy-két kaszasuhintást tettek próbaképpen. (Penavin 1988, 109-110)
A Bakony környékén úgy tartották, hogy Péter-Pálkor hallgat el a kakukk. Azt is mondogatták, hogy „Pál egymagában kicsi, csak Péterrel együtt erős”. Ha ilyenkor már volt kepe a határban, a Káli-medencében jó aratásra számítottak. (S. Lackovits 2000, 212)
Általában ilyenkor tartották az aratók miséjét, melyre elvitték az aratáshoz szükséges eszközöket is. Ezeket a pap megszentelte, az aratókat pedig áldásban részesítette. (Balogh 2000, 144)
Péter-Pált a régi paraszti világban az Ipoly mentén is az aratás kezdőnapjaként tartották számon. A gazdák már 
hajnalban megnézték, hogy „szakad-e a gabona töve”. Kistúron azt tartották, hogy akkor a gabona már „nem nyő, csak érik”. Ha pedig közvetlen az ünnep után már félkeresztek is voltak a határban, ezt mondták: „No, mámmost Péterpá´ megpihenhet a félkeresztekbe´”. (Csáky 1987, 173)
Mokso Gyula (1904, 1984) volt pereszlényi parasztgazda szerint „a szem ettől a naptol telik és érik”. Ha „erős vót a nap”, akkor már a Péter-Pált követő ötödik napon is el lehetett kezdeni az aratást.
A két jeles szent több templomunknak is a titulusa. Tájainkon például az egegit szentelték tiszteletükre. De gazdag ikonográfiai ábrázolásuk is: számos helyen festményeken, freskókon ábrázolták őket, avagy szobor formájában jelenítették meg egyiküket, másikukat. Bussán a szentély ablakai alatt láthatók a freskói. A középkori százdi templom felszínre hozott faliképei közül az egyik legszebben megmaradt művészi alkotás Pál apostol freskója. Ugyanitt a régi barokk oltáron is ott állt Szent Péter és Szent Pál faszobra. Van szobra Szent Pálnak a lelédi templom főoltárán is.
Szent Pétert az ipolyszakállosi templom régi szószékének mellvédjén is láthatjuk, Csábon pedig a templomhajó egyik freskója örökítette meg Szent Pál areopágoszi beszédének jelenetét. Az apostol zöld ruhában és piros palástban áll hallgatói közt. Az egegi templom főoltárán álló faszobrokon Péternél ott a mennyország kulcsai, jobb kezében pedig egy hármas kereszt. Pálnál egy szent könyv látható. Sajnos, nem áll itt módunkban most, hogy még több ábrázolással foglalkozzunk részletesebben.
Csáky Károly, Felvidék.ma
a szerző felvételei
