A hitvallási különbségek ellenére is gyakorta előfordult, hogy zsidó és református az élet bizonyos területén összekapcsolódott.
Ez a huszadik század derekán még inkább igaz volt, hiszen több református lelkipásztor nyújtott segítséget üldözött zsidók számára és próbált menteni személyeket, olykor egész családokat is.
A második világháború előtti zsidó közösség nagy részét a háború idején Királyhelmecről is elvitték, és csak nagyon kis létszámban tértek haza. Ma a zsidótemető mellett már csak az egykori zsinagóga pusztuló épülete tanúskodik arról, hogy Királyhelmecen – Bodrogköz sok más településéhez hasonlóan – volt zsidó közösség
Két kiállításnak köszönhetően zsidó és református, ez év szeptemberében, egy pár nap erejéig megint összekapcsolódott, amely kiállításokat részben vagy egészben a Királyhelmeci Református Egyházközség szervezett az egykori iskolaépületének felújított termeiben.
Magyarország Kassai Főkonzulátusa, Királyhelmec városával és a helyi református gyülekezettel karöltve szeptember 9-én nyitotta meg a Kelet-Közép Európa zsinagógái 1782-1944 című kiállítását. A megnyitón Pataky Károly, Királyhelmec polgármestere a helyi zsidóság életének alakulásáról szólt röviden. Molnár István, helyi lelkipásztor Isten iránti hálájának adott hangot azért, hogy a gyülekezet egykori iskolaépületének termei olyannyira megújultak, hogy fogadni tudta azt a kiállítást, amely a pusztulásra szánt, de minden emberi gonoszság ellenére is megújult kelet-közép európai zsinagógákat vonultatja fel. Ugyanakkor, Isten felé fordulásra, a saját felekezeti közösség megtalálására is figyelmeztette a jelenlévőket, hogy a következő generáció ne csak kiállítási tablók képeiről tudja, hogy az egykori templomokhoz keresztyén közösségek is tartoztak.
Szesztay Ádám kassai magyar főkonzul a kiállítás rövid bemutatása után örömét fejezte ki, hogy a két felvidéki helyszínt követően Királyhelmecre is eljutott a „zsinagóga-kiállítás”. Beszédében hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy a pusztuló félben lévő helyi zsinagóga – zsidó közösség híján – a város tulajdonába kerüljön és elkezdődhessen annak felújítása. Pavol Sitar, a Kassai Zsidó Hitközség elnöke a régió zsidóságának történelméről, XX. századi hányattatott sorsáról, és az izraelita közösségek elnéptelenedéséről szólt a jelenlévőkhöz. A kiállításmegnyitót a helyi Művészeti Alapiskola diákjainak zongorajátéka, valamint Balla Viktória által vezényelt, Balla Sarolta által kísért gyerekkórus énekei színesítették.
A Vizsolyi Biblia 425 éve című kiállítás a Bodrogközi Kulturális Fesztivál programjai sorában került bemutatásra. A 2015. szeptember 18-án sorra került ünnepélyes megnyitón e sorok írójának köszöntése után, Varga Szabolcs orgonajátékkal, majd Bók Viktória Reményik Sándor: A fordító című versének elszavalásával vezette fel Millisits Máté előadását. A kiállítást összeállító művészettörténész előadásában a 425 éve magyar nyelven olvasható Biblia, és a későbbi korok fordításainak fontosságára hívta fel a figyelmet. E kiállítást is sokan megtekintették és remélni lehet, hogy vannak, akik talán e kiállításnak, az azon elhangzottaknak köszönhetően a Bibliára már nem csak régi korokból való könyvként tekintenek, hanem kézbe veszik, és „használati eszközzé”, zsinórmértékké válik életükben.
Molnár István, Felvidék.ma