Régi, fájó tartozását törleszti Komárom városa, amikor szeptember 4-én a kórház sebészete épületének a homlokzatán leleplezik dr. Lipscher Mórnak, az agydaganatot elsőként eltávolító magyar sebésznek, a kórház egykori igazgató-főorvosának az emléktábláját.
A magyar orvostörténet tragikus sorsú, kimagasló alakjának ugyanis az épület előcsarnokában korábban már állt egy mellszobra, amelyet a város hálás közönsége 1927-ben közadakozásból emelt komáromi működésének huszonötödik évfordulója alkalmából. Lipscher doktor volt Komárom történetének az egyetlen olyan személyisége, akinek még életében szobrot emeltek. Berecz Gyula remekbe készült alkotását sajnos, a nyilasuralom idején összetörték.
De ki is volt tulajdonképpen dr. Lipscher Mór, akinek az életével és munkásságával számos tanulmány, cikk és megemlékezés, továbbá a magyar orvostörténeti irodalom is foglalkozik? A történelmi Magyarországon született 1870 körül a Trencsén megyei Csacán.
Orvosi oklevelét 1895-ben szerezte Budapesten, ahol 1898 és 1905 között a kor neves sebészorvosának, Herczel Manónak az asszisztense lett és ebbéli minőségében 1900-ban Magyarországon elsőként távolított el agydaganatot. Korabeli leírások szerint erre a korszakot nyitó műtétre 1900. augusztus 1-jén került sor a budapesti Szent István Kórházban, ahol egy 38 éves kocsis, H. Antal agyából operált ki sikeresen egy daganatot. A hazánkban addigi páratlan beavatkozást szintén túlélte a második betege, K. Pál 38 éves gépkezelő is, akit augusztus 24-én műtött.
Lipscher Mór 1902 végén került a komáromi Emberszeretet Városi Közkórház igazgatói székébe, s lett egyidejűleg a sebészeti osztály főorvosa is. A kórház akkor még csak a kezdeti éveit élte, s mindössze három orvosa volt, így – főleg a narkózisban végzett műtétekhez – gyakran igénybe kellett venni a jól felszerelt katonakórház orvosainak a közreműködését is. Feljegyezték többek között, hogy Lipscher doktor komáromi működésének első esztendejében már 136 narkózisban végrehajtott műtétet végzett el.
A kórház és a sebészeti osztály élén az 1935-ben bekövetkezett kényszernyugdíjaztatásáig állt, majd 1944-ben komáromi zsidó sorstársaival együtt koncentrációs táborba hurcolták, ahol elpusztult. Sajnos az orvosért, aki Csallóköztől Mátyusföldig emberek százainak adta vissza az egészségét, akkor senki sem emelte fel a szavát. Néhai Bihary Mihálytól, Komárom helytörténész borbélymesterétől tudom, hogy az akkor már szélütött, magatehetetlen embert 1944 júniusának közepén hordágyon vitték ki a vasútállomáson veszteglő vasúti szerelvényhez, s belökték sorstársai közé a marhavagonba. Egykori főnővére a vagonok alatt bujkálva vitt neki ennivalót, mielőtt elindult volna a szerelvény végzetes útjára, Auschwitzba.
Ma már sajnos egyetlen ember sem él Komáromban, aki emlékezne az egykor oly gyakran elhangzott, s szinte szállóigévé vált biztatásra: „Ne félj, gyermekem, Lipscher doktor úr majd meggyógyít!”
