Három éven belül harmadszor vág neki a világnak május elsején a komáromi Szeder László. Speciálisan megerősített kerékpárját Szépe István gútai mérnök készítette, technikai tanácsokkal Bujna Zoltán, az ismert kerékpáros világjáró látta el.
Szeder László negyven kilós csomagot cipel majd, mobiltelefont visz, sms-ben értesíti a családot, merre jár éppen. Úgy tervezi, a jövő év októberében tér majd haza.
„Május elsején délelőtt kilenc órakor búcsúzom majd az itthoniaktól és a barátoktól a városháza előtt. Bujna Zoltán szervezi az eseményt” – tudatta a harminchárom éves fiatalember, aki először Portugáliába megy.
„Ott leszek július végétől decemberig. A téli hónapokat Marokkóban szeretném tölteni.
„Jövő áprilisban visszajövök Európába, felmegyek Dániába, ahonnan a komp indul Izlandra, a jövő nyár két hónapját pedig Izlandon töltöm majd”
– avatott be terveibe Szeder László, akinél gyermekkorában, Balázs Dénes útleírásait olvasva kezdődött a világjáró szenvedély.
„Azután geográfus szakra mentem az egyetemre. Egy idő után mégis rájöttem, jobb, ha a magam útját járom, és önállóan kezdem el a világ megismerését. Ehhez pompás eszköz a bicikli. Kétezer-hatban indultam az első földrajzos utamra, amely Belorussziába vezetett. Két hónapig tartott. Ezt követte kétezer-hétben egy három hónapos nyugat-európai út, melynek legnagyobb részét Franciaországban tettem meg. Kétezer-tizenháromban már azzal a szándékkal indultam el, hogy szépen, sorban bejárom a világ összes országát, és csak rövidebb időszakokra térek haza, Komáromba” – mesélte Szeder László, akinek legutóbbi útja 2014. április 22-től több mint egy évig tartott.
„A cél a három kaukázusi ország bejárása volt, ami többé-kevésbé sikerült is. Odafelé Szerbia, Koszovó, Macedónia, Albánia, Észak-Görögország, Törökország volt az útvonal, végig a Fekete-tenger partján. Augusztus tizedike környékén érkeztem Grúziába, ott voltam januárig. Azerbajdzsánban csak három hetet tölthettem a vízumkorlátozás miatt, de ez elég volt, hogy eljussak a Kaszpi-tengerig és vissza, Grúziába. Örményországban ért a tél, ott csak egy hónapig maradtam. Hazafelé Törökországon és Cipruson át vezetett az út” – sorolta Szeder László, aki szerint nem költséges a kerékpáros világjárás.
„Tévhit, hogy sokba kerül, ez a létező legolcsóbb módja a független utazásnak.”
Nem kell költeni közlekedésre, szállásra, csupán élelmiszerre, belépőkre, esetleg a felmerülő rendkívüli kiadásokra. A legutóbbi utamon több nem várt kiadásom volt, a biciklire is költenem kellett, vízumot kellett vásárolnom, de még így is kijöttem napi tizenegy euróból” – vallotta be a világjáró kerékpáros, aki nem egy kalandot élt át útjai során.
„Bölény állta el az utamat Belorussziában, az egyik utolsó európai őserdőben. Hirtelen jelent meg az úton, először azt hittem, hogy teherautó, azután pedig azt, hogy egy jelzőtábla az út szélén. Egyszer csak fogta magát, és beszaladt az erdőbe” – mesélte Szeder László, aki egyhamar azt sem felejti el, amikor elkapta a belorusz határőrség, és négy órán keresztül vallatták a laktanyájukban.
„A Csernobili katasztrófa után kitelepített zónában le sem lehetett térni az útról, minden irányban sugárjelek voltak felfestve.”
„Ért kutyatámadás, egyszer majdnem megfagytam az örmény hegyek között, térdig érő hóban sátoroztam. Meg is kérdezték az örmény határon, hogy extrém turista vagyok-e. Mondtam, hogy nem vagyok az, csupán így alakult”
– sorolta úti élményeit, megjegyezve, ezúttal sem készült különösebben az utazásra, sőt egy év itthonlét után fizikailag legyengült
„Érdemes minél többet olvasni az országokról, ahová utazik az ember, de teljesen felkészülni úgysem lehet. A télen, nyáron utazás esetében nem lehet azt pakolni, amit a legtöbb biciklis utazó, két váltás ruhát, és kész. A túrabakancstól kezdve, a téli ruházaton keresztül, a vastag hálózsákig mindent csomagoltam a napokban. Sok alkatrész kell, belső gumi, külső gumi. A keleti országokban sokszor, nem lehet beszerezni egy rendes külső gumit. Sokszor azokat is vinni kell” – magyarázta a kerékpáros komáromi világjáró, aki május elsején a komáromi Klapka térről Portugália felé veszi az útját.
„Szeretném alaposan megismerni az országot, rendesen megtanulni portugálul. Mindig lassan kerékpározom, hogy mindent lássak, fotókat készítek. Madeirára nem vihetem magammal a kerékpárt. Bujna Zoli ebben is segített. Felajánlotta, hogy az egyik ottani barátjánál hagyhatom a biciklit, azután majd visszamegyek érte. Biztosan megkönnyebbülést érzek majd, ha vasárnap elhagyom a Klapka-teret, mert ismét úton lehetek. Útközben érzem otthon magam. Heinz Stücke, a legnagyobb kerékpározó világutazó az egyik példaképem, aki fél évszázadon át folyamatosan úton volt. Én nem tehetem meg a szüleimmel, hogy eltűnök öt-hat évre. Másfél-két évnél hosszabb utakra most még nem megyek. Számomra nemcsak utazni, megérkezni is boldogság” – mondta búcsúzóul a vasárnap délelőtt a világba bicikliző Szeder László.
