Március 5-e után egy héttel Petőfi Sándor kis életképe jutott eszembe: A négyökrös szekér. Merthogy mi, Szlovákia lakói is csillagot, új kormányt választottunk magunknak. S megdöbbentünk, istenem, mit tettünk? Sokan, nagyon sokan azt szerettük volna, hogy Robert Fico pártjának egyeduralma végre véget érjen. És teremtődjenek konszolidált viszonyok, érjen véget az ország szétrablása.
Ezt tűzte zászlajára, kevés kivétellel, az összes parlamentbe kívánkozó párt. Az eredmény ismert. A következő négy évre újra Robert Fico pártja alakítja meg a kormányt. Azokkal, akik ellene, a leváltásának ígéretével hitegettek bennünket! A Smer nem tudott volna kormányt alakítani, ha az ellenfelei (Most-Híd, Szlovák Nemzeti Párt, Háló-Sieť) nem sietnek a segítségére. Az SNS-en nem csodálkozunk, de a másik kettőn annál inkább. Hátat fordítottak elveiknek, értékrendjüknek – már ha volt nekik ilyen –, választóiknak, és vígan, vagy fogcsikorgatva, de besorakoztak Fico mögé. S innentől kezdve bármi megtörténhet ebben az országban.
Szerettük volna azt írni, hogy végre kiszámítható lesz Szlovákia, s ezentúl nem az oligarchák akaratától függ a polgár jövője, mindennapjai. Sajnos, nem ez történt. Olyan négyesfogat alakít kormány, amilyenre rémálmunkban sem gondoltunk volna. Amin maga Fico is nevetett volna, mondván: zlepenec. Jobboldal, baloldal, egyszemélyes gyűjtőpárt, szlovák-magyar vegyespárt. Ez ám a spolupráca!
A kérdés persze az, hogy kinek jó ez? Ne legyenek illúzióink, a választ hamar megkapjuk. Nem leszünk tőle elragadtatva. Elemzésre se hely, se kedv. Inkább rendezzük sorainkat, mert van mit rendezni nekünk is. És készüljünk a következő körre, mert lehet, hogy hamarosan sor kerül rá, előrehozott választások formájában. Bár ki tudja. Szlovákiában bármi lehetséges. Sajnos.
Petőfivel kezdtem, hadd zárjam Petőfivel, akinek költeményében minden versszak így végződik: „Az országúton végig a szekérrel / A négy ökör lassacskán ballagott.” Ez a kép több mint jellemző.
Kövesdi Károly/Felvidék.ma
