Hektikus év áll mögöttünk. Sok mindenen kellett keresztülmennünk: külső támadásokkal szemben kellett védekeznünk, belső megosztási kísérleteket kellett elhárítanunk. Hála Istennek, megvagyunk.
Ha bárki két évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy Szlovákia 2008-ban, NATO- és EU-tagként ilyen mélyre süllyed, bizonyára egyikünk sem hitte volna el.
Annál fájdalmasabb számunkra ez a történet, mert mi nem ezt akartuk. Mi építkezni szeretnénk, nyugodtan, megfelelni a kor kihívásainak – s nem primitív belső és külső vitákba bocsátkozni. Ám a sors kegyetlen: újabb és újabb felesleges csatározások elé állít bennünket.
Ám amíg 2008-ban még megengedhettünk magunknak a külső és belső torzsalkodásokat, 2009-ben és 2010-ben ez már elképzelhetetlen. Ez a két év ugyanis a választások éve lesz, amelyektől újabb 4-5 éves sorsunk függ. Ha rosszul fogunk politizálni, ha nem tudjuk elvinni támogatóinkat a választási urnákhoz, akkor a helyzetünk akár romolhat is.
Márpedig mi nem ezt akarjuk. Mi azt szeretnénk, ha magyar nemzeti közösségünk újra tanújelét adná életképességének. Ha példát mutatna Magyarországnak és a világ magyarságának, hogy képes összefogásra, van ereje megvívni a jövő csatáit. Ha felmutatná, hogy nem puhult el, helyi, megyei, országos és európai szinten képes megújulni és hatékonyan cselekedni.
Siránkozni lehet, de semmit nem érünk el vele. Kritizálni lehet, de csak az értelmes, építő kritika visz előre. A közösségi érdek ellen véteni pedig bűn. Nem bocsánatos: halálos vétek.
Tehát már most arra kell készülnünk, hogy az európai parlamenti választásokon a részvételi arányunk magasabb legyen az országos átlagnál: csak így van esélyünk jó eredményt elérni.
Már most arra kell készülnünk, hogy a megyei választásokra hiteles jelölteket állítsunk. A megyei szintű politizálás egyre fontosabbá válik, sok lényeges dolog, amely befolyásolja mindennapi életünket, ott dől majd el.
Ott kell lennünk, hangsúlyosan. Az Európai Parlamentben is, a megyei önkormányzatokban is. Mi nem meghasonulni akarunk, hanem győzni. Győzni önmagunk fellett is, a kényelmesség, a kiábrándultság, a mellébeszélések fölött is. Élni akarunk, jövőt akarunk magunknak – és az utánunk jövőknek.
Felelősség, ami vár bennünket 2009-ben és 2010-ben. Aki ebben a küzdelemben nincs ellenünk, velünk van. Aki viszont ellenünk akar lépni, számítania kell határozott válaszunkkal. Közösségünk esélyeinek növelése az a cél, amely mindannyiunkat kell, hogy vezessen.
Most néhány napig megpihenünk és elgondolkodunk a múlton. A hibákból levonjuk a tanulságokat, a sikerek megerősítenek bennünket. Az egymásra való odafigyelés, a szolidaritás tudata is erősíti csapatunkat, ahová minden jó szándékú embert várunk.
A tét ugyanis nem kicsi. Európa vagy mucsaiság, szabadság vagy másodrangú szerep.
Nem adjuk fel, mi soha nem adjuk fel. Ennek a népnek meg kell élnie itt, szülőföldünkön. Gyarapodnia kell szellemiekben, anyagiakban.
Ezért azonban tennünk is kell. Mindannyiunknak, együtt.
Boldog, békés ünnepeket, s reményteljes, sikeres új esztendőt kívánok! (www.mkp.sk)
